…amiket �gy n�zt�nk meg, hogy �n Krisztu�t, � meg az eny�met. Nagyon izgultunk. H�romra n�zt�k meg.

-         K�sz vagy? – k�rdezte.

-         Nem.

-         Ok�, akkor h�romra.

-         1… 2… 3… - sz�moltunk egyszerre.

Majd m�sodpercre pontosan ugyanakkor felsik�tottunk.

-         SIKER����������LT!!!!!!!!!!!!!!- ugrottunk fel, �s pacsi a leveg�ben.

-         A fi�knak mondjuk azt, hogy nem siker�lt, j�? Valahogy pr�b�ld leplezni az �r�m�d. - vetettem fel az �tletet.

-         J�, b�r nem tudom, hogy fog-e menni…

A fi�k elhitt�k, hogy nem siker�lt, de majd m�g besz�l�nk, �gy egyezt�nk meg. Nagyon k�v�ncsiak voltunk, hogy mit fognak csin�lni, ha m�gis oda�ll�tunk. Nagyon lassan telt el az az egy h�t… A fi�kkal szinte minden nap besz�lt�nk. M�r kedden elment�nk, hogy min�l hamarabb l�ssuk �ket. K�sz�tett�nk egy tervet. Elj�tt a szerda, amikor is meg�rkeztek a versenyz�k. Krisztuval egy�tt ment�nk, mikor megl�ttuk Kimit �s Felip�t. Szerencs�re h�ttal �lltak nek�nk. Pont j�, a terv szerint haladtunk.

-         Felipe, egy pillanatra l�gy sz�ves! – mondtam.

-         Kimi, egy pillanatra l�gy sz�ves! – mondta Krisztu k�zben.

Felip��k megtorpantak. Felismert�k a hangunkat. Megfordultak.

-         Krisztu

-         Fanny – mondt�k egyszerre, �s mi elkezdt�nk futni.

A nyakukba ugrottunk. Krisztu�k egy hossz� cs�kot v�ltottak. Mi csak �lelt�k egym�st, de ebben is minden benne volt.

-         De h�t azt mondt�tok… - kezdte a brazil.

-         Hogy nem kapt�tok meg a munk�t. – fejezte be a finn.

-         Tudjuk, csak �tvert�nk… kezdtem.

-         Mert k�v�ncsiak voltunk... – folytatta Krisztu.

-         Hogy mit sz�ltok, ha m�gis idej�v�nk. – fejeztem �n be v�g�l.

-         �h, kis csal�k. – mosolygott Felipe.

-         Igeeen azok vagytok. – helyeselt Kimi is.

-         Nem is, ez nem csal�s! A McLaren, na, az csal… - nevettem.

-         Milyen igaza van valakinek. – mondta nevetve bar�tn�m.

-         Na l�nyok, annak �r�m�re, hogy megj�ttetek, nem megy�nk el valahov�? – �gy Kimi.

-         De, persze, menj�nk. – mondtuk Krisztuval.

Be�lt�nk egy �tterembe, j�kat nevett�nk, sokat besz�lgett�nk. Krisztu automatikusan Kimin�l aludt, mi k�l�n. Felipe az�rt „hazak�s�rt”. �pp be akartam menni, amikor is…

-         Fanny, m�r r�g el szeretn�k mondani valamit…

-         Igen? �s mit? – �rtetlenkedtem.

-         H�t… hogy szeretlek. – pirult bele.

-         �n is szeretlek. – ezzel elcsattant az els� cs�kunk.

-         Bej�ssz m�g egy kicsit?

-         Bej�hetek?

-         Nem, az�rt k�rdeztem, mert baj… - „szidtam” le.

-         J�, bocsi.

-         Istenem, akkor j�ssz? – cs�koltam meg.

-         Ha m�r felaj�nlottad. – mosolyodott el.

Bej�tt, csak �lt�nk �s besz�lgett�nk, majd �des valahogy ott ragadt. Reggel �n �bredtem el�bb, de nem akartam fel�breszteni Felip�t. �tmentem Krisztu�khoz, �k m�r r�g fittek �s frissek voltak.

-         Sziasztok. – k�sz�ntem. – de fittek vagytok �gy kor�n reggel.

-         Szia. – k�sz�ntek. – kil�k�tt minket az �gy. – mondta Krisztu.

-         �gy m�r mindent �rtek. – mondtam. – Szeretn�k besz�lni veled. N�gyszemk�zt. – itt Kimire n�ztem.

-         Ok��, m�r itt sem vagyok. – indult el.

-         Im�dnival� vagy. – mondta bar�tn�m, miut�n v�ltottak egy cs�kot.

-         Na, mi a helyzet? Gond van?

-         Neeem, pont az ellenkez�je. Nagyon boldog vagyok.

-         Igen? �s szabad tudnom, hogy mi�rt?

-         Nem, nem tudhatod, az�rt d�rg�l�m az orrod al�, hogy boldog vagyok. – mondtam, majd elmes�ltem neki, hogy mi t�rt�nt.

-         De �r�l�k! – �lelt �t. – De nem gondolod, hogy nem kellett volna r�gt�n otthagynod? – mosolygott.

-         J� j�, csak olyan boldog vagyok, musz�j volt megosztanom veled. De megyek is. Szia. �s k�szi Kiminek.

-         Megmondom, szia!

Mikor vissza�rtem, Felipe �pp kelt fel.

-         J� reggelt �lomszusz�k. – k�sz�ntem egy puszival.

-         Neked is. Mi�ta vagy fent?

-         Kb. egy f�l �r�ja. Csak �tugrottam Kimi�khez egy pillanatra. Csin�ljak reggelit?

-         Megk�sz�nn�m, �des vagy. – mondta m�g mindig k�m�san.

-         L�tom nem nagyon megy a kel�s. – nevettem.

-         �h, nem. – nevetett � is. – mennyi az id� am�gy? – k�rdezte reggeliz�s k�zben.

-         F�l 10.

-         Az sz�p. Eddig aludtam? – csod�lkozott mag�n.

-         Aha. – kuncogtam. – Megy�nk ma valahova?

-         Persze. Kimi�k?

-         Majd megk�rdezem. – mondtam a „konyh�b�l”.

-         Ok�. – hallom a f�lemben. – K�sz�n�m, hogy itt vagy. – karolt �t.

-         Szeretlek.

-         �n is. – cs�kolt meg.

D�lut�n elment�nk v�rost n�zni. M�snap szabadedz�sek. Interj� majdnem mindenkivel.

-         Szia Heikki. R�g besz�lt�nk.

-         Fanny. – �lelt meg. – igen, r�g.

-         Mi �js�g veled?

-         Megvagyok, k�szi, veled?

-         �n is, k�szi.

Besz�lgett�nk m�g, majd �n elmentem. �tcuccoltam a sz�llod�ban Felip�hez. Este kivett�nk egy filmet. A brazil elaludt rajta, f�radt volt m�r. Lekapcsoltam a filmet, betakartam, �s bementem a h�l�szob�ba aludni (h�h�). Reggel kor�n kellett kelni, mert mindkett�nket h�vott a munka.

Kimi szerezte az els� rajtkock�t, a m�sodikat Felipe, a 3.-at Fernando. Interj�t csin�ltunk vel�k, boldogok voltunk, majd elment�nk meg�nnepelni a f�lgy�zelmet egy �tteremben, majd eltett�k magunkat vas�rnapra. Elj�tt a verseny. Igeeeeeen, ugyanaz maradt a fel�ll�s. Odament�nk a p�diumhoz, a fi�k r�gt�n odaj�ttek hozz�nk, �s cs�k. Felment�nk az interj�szob�ba, csin�ltunk interj�t vel�k. Visszament�nk a sz�llod�ba, �t�lt�zt�nk �s elment�nk bulizni. Persze nem r�gtunk be, �s Kimit se hagytuk. :D

Mikor elment�nk a bulib�l, r�gt�n az �gyba ment�nk, persze csak a tusol�s ut�n. M�snap indultunk a k�vetkez� helysz�nre.