M�g mindig ott �ltem az ajt� m�g�tt. Lucy fej�t az �lemben tartva, mintha ezzel is ragaszkodtam volna ahhoz, hogy m�g �l. L�ttam, hogy Edward sz�ja mozog, de nem fogtam fel a szavak jelent�s�t. �reztem a hideg kez�t, ahogy az eny�mhez �r �s lefejti az �jaimat a halott l�nyr�l. Tompa voltam, m�gis mindent �rz�keltem magam k�r�l. �reztem, hogy h�rman k�zelednek a h�z fel�, de csak ketten l�pik �t a h�z k�sz�b�t. Emmett egyenesen az erd�be ment, Jasper ut�n. �reztem Alicet �s Rosaliet.

- V�res vagyok! – pr�seltem ki magamb�l, �s csak akkor tudatosult bennem igaz�n, hogy ez az eg�sz most milyen neh�z lehet nekik.

- A te v�red? – k�rdezte Edward mik�zben engem vizslatott.

- Azt hiszem nem. – v�laszoltam zavartan. A k�t �rkez� megtorpant az ajt�ban, mind a ketten igazi h� veget�ri�nus v�mp�rok voltak, most m�gis haboztak, hogy bemerjenek e l�pni. V�g�l Alice l�pett be els�nek.

- Nem ezt l�ttam! – suttogta dallamosan csilingel� hangj�n. Pontosan tudtam, hogy mire gondol. L�tott haldokolni, de nem itt �s nem most, de hamarosan abban mind a ketten biztosak voltunk.

- J�l vagy? – k�rdezte Rosalie, �n csak b�lintottam. L�ttam, hogy nem vesz leveg�t �s megmerevedik a v�r l�tv�ny�ra.

- Menjetek vissza Carlisle�rt, ide kell j�nnie, �s a rend�rf�n�knek is. Ezt nem tudjuk elint�zni nyom n�lk�l! – adta ki a parancsot Edward a l�nyok meg ellen�ll�s n�lk�l �gy tettek, ahogy � mondta. A fi�k ut�n kell mennem. Tudtam, hogy ma �jszaka elvesztem Adamet, �s ott kell lennem, hogy el tudjak b�cs�zni t�le. Mert b�rmilyen sz�rnyeteg is v�lt bel�le �n m�gis szeretem �s fontos nekem. Edward fel� ny�jtottam a kezem, jelezve hogy seg�tsen fel�llni.

- L�tnom kell �t m�g egyszer utolj�ra! – mondtam mik�zben pr�b�ltam megszabadulni a v�rt�l tocsog� ruh�imt�l, amik a testemhez tapadtak.

- De vesz�lyes, bajod eshet! – mondta Edward, ellenkezni nem mert, mert tudta, hogy hajthatatlan vagyok.

- Ott vannak a fi�k, �s nem lesz bajom! – �g�rtem neki, de tudtam, hogy hamis �g�ret. Ezt az egyet nem tudom befoly�solni. �pp csak lemostam magamr�l a v�rt �s m�r a vizes testemre �lt�ztem fel.

- Meg fogsz f�zni! – jegyezte meg halkan Edward.

- Most ez legyen a legkisebb gondunk! – v�laszoltam neki.

- Nem tudom merre mentek, nem vagyok j� nyomolvas�. – magyar�zta Edward b�zva benne, hogy ez is h�tr�ltatja az indul�sunkat.

- Nem kell agg�dni, visszaj�n ide a tiszt�sra.  A t�bbiek beker�tett�k �s nem tud m�s fel� menek�lni. – v�laszoltam majd csapzott k�cos fejjel kil�ptem a h�ts� teraszra. Figyeltem az erd�t, a hangokat �s v�rtam, hogy kil�pjen a maga ijeszt� val�j�ban. Edward szorosan ott �llt mellettem. M�r mind a ketten �rezt�k a l�ny b�z�t, �s nem csak az �v�t, egy m�sik er�s �mely�t� szagot is.

- Jacob – mondta Edward, �s �n csak n�m�n b�lintottam. �s t�nyleg visszaterelt�k a h�zhoz. Edward megfogta a kezem �s �gy v�rtunk a n�mas�gban. Nem kellett sokat v�rni, hamarosan megjelent a f�k k�z�tt, alig �lt m�r csak t�ntorogni volt ereje, t�bb sebb�l is v�rzett. A legnagyobb seb tal�n a nyak�n volt. De volt egy hatalmas has�t�s a mellkas�n �s t�bb harap�s a l�bain �s a kezein, m�r ha lehet kezeknek nevezni. Oda akartam futni, de Edward nem eresztett, szorosan fogta a kezem. El�bb Jacob l�pett ki a f�k k�z�l a maga testi val�j�ban. Meztelen�l, de �gyelt arra, hogy a k�nyes helyet eltakarja valahogy. Edward lekapta a fels�j�t �s egy g�nyos fintor k�s�ret�ben hozz�v�gta a fi�hoz. Csak annyi ideig legeltettem a tekintetem a test�n, m�g felm�rtem a s�r�l�seit. �pp olyan harap�s t�tongott a test�n, mint Emmett�n a m�ltkor. �szbe kaptam, hogy b�mulom, azt�n sz�gyenl�sen les�t�ttem a szemem. El�g muris lett volna a helyzet, ha nem most �s nem az erd� sz�l�n t�rt�nik az eg�sz. Balr�l Jasper k�vette, hat�rozott volt �s egy karcol�s n�lk�l j�tt el� a f�k k�z�l. A ruh�ja t�k�letes volt, biztos nem akarta kibor�tani Alicet. Jacob jobb oldal�n megjelent Emmett, mint egy felb�sz�lt bika. Sz� szerint sz�tny�lt el�tte az erd�, d�vad m�dj�ra t�pte ki a f�kat.

- Hol van? – hallottam, ahogy Adamet k�veteli mag�nak. Adam viszont nem moccant, ott �llt k�ztem �s Jacob k�zt f�l�ton, de m�g nem volt teljesen Adam, de m�r elindult a visszav�ltoz�sban.

- Nem lesz baj! – mondtam �s elindulta a l�ny fel�. Edward m�g mindig a kezemet fogta, �s szorosan mellettem l�pkedett

- Adam tudom, hogy hallasz, tudom, hogy ott vagy bent, �s tudom, hogy nem akarsz b�ntani! – v�lasz nem j�tt csak egy elhal� mordul�s. L�ttam rajta, hogy �rzi, hogy ott vagyok, �s l�ttam rajta, hogy f�jdalmai vannak. A f�ldre rogyott, oda akartam menni, de Edward m�g mindig fogta a kezem �s nem engedett k�zelebb. B�ztam Adamben, b�rmi is volt � val�j�ban, b�ztam abban, hogy nem fog b�ntani. H�rg�, fuldokl� hang hagyta el a tork�t, egy utols� vony�t�s, �s �jra emberk�nt hevert a l�baimt�l alig �tm�ternyire.

- Josie - mondta mikor m�r teljesen �talakult. Ott fek�dt a nedves avaron, a szeme csillogott a f�jdalom k�nnyeit�l. Fel�m emelte a kez�t �s mag�hoz h�vott. �n lassan kih�ztam az eny�met Edward szor�t�s�b�l �s a haldokl� mell� rogytam. - El kell engedned a m�ltad, hogy lehessen j�v�d. - suttogta a f�lembe, �n �reztem, hogy k�nny sz�kik a szemembe. � meg tov�bb suttog - Mi�rt �rdemes �lni, ha az kit sz�v�nk szeret, nem szeret viszont? Mi �rtelme a sarokban s�rni, ha szerelm�nket m�r nem l�thatjuk viszont! – mondta �s let�r�lte a szememr�l a k�nnyeket. – M�g ha adtunk is volna es�ly magunknak, akkor sem m�k�d�tt volna. �n �tkozott vagyok, �s te is. �s a te �tkodat �n nem tudom megt�rni! – a hangja egyre csak halkul, hogy �n �tkozott, �s hogy � nem tudta volna megt�rni. Vajon mit jelent ez, de m�r nem tudtam megk�rdezni. Nem hagyta, hogy kinyissam a sz�m. – Rem�lem, hogy � megteszi azt, amit nekem kellett volna! – figyeltem, hogy kire mutat, mert az ujja egy�ltal�n nem Edward fel� mutatott.

- Jasper? – mi�rt �, �s mit tehet �rtem, hogy tudn� megt�rni az �tkot, amir�l m�g nem is hallottam. Ilyen �s ehhez hasonl� k�rd�sek t�dultak az agyamba.

- Sajn�lom! – mondta �s �n hallottam, hogy m�r nem �l, hogy v�ge, hogy meg�llt a sz�ve. Azt hiszem el�g a meglepet�sekb�l, �s a hal�lb�l ma �jszak�ra.

- �n sajn�lom! – suttogtam neki, de tudtam, hogy m�r hi�ba. Egy utols� cs�kot nyomtam az ajk�ra, az utols� teliholdj�n. – Meghalt! – jelentettem be, majd fel�lltam a test mell�l, �s Jasper fel� fordultam. � az �n arcomat f�rk�szte, nem mondtam semmit, csak v�llat vontam, majd Jacob fel� indultam. M�g mindig v�rzett. Tudtam mit kell tennem, ahogy s�t�ltam, egy karmot n�vesztettem a jobb kezemb�l. Kis sebet ejtettem a bal karomon. Ha j�l sejtem Jacobnak nincs akkora mennyis�gre sz�ks�ge, mint Emmettnek, �s ha minden igaz � hamar gy�gyul. T�nyleg el�g volt p�r csepp, egyenesen a seb k�zep�be, �s m�r regener�l�dott is. M�g csak meg sem �reztem, hogy bajom lett volna bel�le. N�h�ny pillanattal k�s�bb megjelent Rose, Alice �s Carlisle a h�l�szoba ajtaj�ban. A doki nem tudta eld�nteni, hogy kihez l�pjen oda el�sz�r. De v�g�l m�gis a f�ld�n hever� testhez ment oda.

- Halott. – mondtam, �s tudtuk, hogy Carlisle sem tud rajta seg�teni. Edward ragaszkodott hozz�, hogy engem is megvizsg�ljon, de a pulzusom j� volt. Hamarosan a helyi rend�rf�n�k is meg�rkezett. Mi mindent elmondtunk neki, csak kicsit cenz�r�zott v�ltozatban. �gy tal�ltunk r�juk, Lucy a h�zban Adam pedig a kertben.

- Kisasszony ugye tudja, hogy nem maradhat a h�zban? – k�rdezte Swan seriff.

- Igen �s arra gondoltam, hogy jobb helyen lesz most n�lunk! – v�laszolta Carlisle helyettem.

- Nos, akkor, ha esetleg lesz valamilyen k�rd�s�nk, akkor �n�kn�l keresem majd a kisasszonyt.

- K�sz�n�m. – mondta Carlisle �s kezet r�zva b�cs�zott a rend�rf�n�kt�l. Emmett a Wranglerrel elvitte Alicet, Roset �s Jaspert. Carlisle vezette az �n egyik aut�mat, nem tudom, hogy a Sebringet, vagy a Challangert, csak azt tudtam, hogy Edward �lt mellettem, �s v�gig fogta a kezem. Odahaza Esme agg�d� arccal v�rt benn�nket az ajt�ban. Egyenesen a nyakamba borult, �s szorosan mag�hoz �lelt.

- Agg�dtam �rted! – mondta, �n meg nem b�rtam tov�bb �s kit�rt bel�lem a s�r�s. A sok stressz, �s az elfojtott �rzelmek.

- Kicsim m�r minden rendben, mindennek v�ge.

�rdekes m�don a rend�rf�n�knek nem volt kifog�sa az ellen, hogy Edward�khoz menjek. Szeml�tom�st n�luk is mindenki nyugodtabb volt, f�leg, hogy �k pontosan tudt�k, hogy v�ge a teliholdas �jszakai gyilkoss�goknak.

- Melyik vend�gszob�t szeretn�d? – k�rdezte Esme mikor m�s nem �lelt mag�hoz. �n, mi�rt kellene vend�gszoba eddig is nagyon j�l elvoltam Edward szob�j�ban, el�bb Ems�re, majd Edwardra n�ztem, de egyik�k sem v�laszolt.

- Eddig csak �gy volt�l itt, de most hogy a serif is tud r�la, eg�szen m�s a helyzet. – mondta Rose, eg�sz m�s, visszhangzott a fejemben. Alice �s Esme k�s�rtek fel az els� emeletre, m�g csak nem is ugyanazon a szinten volt a szob�m, mint Edwardd�. B�r nem hiszem, hogy ilyen kifinomult �rz�kel�ssel rendelkez� embereket �t lehetne verni. Alice p�rg�tt ezerrel, mint aki beszedett valami gyors�t�t. Esme meg az �gyon �lt, - ami volt egy olyan �rz�sem vadi �j volt – �s engem n�zett. Olyan �tszellem�lt arcot v�gott, ha tudna s�rni biztosan, k�nnyezne. Le�ltem mell�, �s megfogtam a kez�t.

- Mi a baj? – k�rdeztem.

- Tudom, hogy rossz ember volt, �s meg�lte a bar�taidat, de m�gis csak valakinek a fia volt. – fakadt ki Esme.

- Igen nagyon k�zel �llt Josephez. – akkor tudatosult bennem, hogy m�r nem nagyon halogathatom tov�bb �s fel kell h�vnom Josephet �s k�z�lni vele hogy Adam halott.

- Esme, nem menthetsz meg mindenkit, �s vannak emberek, akik nem �rdemlik, meg hogy szomorkodjunk ut�nuk. �s hidd, el Adam sem akarn�, hogy �gy t�gy, b�r mi is t�rt�nt vele, maxim�lisan kihaszn�lta az �lete adta lehet�s�geit. – mondtam neki, � a tenyer�be temette az arc�t, �n meg magamhoz �leltem, �reztem, hogy itt sokkal t�bb van, mint hogy sajn�lja Adamet.

- Tudod, az �n kisfiamat is Adamnek h�vt�k. - felpillantottam, hogy Alice t�mogat�s�t k�rjem, de nem volt sehol. Kettesben voltam Esm�vel.

- Annyira sajn�lom, nem akartam felt�pni egy ilyen r�gi, �s m�g mindig f�j� sebet! – suttogtam neki.

- Nem a te hib�d, csak egyszer�en �n nem tudok tov�bb l�pni. – magyar�zta. – Mes�lsz nekem r�la? – k�rt meg esdekl� szemekkel.

- Adam igaz�b�l nem Joseph fia, csak �r�kbe fogadta m�g mikor 12 �ves volt. Utcagyerek volt, egy k�sza, ha �gy vessz�k. � seg�tett megtal�lni engem a New York-i sik�torok rengeteg�ben. � mentette meg az �letem, �s azut�n mi h�rman egy csal�d lett�nk. � megtanult �rni �s olvasni, �s m�r akkor orvos akart lenni, hogy seg�tsen az utc�n �l�knek. – j�l esett Adamr�l mes�lnem Esm�nek. L�ttam rajta, hogy � is sz�vesen hallgatja a mond�k�mat. Mes�ltem az egy�tt elt�lt�tt nyarakr�l, a t�borokr�l, az �sz�sr�l, a szalonnas�t�sekr�l, az �llatkerti s�t�kr�l. Mindent elmondtam, amit Adamr�l tudtam. – Viszont ez a titka fel sem t�nt, lehet, hogy nem r�g �ta volt ilyen, vagy ha r�gt�l, csak j�l titkolta.

- H�t ez olyan dolog, amit nem igen mond el az ember a szeretteinek.

- De nekem elmondhatta volna, h�tha tudtunk volna neki seg�teni.

- Rajtunk sincs seg�ts�g! – mondta k�ts�gbeesetten, Esm�t azok k�z� a v�mp�rok k�z� soroltam, akik nem b�nj�k, hogy azok amik. Ezek szerint igen, de lehet, hogy csak Adam miatt, meg a kicsi miatt – De ne is hallgass r�m! L�nyeg hogy te itt vagy, �s Edward boldog. – Azzal kiment a szob�b�l. �n meg v�rtam, hogy Edward bej�jj�n, de nem j�tt. �n meg nem tudtam elaludni, ezt az �j �gynak �s az �j helynek tudtam be, meg hogy Edward sem volt mellettem. Reggel f�radtan ballagtam le a l�pcs�n. Finom illat csapta meg az orrom. A l�nyok megint reggelit k�sz�tettek nekem, gondoltam magamban. �s akkor v�gre meghallottam a sz�momra oly ig�z�, b�rsonyos hangot, az �n heroinomat.

- Nem a l�nyok voltak, �n b�torkodtam. – mondta Edward, nem sz�m�tott, hogy nem tudom eld�nteni, hogy csak tudat alatt mondta, vagy, hogy a szavak t�nyleg elhagyt�k az ajk�t. �n �pp a l�pcs� legals� fok�n �lltam �s � ott termett el�ttem. Sz�momra m�g a nap is kis�t�tt, m�g sosem �reztem, hogy ekkora sz�ks�gem lenne a k�zels�g�re. Vettem egy m�ly leveg�t.

- Egyed�l vagyunk – magam sem tudom, hogy ez k�rd�s volt vagy meg�llap�t�s. � nem v�laszolt, csak b�lintott, �s eleresztett egy pajkos f�loldalas mosolyt. �reztem, hogy megremeg a t�rdem, �s ennek az lett a k�vetkezm�nye, hogy a karjaiba zuhantam. Az illata m�g m�mor�t�bb volt, mint az arca �s a hangja.

- Nagyon vesz�lyes vagyok! – mondta, de nem azzal a b�nb�n� hangnemmel, ahogy eddig szokta, hanem azzal a huncut kisfi�s b�jjal, amit mostan�ban olyan keveset haszn�l.

- Szeretek vesz�lyesen �lni – suttogtam, �s m�g k�zelebb b�jtam hozz�. Neki sem kellett t�bb, l�gyan az ajkaimra tapasztotta m�rv�nyajk�t, �s finoman megcs�kolt. De nekem nem volt el�g ennyi, t�bbet akartam. Nem �rdekeltek a hat�rok, nem vagyok sebezhet� �s nem tud olyan k�nnyed�n �rtani nekem. Vadul �s szenved�lyesen visszacs�koltam, �s innen m�r nem volt meg�ll�s. A vil�g vadul forgott k�r�l�tt�nk, de az is lehet, hogy mi p�r�gt�nk a vil�g k�r�l. Forrott a leveg�, �s nem sz�m�tott m�s csak hogy Edward a karjaiban tart �s szavak n�lk�l is tudom, hogy szeret, m�r amennyire a lelketlen teste, a halott sz�ve szeretni tud. De nekem ez teljesen el�g volt �r�kk�n �r�kk�. Egy hang r�ntott vissza minket t�rben �s id�ben a l�pcs� t�v�hez.

- Gyerekek, na de ilyet, Esme ki fog borulni! – jegyezte meg Emmett. �n el�bb Edwardra n�ztem, � meg csak vigyorgott. Azt�n k�r�ln�ztem a helys�gben. Minden szanasz�t, egy hatalmas k�nai v�ra apr� darabokban, az apr� csecsebecs�k, amik gondosan voltak felsorakoztatva a kom�don, most a f�ld�n hevertek.

- A v�z��rt nem k�r, de rem�lem az apr� kincseket nem tett�tek t�nkre. – guggolt le Emmett, hogy szem�gyre vegye a puszt�t�sunk nyomait. �sszeszorult a gyomrom a gondolatt�l, hogy esetlen Esm�nek ezzel is f�jdalmat okozok.

- Itt meg mi t�rt�nt? – l�pett be Rose, Alice �s Esme egyszerre.

- A gyerekek belemelegedtek. Azt hiszem, ideje lenne �ket felvil�gos�tani! – mondta Emmett, �n meg �reztem, hogy elt�nt a forr�s�g, �s hogy a sz�gyenkez�s ki�l az arcomra.

- Emmett viselkedj! – mondta Esme mosolyogva, majd seg�tett elt�ntetni a puszt�t�sunk nyomait. – �s am�gy is vannak itt olyanok, akik m�g eml�keznek a te tev�kenys�geidre is! – tette hozz� Esme.

- Hajajj! – legyintett Rose, �s ezzel le is z�rt�k a t�m�t. Viszont bennem egyre ink�bb motoszk�lt egy k�rd�s, ami m�g t�bbet sz�l majd. Besz�lnem kell Carlilse-lal.