Másnap reggel egy kisebb kapkodással indítottam a napot. Jó néhány dolog volt, amit nem pakoltam be, pedig tudtam, hogy szükségem lesz rá Ausztráliában. Végül Jane vitt ki a reptérre, vagyis az én kocsimmal mentünk és én is vezettem, csak ő fogja majd hazafurikázni.

-Figyeld majd meg, hogy Seb szeme ki fog esni, mikor meglát, Hanna meg sárga lesz az irigységtől, amiért nem őt nézi így a pasija.- mondta Jane nevetve, miközben mentünk be a reptérre. Nem kellett sok idő, hogy megpillantsam őket. Ahogy észrevettek minket, felálltak a székekről, ahol ültek. „Nem hiszem el. Hogy lehet valaki mindig ilyen szexi?”- kérdeztem magamtól, mikor megláttam a srácot. „Nekem végem van. Ha sokáig van velem Hanna, akkor nem bámulhatom Adát. De nem tudom megállni, hiszen annyira szép. Sőt… gyönyörű!”- futott végig Sebi agyán, mikor észrevett. „Hogy én mennyire utálom ezt a csajt. Még hogy szépek a lábai. És természetes. Még sminkelni sem tud, nemhogy pózolni. Csak egyszer legyek vele egy helyen Sebastian nélkül, és megfojtom.”- mérgelődött Hanna. „Nagyon remélem, hogy lesz valami köztük. Van rá 2 hét, hogy történjen valami.”- elmélkedett barátnőm is magában, majd felém küldött egy „én megmondtam” pillantást. Csak megráztam a fejem, majd köszöntem a kis csoportnak. A repülő indulásáig nem beszéltünk szinte semmit. Utána elbúcsúztunk, majd irány az első osztály. Tudtuk, hogy hosszú út elé nézünk, de nem hittük, hogy ennyire. Egy egész napot utaztunk, ebből a csatlakozásra kellett várnunk 2 teljes órát az éjszaka kellős közepén. Helyi idő szerint hétfő éjszaka érkeztünk Melbourne-be. Szerencsére a hotel küldött értünk egy kocsit. A szállodában egymás melletti szobákat kaptunk. Mindösszesen annyit beszéltünk meg, hogy másnap találkozunk, utána mindketten bedőltünk az ágyunkba és aludtunk. Reggel arra ébredtem, hogy valaki szöszmötöl nálam.

-Szia!- mondta Seb, mikor észrevette, hogy felébredtem.- Ha nem gond, rendeltem neked is ebédet.

-Köszi!- feleltem kómásan és visszahanyatlottam a párnámra. Szó nélkül magamra hagyott. Mikor sikerült kissé felébrednem, bementem a fürdőbe és 20 percig áztattam magam a víz alatt. Utána a szobában felvettem egy fehér, spagetti pántos, térdig érő nyári ruhát. Az asztalon ott illatozott a Seb által szerzett ebédem, amit jóízűen el is fogyasztottam. Majd eszembe jutott, hogy még nem beszéltünk Sebivel, hogy mit is csinálunk, ezért átmentem hozzá. Alig kopogtam, már ajtót is nyitott.

-Mizújs?- kérdezte egy hatalmas mosollyal az arcán.

-Csak meg akartam kérdezni, hogy mit csinálunk ma.- mosolyogtam én is. Mindig feldobódtam, amikor megláttam a vidám arcát.

-Elmehetnénk sétálni.- jegyezte meg.

-Felőlem azonnal indulhatunk.- feleltem.

-Akkor csak egy pillanat.- ment vissza a pénztárcájáért és a napszemüvegéért és indultunk is. Jó volt lemenni a tengerhez. Alighogy a homokos partra értünk, levettem a papucsom.- Látom, van már tapasztalatod a tengerparti sétákban.

-Nem úgy, ahogy azt te gondolod.- gyorsítottam egy kicsit a tempómon. Nem fogom hagyni, hogy holmi rosszvérű kis nőcskének nézzen.

-Várj már!- sietett utánam.- Nem akartalak megbántani.- fogta meg a karom és ezzel megállított.

-Pedig sikerült.- néztem rá szomorúan.

-Sajnálom.- hajtotta le a fejét.- Mostanában sikerül mindenkit megbántanom, aki fontos.

-Mindenkit?- néztem meglepve.

-Azt hiszem, hogy Hanna nincs benne. De ő már nem olyan fontos.- nézett a szemembe.

-El kellene döntened, hogy mit akarsz.- húztam ki a karomat és ismételten elindultam. Én már tudtam, hogy mit akarok, de egy kapcsolathoz 2 ember kell. 5 lépésnyire jött utánam végig, de nem szólt semmit. Így mentünk vissza a szállodába is. Egészen addig nem szólt semmit, amíg nem értünk a szobákhoz.

-Lehet, hogy Hanna meg fog jelenni.- jelentette ki.

-Mi?- fordultam felé idegesen.

-Csak mert szakítok vele. Most. És képes idejönni.- mondta minden érzelem nélkül.

-Akkor szólj, ha látod, mert nincs kedvem összefutni vele.- nyitottam ki a szobám ajtaját.

-Ez csak természetes. Jobb, ha nem estek egymásnak. Még a végén valami bajod esne. És azt nem akarom.- adott egy puszit az arcomra és mindketten bementünk a szobánkba.