Beszálltunk a kocsiba, majd a rajtrácsra gördültünk. Kiszálltam kocsiból, és félre vonultam. A falnak dőltem. Mélyen koncentráltam. Lejátszottam magam előtt a rajtot. Jól kell eljönnöm.

-          Daniela. Bocsáss meg a zavarásért. Sok sikert kívánok az első futamodhoz. Verd meg a fiúkat. – mosolygott rám Bernie Ecclestone.

-          Köszönöm. Mindent megteszek, ami tőlem telik.

-          Ebben biztos vagyok. – sétált visszafele. Néztem a rajtrácsra. A pilóták koncentráltak. Fernando is a falnál állt, és Rémi Taffinnal beszélgetett. Kitty lépett mellém.

-          Miért nem beszélsz majd vele?

-          Mert nem lehet. Felveszem bukót, és lassan beülök a kocsiba. Mindjárt indulunk. – öleltem meg tesóm, és felvettem az én szokásos világoskék bukóm. Beültem a kocsiba. Még egyszer lejátszottam a rajtot. Ekkor egy kép villant be. Mégpedig az hogy koccanást érzek. Kinyitottam a szemem, hogy mielőbb elhessegessem a rossz gondolatokat, képeket. Felvettem a kesztyűt. A szerelők félre álltak. Elindult a felvezető. Jobbra, balra, jobbra, balra. Melegítettem a gumikat. Rendben felértünk. Mindenki elfoglalta a helyét, aztán az a pillanat következett, amit a legjobban utálok, a rajt. Mindig egy különös érzés fog el amit elmondani nem lehet. A gyomrom összeszorul, és csak koncentrálok. Semmi más nem létezik, csak én és a lámpák, meg persze a körülöttem lévő ellenségek, akiket le kell hagyni. 3. lámpa, 4. és a várva várt utolsó! Mehet!!! Elrajtoltunk. Nagy a zsúfoltság. Kanyarhoz értünk, mikor koccantam valakivel. Nem láttam hogy kivel, csak éreztem. Tessék, oda a futam! Visszakóboroltam a boxba, ahol adtak új első légelterelőt. Mondani sem kell, ezek után nagylelkesen tértem vissza a 18. helyre. Vezettem sokáig. Box is volt még. A vége fele az utsó boxkiálláshoz értem. Badoer-rel jöttem ki egyszerre. A Renault hamar végzett, majd mentem kifele. Hirtelen mintha engedne előre a Badoer. Meg is előztem. Visszapillantóból még láttam, hogy a záróvonalra is ráment. Elkezdtem nevetni.

-          Ügyes volt. Jól vagy Dani?

-          Igen, bocs, csak vicces volt, hogy így megelőztem, és még büntetést is fog kapni mert ráment a záróvonalra.

-          Rendben, most koncentrálj, kérlek. Egy kis komolyságot, ha lehet.

-          Meg lesz. – mosolyogtam még mindig.

Végül 15.-ként intettek le. Bementem én is a Parc Fermé-be. Mellém állt Sutil a kocsijával. Épp felálltam a kocsin, hogy leugorjak róla, mikor egy koccanást hallottam. Sutil kocsijára néztem, és a hátulján Badoert láttam. Enyhén szólva megkóstálta. Megráztam a fejem, majd leugrottam a kocsiról. Irány a mérlegelés.