4. rész
2009.08.21. 14:17
Krisztuval szinte minden nap együtt voltunk, mint mindig. Emésztettük, hogy nem találkozunk többet a srácokkal. Mikor eljött Törökország, nagyon szorítottunk Nekik. Igeeeeen Felipe az első zsinórban másodszor! ! ! Bárcsak ott lennék, és átölelhetném… Nem, Fanny, verd ki a gondolatot a fejedből, már nem fogtok találkozni.
A többi nap unalmasan telt. Ám egy nap… nézegetem az újságot, és találok benne egy álláshirdetést, amiben újságírókat kerestek. Rohantam át barátnőmhöz. Ahogy meglátta a hirdetést felsikított.
- Fanny! Ugye tudod, hogy ez mit jelent? ? ! !
- Persze, hogy tudom, szerinted miért hoztam át rögtön? ? ?
- Akkor gyorsan jelentkezzünk!
Felhívtuk a számot, és kaptunk is időpontot. Másnap délután 4.
- Uh, ember, szerezni kéne valami újságíróhoz méltó ruhát. – mondtam.
- Hát, ja… Együnk, és menjünk vásárolni. Utána megírjuk, amiket kértek.
- Okés.
Ebédeltünk, elmentünk vásárolni, majd nekiestünk a megírni valóknak. Befejeztük, 6 óra. Csörög mind kettőnk mobilja.
- Igen?
- Jaj, szia, mi újság?- kérdeztük.
- Képzeld, találtunk egy újságírói állást.
- Még most jelentkeztünk, holnap derül ki.
- Köszi. Szia, puszi.
- Kimi volt
- Felipe volt. - Mondtuk egyszerre.
- Remélem sikerül, és felvesznek.
- Hát én is nagyon. – válaszoltam.
- Megyek tusolni.
- Oké, csinálok vacsit.
Azzal Krisztu elment fürdeni, én meg csináltam vacsit. Megkajáltunk, én is elmentem fürdeni, beszélgettünk még, majd elmentünk aludni ki-ki saját ágyába.
Másnap nagyon izgatottak voltunk az állásinterjú miatt. Szokásosan az egész napot együtt töltöttük. Délután 3 óra. Elindultunk a megbeszélt helyre. Amikor odaértünk, egy kedves fiatalember fogadott minket. Bemutatkoztunk, és kezdődött az interjú. Szerintünk minden rendben ment, majd kiderül :) Amint hazaértünk, rögtön felhívtuk a fiúkat, hogy elmeséljük mi történt.
Én:
- Szia Felipe.
- Szia Fanny! Na, mi volt, hogy ment?
- Hát, szerintünk minden rendben volt, de majd kiderül.
- Remélem sikerült! !
- Én is nagyon. Amúgy veled mi újság?
- Hát semmi különös, megvagyok. Már nagyon izgulok.
- Te, te jobban izgulsz, mint én magam! – nevettem.
- Hát tehetek én róla?
- Igen, ne izgulj ennyire.
- Jó, oké.
- Na, szia.
- Szia.
Krisztu:
- Szia Kimi.
- Jaj, szia Krisztu.
- Mi újság?
- Semmi különös, veled? Mesélj, hogy ment!
- Hát, mi Fannyval úgy gondoljuk, hogy jól. Reménykedünk.
- Én is nagyon! Szorítok.
- Köszi!
- De most mennem kell. Szia.
- Szia.
- Hiányzol!
- Te is nekem, nagyon.
Ezzel lerakták.
Krisztummal úgy döntöttünk, hogy ma együtt alszunk. Letusoltunk, megvacsiztunk, majd éjjelbe nyúlóan beszélgettünk. Eléggé izgultunk, hogy most mi lesz. Reggel értesítettek mindkettőnket.
- Na, téged felvettek? – kérdeztem.
- Igeeeeen! ! ! ! ! – mondta Krisztu. – Fanny, mi a baj?
- Engem nem vettek fel. Tudtam, hogy nem leszek elég jó…
- Jaj, ne mondj ilyet. – ölelt át. – majd találsz máshol egy sokkal jobb állást.
- Honnan tudod? És különben is, az sok időbe telne. Nem bírok ki még egy hetet Felipe nélkül. – itt már sírtam.
- Tudom, mert bízom benned. És már ma elkezdünk keresgélni, rendben? – kérdezte.
Bólogattam.
- Na, látod, gyere, nézzünk szét az újságírói szakmában - kacsintott.
Itt már én is mosolyogtam. Elkezdtünk böngészni, mikor végül rátaláltam egyre. Gyorsan felhívtam, egyeztettünk is. Úgy döntöttünk, Felipének és Kiminek csak akkor mondjuk el, ha megtudtuk a másiknál az eredményt. Másnap az interjún minden jól ment. Bár az elsőnél is ezt mondtam, és mégis… a nap hátra lévő részében, nem csináltunk semmit, DVD-ztünk, az Apja lányát néztük meg Ben Affleck-kal. Imádom azt a filmet. Este nem bírtam elaludni. Azon gondolkoztam, hogy mi van, ha ez sem sikerül. Reggel végig nálam volt a telefonom, mikor egyszer csak megcsörrent. Az újságtól hívtak.
- Na, mi van, mi történt? – kérdezte Krisztu, mivel már fél perce hallgattam.
- Felvetteeeek! ! ! !
- Jaj, de örülök! ! ! – ugrottunk egymás nyakába.
- Azonnal fel kell hívnunk a fiúkat.
- Persze.
Azzal felhívtuk őket, mindent elmondtunk, hogy engem nem vettek fel, de egy másikhoz igen. Miután letettük, beszéltünk főnökeinkkel, hogy mehetünk-e rögtön F1-re riportot csinálni. Beleegyeztek. Tulajdonképpen ez volt a megpróbáltatás, hogy mennyit tudunk. Rögtön pakoltunk, és utaztunk a következő helyszínre, Olaszországba. Na, itt biztos Ferrari sikernek kell lennie, gondoltuk. A repülő úton már nagyon izgatottak voltunk. Amikor leszálltunk, elvettük a bőröndünket, fogtunk egy taxit, és azonnal mentünk a fiúkhoz.
|