Kitty-vel nagyon jól elbeszélgettünk egész délelőtt. Aztán bejött az orvos.
- Doktor úr. Mikor mehetek haza?
- Még elvégeznénk pár apró vizsgálatot, és utána megmondom.
- Rendben. Most végzik el a vizsgálatot?
- Igen. Máris jönnek a nővérek.
- Addig elmehetsz ám. – néztem Kitty-re.
- Nem, megvárlak.
- Sziaszok. – jött be Roberto.
- Szia. Hogy vagy?
- Kösz, jól, és te?
- Nagyon jól. Most elvisznek megvizsgálni, aztán remélem elmehetek innét. – néztem körbe a szobában.
- Remek.
- Elkapták a tettest? – kérdezte Kitty. Roberto bólintott.
- Na, mondd! Ki az?- néztem rá.
- Vizsgálat után mondom.
- Rendben.
Elvittek megvizsgálni. Kitty és Roberto maradtak a szobában.
- Ki az?- kérdezte Kitty.
- Valami bizonyos Felicity Jaine.
- Gondoltam. Az az őrült nő.
- Ismeritek?
- Fernando egyik volt barátnője. Összefutottunk vele egy étteremben, és nem a legkedvesebb volt.
- Ahha, így már értem.
Hamar végeztek a vizsgálatokkal, és visszavittek a szobába.
- Mit mondtak?- kérdezte Kitty és Roberto egyszerre.
- Majd jön a Doktor, aztán ő mondja el, hogy elmehetek-e. Engem most a tettes érdekel. Ki az?
- Felicity Jaine. Megmondtam neked.
- Hát, legalább már nem kell miatta aggódni. Ez is egy jó dolog. – rántottam meg a vállam.
- Ti nők. Mi nem vagyunk ilyen féltékenyek. – rázta a fejét Roberto. Egymásra néztünk Kittyvel.
- Az év vicce.
- Rosszabbak vagytok. – bólogattam.
- Hiszi a piszi.
Az orvos egy fél óra múlva bejött.
- Semmi rendelleneset nem találtunk. Nyugodt szívvel hazamehet.
- Igen. Köszönöm. Akkor összekészülök.
Nagyon gyorsan átöltöztem, és már indultunk is. Beszálltunk a kocsiba, amit Roberto otthonról hozott el. Visszamentünk a hotelba.
- Roberto. Ellopom a mobilod. Az enyém a baleset miatt meghalt.
- Vedd csak.
- Kit hívsz? – ült le mellém Kitty.
- Fernando-t. Nehogy bemenjen feleslegesen a hotelba.