Alyssa másnap reggel arra ébredt, hogy egy könnyed kéz finoman a hátát simogatja. Megfordult, felemelte a fejét, és álmosan megszólalt:

- Tudom már, kékeszöldesszürkésizé!

A hátát simogató kéz megtorpant, a kékeszöldesszürkésizé pedig hatalmasra nyílt.

- Mit mondtál? – kérdezte a kéz tulajdonosa.

- A szemed… a szemed színe kékeszöldesszürkés, vagy ilyesmi – motyogta Alyssa és fejét visszaejtette a párnára. A kékeszöldesszürkésvalamilyen-színű szempár tulajdonosa elvigyorodott.

- Mennyi az idő? – hallatszott a kérdés Alyssa oldaláról.

- Hét óra van – érkezett a válasz, és a kéz tovább simogatta a nő hátát.

- Ha jól számolom, akkor alig két órát aludtam – sóhajtott Alyssa –, és az is inkább csak két percnek tűnt.

- De ha már úgyis ébren vagy – húzta magához Kimi -, egy könnyű, reggeli testgyakorlást javaslok… - fejezte be a mondatot, és Alyssának nem volt választása, mert ahogyan az a kéz simogatott…

Egy órával később megszólalt a telefon, a recepciós jelezte Alyssának, hogy éppen 8 óra van, amikorra az ébresztést kérte.

- Úgy érzem magam, mint akin átment egy úthenger – ült fel az ágyban a nő.

- Na, ilyet se mondtak még nekem – vigyorgott Kimi -, édes, én ennél általában jobb kritikát kapok!

- Kávé nélkül ez a maximum, amit mondhatok – mosolygott Alyssa is, majd zuhanyozni indult. Mire előkerült a fürdőszobából, a kávé is megérkezett.

- Ezt meg hogy csináltad? – kérdezte. – Ebben a hotelben nincs szobaszerviz!

- Nincs? Érdekes, ahogy láttam, a nő a recepcióról majdnem kezét-lábát törte a nagy igyekezettől, amikor a kávét hozta – mosolygott a férfi, majd hozzátette: - Akkor meg szinte levegőt venni is elfelejtett, amikor ajtót nyitottam!

- Ha neki is így nyitottál ajtót, akkor nem is csodálom – tett Alyssa finom utalást arra, hogy Kimi nem visel mást, csak egy csinos alsónadrágot.

- Annak a nőnek nem volt ilyen szerencséje – vigyorgott az érintett.

- Biztosan a hajadtól rémült meg – nevetett Alyssa, és szó, ami szó, Kimi fején ahány hajszál volt, annyi felé állt.

- Gonosz boszorka – nevetett Kimi is, és Alyssa után kapott, de csak a nő testét takaró törölközőt érte el, és ahogy Alyssa arrébb lépett, az is Kimi kezében maradt. A férfi arcán leplezetlen vágy jelent meg, két gyors lépéssel Alyssa mellett termett és megcsókolta.

- Kimi, erre már nincs időm – húzódott el sajnálkozva Alyssa -, fél tízkor tárgyalásra várnak a bankban!

- Akkor mondd le – kérte durcásan Kimi, és olyan arcot vágott, mint egy kisgyerek, akitől most vették el a kedvenc játékát.

- Nem tehetem – mondta Alyssa -, de igyekszem délre végezni. Mit szólnál ahhoz, ha az Old Castle Inn-ben találkoznánk negyed egykor? Nem lesz nehéz megtalálnod Vaduz főterén. Ebéd után pedig megmutatom neked, mitől olyan csodálatos ez a hely, ahol vagyunk.

- És ha kihagynánk az ebédet, és rögtön visszajönnél ide? – kérdezte Kimi, de Alyssa csak nevetett, és valami olyasmit mondott, hogy mindennek megvan a maga ideje.

- Ha nem, hát nem – hanyatlott vissza Kimi a párnára, és már csak félálomban hallotta, hogy Alyssa mögött becsukódik az ajtó.

            Az Old Castle Inn-t tényleg nem volt nehéz megtalálni. Ami azt illeti, Liechtensteinben semmit sem nehéz megtalálni, hiszen a fővárosban, Vaduzban például mindössze ötezren laknak, és ebből is látszik, milyen kicsi ez az ország. Kimi – szokásától eltérően - pontosan negyed egykor ült le az étterem teraszán, és perceken belül megérkezett Alyssa is. Boldogan mosolyogtak egymásra, és Alyssa rögtön egy jó hírrel indított:

- A bankban a tárgyalások a tervezettnél gyorsabban lezárultak, oda már többet nem kell visszamennem, így ma és holnap azt csinálunk, amit csak akarunk! – mondta.

Kimi ennél jobb hírt nem is hallhatott volna, magához húzta Alyssát, és megcsókolta. Egyikük sem vette észre, hogy a téren sétálgató turisták egyike nem a vaduzi látványosságokat fotózza, hanem őket. A szemfüles fotós egy spanyol bulvárlap riportere volt, aki nem is számított arra, hogy a nyaralása közben ekkora szerencse éri. Kimi Räikkönent természetesen azonnal felismerte, és nagy sztorit szimatolt abban, hogy a sztárpilótát egy olyan nővel csókolózva fotózhatta le, aki nyilvánvalóan nem a felesége.

Alyssa és Kimi mindebből semmit sem vett észre – ami azt illeti, egymáson kívül senkit és semmit nem láttak. Ebéd után Alyssa javaslatára autóba ültek és felmentek Malbunba, amely késő ősztől tavaszig népszerű síparadicsom volt, nyáron pedig szép kirándulóhely. Alyssa csodálkozott is azon, hogy Kimi még nem járt ott, hiszen tudta, hogy a férfi szeret és tud is síelni. Miután sétáltak egy nagyot, letelepedtek a számos szálloda egyikének teraszára, és fagylaltot rendeltek.

- Alyssa, mesélj nekem Gabrielről – kérte Kimi.

- Gabriel – mosolyodott el rögtön Alyssa – a legaranyosabb kisfiú a világon. Barátságos, nyitott, minden érdekli, egy percre sem tud megülni a fenekén, és sokszor úgy érzem, ha kettő lenne belőlem, az sem lenne neki elég – mondta, és ahogyan a fiáról beszélt, az arca egészen megváltozott, még ragyogóbb lett, és csak úgy sugárzott róla a fia iránt érzett határtalan szeretet.

- Nehéz lehet egyedül gyereket nevelni – állapította meg Kimi.

- Sokszor tényleg nehéz, hogy nincs kivel megosztani a felelősséget, de Gabriel annyi örömet ad, ami bőségesen kárpótol minden nehézségért.

- Gabrielnek sem lehet könnyű így, hogy nincs apja! Gondolom, nehéz volt feldolgozni a férjed elvesztését.

- Gabrielnek az apjával együtt élni lett volna igazán nehéz – felhősödött el Alyssa tekintete. – Nekem pedig nem az elvesztését volt nehéz feldolgozni, hanem azt, hogy egyáltalán voltam olyan hülye, hogy hozzámentem!

- Ezt nem értem – nézett Kimi kissé értetlenkedve Alyssára -, de a szavaidból úgy érzem, nem volt boldog a házasságod.

- Ez igazán enyhe kifejezés – háborgott Alyssa -, Jack-et – a férjemet – nem érdekeltem én sem és Gabriel sem. Neki saját magán kívül senki sem volt fontos!

- De akkor tényleg hogyan mehettél hozzá egy ilyen alakhoz? – értetlenkedett Kimi.

- Nagyon egyedül voltam – kezdte Alyssa. – Gyermekkoromban nem sok szeretet kaptam, az anyám sohasem akart engem, a vér szerinti apámat nem ismerem, a nevelőapámat pedig felőrölte az anyámmal való csatározás, és sem ideje, sem energiája nem maradt arra, hogy velem törődjön. 16 éves koromban álltam a saját lábamra, azóta dolgozom, és mindent, amit megteremtettem, egyedül értem el. Munka mellett tanultam, érettségiztem és diplomáztam, saját céget alapítottam, közben csak teltek az évek, és lassan belefáradtam abba, hogy mindig mindent egyedül csináljak. Családra, törődésre, szeretetre vágytam, és mindezt abból a néhány futó kapcsolatból, amelyet elém sodort az élet, nem kaptam meg. És akkor – 29 évesen – megismerkedtem Jack-el. Jack hihetetlen manipulátor volt, pontosan tudta, „melyik gombot kell rajtam megnyomni” ahhoz, hogy azt tegyem, amit csak akar. Semmirekellő alak volt, mindenféle zűrös ügyekkel, ivott is, és én csak egy biztonságos háttérnek kellettem neki, de mindez csak az után derült ki, hogy összeházasodtunk, és a megismerkedésünket követő fél éven belül várandós lettem a fiammal. Akkor pedig már nem volt visszaút, abban bíztam, hogy a gyerek érkezése megváltoztatja majd, de minden csak egyre rosszabb lett. Gabriellel nem törődött, engem csak bántani tudott... – remegett meg Alyssa hangja -, és nem sokkal a második házassági évfordulónk után – ennek éppen négy éve - egy autóbalesetben meghalt.

- Nagyon sajnálom, Alyssa – ölelte magához a nőt Kimi -, nem is gondoltam volna, hogy ennyi fájdalom van benned – mondta, és csendben próbálta feldolgozni a hallottakat. Jó néhány perc eltelt, mire újra meg tudott szólalni:

- Alyssa… azt mondtad, 29 évesen ismerted meg a férjedet … és Gabriel most 6 éves … akkor te most…

- Májusban múltam 36 éves – suttogta Alyssa. – Tudom, te októberben leszel 30.

Kimit bár némiképp meglepte az információ – hiszen Alyssát senki sem nézte volna 26-nál többnek -, de meg nem döbbentette, és ahogyan eddig nem érdekelte Alyssa életkora, ezután sem tulajdonított ennek semmilyen jelentőséget. Nem úgy, mint Alyssa...