2 nappal később Kimi már a turkui hajókat pásztázta… és tényleg… elég feltűnő volt, amelyiket ő kereste. Felsétált a fedélzetre, majd a hajó belseje felé vette az irányt, ami szintén tele volt emberekkel. Fogalma nem volt, hogy fogja így megtalálni, akit keres… De abban a pillanatban megpillantotta. Fekete, nyakban megkötős ruha volt rajta, és álomszép volt. Mikor találkozott a tekintetük, elmosolyogtak, majd elindultak egymás felé.

- Hiányoztál. - mondta ki Kimi az első eszébe jutott szót.

- Az jó, mert te is nekem.

- Van itt valahol egy picit csendesebb hely?

- Gyere. - fogta kézen a fiút, majd kisétáltak egy pici, fedett fedélzetre, ahol a havas városban és a csillagokban gyönyörködtek. Végül Kimi törte meg a csendet.

- Először is boldog születésnapot. - nyújtott át egy kis fekete dobozt, amit Jenni egy puszival viszonzott, majd kinyitotta a kis csomagot, amiben ezüst nyaklánc lapult egy szívecske medállal.

- Ez nagyon szép. Köszönöm. Segítesz feltenni? - adta Kimi kezébe az ékszert, majd megfordult. Miután bekapcsolta a láncot, keze lassan a lány derekára csúszott, majd átkarolta. A lány megfordult a fiú ölelésében, és két gyönyörű tengerzöld színű szempárral találta szembe magát. Mind a ketten félénkek voltak, de végül Kimi elszánta magát, és lassan a lányhoz közeledett, majd egy gyengéd csókban találkozott ajkuk, ami ugyan nem volt hosszú, de számukra egy örökkévalóságnak tűnt.

- És neked is boldog szülinapot. - csókolta vissza a lány is.

- De honnan? Nem is mondtam, hogy 17-én volt.

- Szerinted mennyi időmbe telt, mire kiderítettem az internet világában? - mosolygott. - De vissza kéne mennem.

- Ne! Olyan jó most így.

- Tudom, de mégis csak én vagyok az ünnepelt.

- Na jó, igazad van.

Kézen fogva tértek vissza az ünneplő társasághoz. Jenni mindenkinek bemutatta Kimit, bár igazából senkinek nem volt ismeretlen. A buli hajnalig tartott, majd szépen lassan mindenki haza ment vagy a közeli hotelekben vettek ki szobát. A hajón már csak a két fiatal maradt reggel 5-kor, mikor az összes vendég elszéledt.

- Mindjárt elalszom. - ült le fáradtan Kimi az első székre, ami az útjába került.

- Van egy kabin a hajó aljában. Ha gondolod, itt maradhatsz. - majd elindultak lefelé a lépcsőn. Mikor leértek, úgy ahogy voltak, bezuhantak az ágyba. A fiú átkarolta a lányt, majd el is aludtak, és csak délután 2-kor keltek fel.

- Jó reggelt. - köszönt Jenni.

- Neked is. Anyám, hány óra van? - nyújtózott Kimi.

- 2.

- Jenni… tegnap úgy mutattál be, mint a barátodat…

- Baj? - csodálkozott.

- Isten ments. - nevetett Kimi. - Sőt… de… ez most komoly?

- Részemről igen. - Kimi nem reagált semmit, csak átölelte a lányt, és lágyan megcsókolta.

- Hazavigyelek majd? - kérdezte a fiú egy idő után.

- Az jó lenne. De ugye még nem akarsz menni?

- Nem tervezem. - mosolygott.

Azonban 2 órával később valóban már Jenni ajtajában álltak. Elbúcsúztak egymástól, majd Kimi is hazafelé vette az irányt.

Ahogy teltek a hetek egyre nagyobb vonzalom alakult ki a pár között. A nagy távolság és a sok elfoglaltság miatt ugyan keveset találkoztak, de a napi beszélgetések megvoltak, ami a telefonszámlán is meglátszódott.

Közben a Karácsony is közeledett. Finnországot ellepte a fehér hótakaró, és a hideg is egyre fogcsikorgatóbb volt. Kimi általában a Szent estét a családjával szokta tölteni, de most egy új terv kezdett fogalmazódni benne. Fogta is a telefonját, és az érintett embert hívta.

- Szia. - vette fel vidáman Jen.

- Szia. Lehet egy kérdésem?

- Akár kettő is.

- Hogy töltöd a Szent estét?

- Igazából még nem gondolkodtam rajta, de úgy néz ki, egyedül.

- Mi lenne, ha boldogítanánk egymást?

- Úgy érted… Karácsonyozzunk együtt? - lepődött meg a lány.

- Miért, mi baj?

- Semmi, csak meglepett, de benne vagyok.

- De most nálam leszünk.

- Oké.

- Akkor várlak olyan 6 körül. A cím meg Kaskiauranpolku 6. És az ajándékot hanyagoljuk.

- Rendben, de miért?

- Mert nekem az is elég, ha velem vagy… Jenni… itt vagy? - kérdezte Kimi, miután nem kapott választ.

- Igen… csak…

- Csak?

- Jól esett… Ennyi... Akkor 6-ra ott leszek. Szia.

- Vigyázz magadra. Szia.

Hamar elérkezett December 24-e. A Karácsonyfa már a nappaliban állt, feldíszítve. A vacsora, behűtött pezsgő, és ami még egy tökéletes estéhez kell, már elő volt készítve. Nem sokkal 6 óra után csöngettek.

- Szia. - nyitotta ki Kimi az ajtót, majd lágyan megcsókolta a lányt. - Hiányoztál.

-Te is nekem.

- Könnyen idetaláltál? - kérdezte Kimi, miközben segített levenni a lány kabátját.

- Igen, nem volt vészes. Hol tudok kezet mosni?

- Az emeleten, első ajtó balra.

- Kösz, sietek.

- Remélem, éhes vagy.

- Nagyon. - válaszolt Jenni, mikor visszaért.

- Akkor irány az étkező.

Mikor beléptek, 2 személyre megterített asztal várta a párt.

- Ez fantasztikus. - ámult el Jen.

- Tetszik?

- Viccelsz? Köszönöm. - majd odalépett a fiúhoz, és adott egy puszit neki.

- Tölthetek? - kérdezte Kimi, miután helyet foglaltak.

- Csak keveset.

A vacsora után bevonultak a nappaliba, elhelyezkedtek egymás karjaiban, és csak nézték a kandallóban lobogó tüzet.

- Csöndben vagy. - jegyezte meg a fiú egy idő után.

- Csak boldog vagyok.

- Én is. - majd lassan a lányhoz hajolt, ám most Jenni ajkai helyett a nyakát kezdte óvatosan csókolni, nem akarta elijeszteni. - Szeretlek. - suttogta a lány fülébe.

- Én is szeretlek. - azzal átkarolta a fiú nyakát, és hajába túrt, mialatt ő már a derekét ölelte. – Nem folytatjuk fent? - kérdezte vágytól telt hangon Kimi, majd a „De” után felkapta a lányt, és karjaiban vitte fel az emeltre, majd becsukódott mögöttük az ajtó, ami mögött hosszú, boldog órákat töltöttek el együtt.