Tehát miután bementünk, egyszerűen elámultam. Nagyon szép volt minden.

Krisztu, a barátnőm megmutatta hova pakolhatok ki. Miután kipakoltam, lementünk a bárba, hogy megigyunk valamit. De még előtte megismerhettük szomszédjaink, akik pont akkor léptek ki, mint mi, természetesen…:D a 104-es szobában Jenson Button-hoz volt szerencsénk, a 106-ban pedig Nelson Piquet Jr.-hoz.

Köszöntöttük egymást, bemutatkoztunk, majd mi visszatértünk eredeti célunkhoz. Leértünk, elkezdtünk beszélgetni, majd elkezdtem mutogatni valakire. Krisztu nem igazán értette mit akarok, ezért odanézett, amerre mutogattam. Hát, szinte felcsillant a szeme, mikor meglátta Kimi Räikkönen-t! Láttam rajta, hogy legszívesebben odafutna, és átölelné, de tudta, hogy nem lehet. Visszafordult tehát hozzám.

-         Te, ez felénk tart. – mondtam.

-         Jaj, istenem, ne mondj ilyeneket… Tuti nem…

-         Komolyan mondom! Az életemre esküszöm!

-         Jó, de az életeddel játszol! - mosolyodott el.

-         Hát nem hiszem. – mosolyodtam el én is.

-         Na, jó, beszélgessünk tovább, és ha elmegy mellettünk, halott vagy, ha itt marad, én vagyok az :D:D

-         Oké.

Így hát tovább beszélgettünk, mikor már láttam, hogy tuti idejön. Ide is ért.

-     Sziasztok. – szólt Kimi.

-         Szia. – köszöntem.

-         Öhm… szia – így Krisztu.

-         Most nem letámadni akarlak titeket, de hogy jutottatok be? Tudjátok, nem sok civilt engednek be.

-         Hát, beengedtek. De ne aggódj, mi nem vagyunk olyanok, hogy letámadjuk a kedvencünket! ;) – mondtam, mivel láttam, hogy barátnőm nem igazán bírt megszólalni.

-         Nem is aggódtam, látszik ti nem azok a szokásos lányok vagytok- mondta Kimi.

-         Köszi – jé, tudott valamit mondani Krisztu is.:P

-         Amúgy kinek szurkoltok?- kérdezte.

-         Felipe Massának – vágtam rá.

-         Hát… én Neked. – nyögte ki Krisztu.

-         Oh, köszönöm! Na, bocsi lányok, de mennem kell. Remélem, még találkozunk!

-         Oké, szia! – köszöntünk egyszerre.

Épp elindult mikor egyszer csak visszafordult. Vajon mi juthatott eszébe? ? Mindjárt kiderül.

-         Jaj, a neveteket nem is tudom!

-         Fanny Segesdi. Nincs sok becenevem, maradjunk a Fannynál.

-         Krisztina Tóth. Hívj csak Krisztinek, vagy Krisztunak.De a Krisztut jobban szeretem:D

-         Oké, gondolom az én nevem tudjátok. – mosolygott.

-         Persze - mosolyogtunk mi is.

-         Na, tényleg sziasztok!

-         Szia!

Mikor elment… Krisztu majdnem felkiáltott örömében :P

     .     Na, meghaltál már? – kérdeztem. Persze nevetettem.

-         Igen, és a mennyországba kerültem!

-         Na, az jó dolog. Bárcsak Felipe is idejönne.

-         Eljön annak is az ideje, nyugi. –mondta.

-         Remélem. Na, nem megyünk vissza a szobánkba?

-         De, menjünk.

Fizettünk, majd fellifteztünk a szobánk emeletére. Na, ezzel is összehozott a szerencse… Persze, hogy Neki is a liftben kell állnia. Mentem volna lépcsőn. Inkább nem is foglalkozom Vele, gondoltam magamban. De Lewis nagyon nézett :S na, mindegy, inkább beszélgettem a barátnőmmel. Végre felértünk az emeletünkre. Kiszálltunk, bementünk a szobánkba, letusoltunk, beszélgettünk még egy kicsit, majd elaludtunk.