Másnap lezajlott a Pilóta Parádé. Beszélgettem Fisicoval és Trullival. Rendes srácok. Fernando Kubica-val dumált. Hamilton tőlem távol, a kamion egyik sarkában Sutil társaságát élvezhette. Integettem az embereknek. Egy helyi riporter jött és kérdezett.

-          Daniela, mit gondol így a futam előtt. Hogy fog menni?

-          Jól, de ez kocsi függő is.

-          Látta a reggeli újságokat?

-          Hát láttam.

-          És mit gondol?

-          A hírekről? Érdekesek. Nagyon érdekesek. Én a sporthíreket nézegettem. Különösképpen a focit. Maga?

-          Tudja, nem pontosan erre gondoltunk…

Közben láttam hogy Fernando vadul integet errefele.

-          Bocs, de megnézem mit szeretne a csapattársam. Addig beszélgessen Fisicoval és Trullival. Remek srácok.

A riporter nagyokat pislogott, majd oda fordult Trullihoz. Én Fernando-hoz mentem.

-          Mizu Fernando? Olyan nagyon integettél.

-          Nem akarom, hogy megint valami butaságot mondj. Flavio nem nézné el.

-          Oh, köszönöm. Megmentettél. Nagyon hálás vagyok.

-          Miért vagy ilyen…

-          Milyen?

-          Ilyen makacs, és kicsit nagyképű. Nagyon jó barátok is lehetnénk.

-          Majd próbálok változni.

-          Kösz. – mosolygott rám. Hírtelen megütött egy különös érzés. Ránéztem Fernando-ra, és egy számomra ismeretlen érzés gyűlt össze bennem. Nem akartam rá nézni, de nem tudtam szabadulni a mosolyától. – Jól vagy? Mi történt? – zökkentett ki Fer kérdése.

-          Mi? Semmi, jól vagyok. Nincs semmi baj.

-          Rendben.

Visszaértünk a rajtrácsra és leszálltunk. Utána én bementem a szobámba, és leültem gondolkodni. Nem tudom mi ez az érzés, csak azt érzem, hogy akkor érzem, amikor Fernando a közelemben van. Becsuktam a szemem, miközben Fer mosolyát idéztem fel. Hírtelen nyílt az ajtó. Megijedtem.

-          Dani. Bocs, megijesztettelek?

-          Nem, gyere csak Kitty. – álltam fel.

-          Mi a baj? Úgy nézel ki, mintha szellemet láttál volna.

-          Nem, csak, elgondolkodtam.

-          Min? Fernando-n? – nevetett Kitty. Ránéztem és nem mondtam semmit. Értetlenül nézett vissza rám. – Fernando-n? Te Fernando-ra gondoltál? Komolyan?

-          Nem, dehogy is.

-          Daniela. Te rá gondoltál! Mi történt? Mesélj.

-          Nem történt semmi. Csak, tudod, amikor a Pilóta Parádén rám mosolygott, valami furát éreztem… De semmi baj, nyugi.

-          Szerelmes vagy! Nem is hiszem el. Végre egy srác, aki kinyitott egy kis zárt a szívedben.

-          Milyen zárt nyitott ki hol?

-          Tudod, nagyon örülök neki. Beszéltél Nandoval róla? Mit mondott? Ne, várj majd beszélek én is…

-          Nee! –kiáltottam.

-          Jó, jó, nyugi. Miért…?

-          Mert nem tudhatja meg. Soha!

-          De, ha ő is…

-          Ő nem. Tudom. Érzem.

-          Lehet tévedsz.

-          Nem. Most, menjünk a boxba. Nehogy elkéssünk.

Kiléptünk a szobából. Fer is ekkor lépett ki. Mosolygott egyet rám. Én csak elindultam ki a Motorhome-ból, mielőtt bármi olyat teszek, amit nem lenne jó…