Mondhatni, hogy a hetem egyszerűen katasztrofálisan telt. Még véletlenül sem tudtam négyszemközt beszélni Sebastiannal, mivel Hanna mindenhol vele volt. És természetesen mindenbe beleszólt. Minden este hulla fáradtan mentem haza. Szerencsémre eljött a szombat és Jane mondta, hogy átjön. Reggel fel is keltem időben és kissé összébb pakoltam. 10 után meg is jött barátnőm. Az ebédig azzal töltöttük az időt, hogy megbeszéltük, kivel mi történt a héten. Utána pedig átmentünk Zugba ebédelni. Sikerült felfedeznem egy szuper kis éttermet, amit megmutattam barátnőmnek is, mert tudtam, hogy ő is imádni fogja. Éppen az ebédünket fogyasztottuk, mikor megjelent Hanna és Seb.

-Csak ők hiányoztak.- motyogtam halkan.

-Szóval már ide is követsz minket?- kérdezte a nő fennhangon.

-Már elnézést, de te ki vagy?- kérdezte Jane, bár nagyon jól tudta a választ.

-Sebastian menyasszonya.- közölte a lány.

-Nem a menyasszonyom, csak a barátnőm.- szólt közbe az említett. Mikor ennyire hangsúlyozta, hogy nem járnak jegyben, a szívem kissé megnyugodott.- És hogy-hogy itt vagytok?

-A héten itt ebédeltem és Jane kifejezetten kedveli az ilyen helyeket.- feleltem.

-Igen, valóban kellemes.- felelte a srác.

-Szerintem szörnyű.- vágott közbe a nő.- Itt biztos nem tudok semmit enni.

-Mi megyünk is, további jó étvágyat!- mondta a srác és elhúzta a barátnőjét. Amint látó- és hallótávolságon kívül kerültek, szomorúan sóhajtottam.

-Mi a baj?- érintette meg a karom Jane.

-Nézz rájuk. Szinte lehetetlen, hogy én és ő.- keseredtem el.

-Ugyan már! Te nem láttad, hogy bámult. Nagyon tetszettél neki, csak úgy csillogott a szeme. És hogy nézett már ki az a csaj? Most mondd meg nekem, egy értelmes pasi - és Sebastian kifejezetten ebbe a kategóriába tartozik-, kit néz meg hamarabb magának? A cicababát, akin van 3 réteg alapozó, 5 réteg szemhéjpúder, és egy kiló rúzs, valamint aki ciánzöld nadrágot vesz fel és egy olyan kötött pulcsit, aminél még a turkálóban is különbeket árulnak. Vagy inkább az egyszerű lányt, aki csak annyi sminket használ, hogy kiemelje a szemeit, aki egy farmert visel és egy sárga pólót lila boleróval és bár nem márkásak a ruhái, mégis olyanok, mintha csak neki készítették volna.- magyarázott barátnőm és közben a villájával gesztikulált.

-Talán a másodikat.- motyogtam halkan.

-Nemcsak talán, hanem biztos. Hidd el nekem. Tetszel neki, nem is kicsit, és ha így haladnak a dolgaik, nemsokára már melletted lesz.

Erre nem feleltem, csak reménykedtem, hogy igaza lesz. Miután megettük az ebédünket és kibeszéltük magunkat, elindultunk szétnézni a kisvárosban. Mivel J. nagyon kíváncsi arra, hogy hol dolgozom, elvittem Seb házához is. És akkor ott ért minket a legnagyobb meglepetés. A házzal szemben volt egy hatalmas hirdetőtábla és oda kikerült a Red Bull reklámja. Középen volt rajta egy Forma-1-es autó, mellette az egyik oldalon én (az egyik olyan kép volt, amin vidáman mosolygok), a másik oldalon pedig Sebastian szintén mosolyogva. Kiszálltunk a kocsiból és mindketten mereven bámultuk a plakátot. Csak akkor eszméltünk fel, mikor begördült a ház tulaja. Ők is kiszálltak és elindultak felénk. Ahogy odaértek mellénk, a lány elkezdett volna beszélni, de előtte még megszemlélte, hogy mit is bámulunk ennyire. És akkor elővette a telefonját.

-Szia, Pete!- köszönt. Erre mi ketten, lányok felé fordultunk.

-Szia, Hanna drága! Miben segíthetek, szívem?- kérdezte a férfi. Mi is hallottuk a hangját.

-Mondd, mi ez a plakát? A Red Bullos.- idegeskedett a lány.

-Azt a csapat kérte, édesem.- felelt nyugodtan a fotós.

-És miért nem ÉN vagyok rajta? Miért az a senki?- kezdett el hisztizni a nő.

-Azért, szívem, mert ő a legszebb és a legtermészetesebb. Ő volt a legmegfelelőbb és tökéletesen mutat Sebastian mellett. Sajnálom, szívecském, de ezen nem fog senki és semmi változtatni.- mondta Pete.- És most mennem kell, kincsem, tudod, sok a munka.

-Jó, szia!- csapta le Hanna, majd berohant a házba.

-Ada, szerezz nekem egy ilyet, kérlek!- mondta Seb, majd a lány után ment. Én meg csak bámultam utána, végül Jane visszatérített a mindennapokba és sikerült épségben visszamennünk Steinhausenbe. Ott pedig a fotós felé vettük az irányt.