4. fejezet - "Mr. Räikkönen, ez így nem lesz egyszerű!"
2009.08.29. 21:04
Alyssa felszabadultan, kiváló hangulatban érkezett meg néhány perccel négy óra előtt a Ferrari motorhome-jába. Az értekezlet után a paddockban bóklászott, majd egy kellemes és hasznos órát töltött el Felipe Massa társaságában. A brazil nyitott volt és barátságos, látszott rajta, hogy szereti a rajongóit, és ezért örömmel töltötte el Alyssa minden javaslata. A recepcióhoz lépve Alyssa örömmel látta, hogy ismét a tegnapi, kedves lány van szolgálatban.
- Kimi Räikkönennel van találkozóm – mondta mosolyogva, de a mosoly lehervadt az arcáról, amikor a recepciós közölte vele, hogy Kimi még nem érkezett meg. Kissé bosszúsan ült le a recepcióval szemben, gondolta, átnézi a jegyzeteit, amíg várakozik. Ám amikor Räikkönen húsz perc elteltével sem jelent meg, összeszedte a papírjait és a kijárat felé indult. Telefonja éppen akkor szólalt meg, amikor az ajtóhoz ért, bal kezében papírhalom, jobb kezével a táskájában próbálta megtalálni a folyamatosan csengő mobilt, lehajtott fejjel pedig nem láthatta, hogy az összeütközés az ajtón éppen belépő férfival elkerülhetetlen. A papírok szétszóródtak, Alyssa lehajolt, hogy összeszedje azokat, mikor keze egy másik kézhez ütközött.
- Déjá vu – mondta Kimi, mikor eszébe jutott, hogy előző nap délután ugyanígy szedegetett papírokat a földről, és a következő pillanatban a nőt is felismerte. - Úgy tűnik, ez szokásunkká válik – mondta bocsánatkérő mosollyal, de a nő feszült arckifejezését látta, hogy ez most nem lesz elég.
- Késett, Mr. Räikkönen – mondta Alyssa -, úgy látom, hogy ez is a rossz szokásai közé tartozik.
- Kimi, ha lehet – mondta a pilóta – és mivel itt mindenki tegeződik, én is ezt javaslom. Te pedig? – kérdezte, mert sehogyan sem jutott eszébe, milyen nevet mondott neki Stefano.
- Alyssa Stewart. Most, hogy a bemutatkozáson túlestünk, jó lenne találni egy nyugodt helyet, ahol zavartalanul beszélgethetünk – mondta Alyssa.
- Paddockon belül, vagy kívül? – kérdezte Kimi, és határozottan egyre kevesebb kedve volt ehhez az egészhez. Érezte a nőből áradó feszültséget, bár nem tudta az okát, de nem is nagyon érdekelte. Az alváshiány megoldását egyre sürgetőbbnek érezte, és a legkevésbé ahhoz volt hangulata, hogy egy láthatóan morcos nővel huzakodjon. A megbeszélés alól azonban nem bújhatott ki, Domenicalli nagyon határozott utasítást adott erre délelőtt. Mindenesetre elhatározta, hogy beszélgetni jó lesz a motorhome-ban lévő szobája is, és egyébként is a lehető legrövidebb időn belül lelép innen.
A motorhome-ban lévő szobába lépve Alyssa meglepődve állapította meg, hogy a helyiség milyen kicsi. Egy ágy, íróasztal, szék és egy keskeny szekrény képezte mindössze a berendezést, és – csak egészen kis túlzással – két ember még megfordulni is alig tudott a szobában. Más megoldás nem lévén, Kimi az ágyon kínálta hellyel Alyssát, Ő pedig a széket foglalta el.
- Nos? – kérdezte Kimi – Alig várom, hogy hallhassam, ki vagy, és miért olyan fontos nekünk beszélgetnünk egymással.
Alyssa nem tudta mire vélni a férfi ironikus megjegyzését, de aznapra pont eleget kapott a Kimi-féle közönyből, és bármilyen nagyra is becsülte annak versenyzői kvalitásait, úgy érezte, hogy életében még ilyen modortalan emberrel nem találkozott.
- - Tehát még egyszer: Alyssa Stewart vagyok, Londonból érkeztem, és egy marketing ügynökséget vezetek. Ez az ügynökség nyerte meg azt a kiírást, amelyet a Ferrari tett közzé a közönségkapcsolatok javítása érdekében. Ezen a héten a csapat vendégeként vagyok itt, legfőbb feladatom, hogy megismerjem a csapat tagjait, a csapat működését, és felmérjem, hogy az általam kidolgozott ötletekből melyek illeszthetőek be ennek a csapatnak a nagyon határozott szabályok szerinti működésébe anélkül, hogy aránytalanul nagy terhet rónának a csapattagokra.
- Közönségkapcsolatok? – jajdult fel Kimi, mert ez is azok közé a szavak közé tartozott, amelyeket a leginkább utált. – Ami engem illet, így is túlságosan sok kapcsolatom van a közönséggel, legalábbis annál mindenképpen több, mint amennyit szeretnék.
- Sejtettem, hogy ez lesz a legnagyobb problémám – sóhajtott Alyssa -, majd elkezdte részleteiben is kifejteni az elképzeléseit.
Kimi agya itt kikapcsolt, a téma egyáltalán nem érdekelte, és mivel mással éppen nem tudta elfoglalni magát, szemügyre vette a nőt. - Középmagas, karcsú, vállig érő vörösesbarna haját szépen megvilágította a hátulról rávetülő napfény, és a hangja… a hangja egyenesen gyönyörű. Ezt a hangot képes lett volna bármeddig hallgatni, még akkor is, ha a nő a telefonkönyvet olvassa fel – és felőle akár olvashatta volna azt most is, hiszen érdemben semmi nem jutott el hozzá abból, amit a nő mondott. Azon gondolkodott, vajon elfogadná-e a meghívását egy italra.
- … és ezekkel a javaslatokkal kapcsolatban minden építő jellegű kritikát szívesen fogadok – mondta Alyssa. – Lenne esetleg valamilyen kérdésed az elhangzottakkal kapcsolatban? – kérdezte.
- Hogy, tessék? – riadt fel Kimi az ábrándozásból, megpróbálta összeszedni szétszaladt gondolatait, de erre most semmi esélye nem volt.
- Mr. Räikkönen, ez így nem lesz egyszerű! – mondta Alyssa – Minimális együttműködési szándékot sem tapasztalok. Nagyon sajnálom, hogy – minden jel szerint – fölöslegesen raboltam az idődet! – mondta, majd felállt, és egyszerűen kisétált az ajtón. Csalódott volt és elkeseredett, nem csak azért, mert a sztárpilótával az együttműködés gyakorlatilag lehetetlennek látszott, hanem azért is, mert a benne Kimiről élő kép nem ilyen volt. A tévéből és az újságokból sejteni lehetett ugyan, hogy a Jégembernek is nevezett finn magának való, makacs, akaratos, és a saját elképzelésein kívül nem érdekli semmi, de Alyssa abban bízott, hogy mindez csak az újságírók túlzása. Most megtapasztalhatta, hogy a férfi ereiben valóban jeges víz folyik vér helyett, és nem tudta, hogyan törhetné át azt a falat, amit Kimi maga köré emelt.
|