Március első hetében járunk, a Forma-1-es sorozat első futamára kerül sor napokon belül.

- Kicsim, segítesz pakolni?

- Mármint a bőröndöt Ausztráliába?

- Igen.

- Hát az sajna nem fog menni. - mosolygott Jen.

- Miért nem? - csodálkozott Kimi.

- Mert az én cuccaimat is valakinek össze kell pakolnia.

- Hogy micsoda? Te is jössz velem?

- Talán baj?

- Dehogy is, sőt, nagyon boldog vagyok, ha tényleg el akarsz kísérni, de…

- De?

- Nem akarom, hogy csak szenvedj és unatkozz, érted? - ölelte át barátnőjét.

- Igen, de ne aggódj, megoldom.

- Annyira szeretlek!

- Tudom, de jó hallani. - csókolták meg egymást, majd egyre jobban belemélyedtek. - De ha így folytatjuk, egyikünk sem lesz ott Melbourne-ben. - tolta el magától mosolyogva Kimit.

- Értem, megyek már.

Kimi első versenye a Mercedesszel a várakozáson felül sikerült, rögtön a dobogóra tudott állni, és még a verseny leggyorsabb köre is az ő nevéhez fűződik, így joggal lehetett boldog a csapat is és Kimi is. Ahogy teltek múltak a futamok Kimi annál jobban belerázódott a McLaren munkavilágába, egyre jobban érezte a kocsit, de sajnos műszaki problémák sorai akadályozták a fejlődését. Magánélete viszont annál jobban alakult. A fiatalok a san marinoi és a spanyol nagydíj közötti 2 hetes szünetet töltik. Ugyan már délelőtt fél 11 van, de ismerve Kimit, még mindig az ágyban lustálkodnak egymás karjaiban.

- Miit terveztél mára? - bújt közelebb a fiú szerelméhez.

- Tekintve, hogy nem sokára dél van, semmit.

- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk vacsorázni valahova?

- Jól hangzik. Hányra megyünk.

- Olyan 6 körül gondoltam.

- Tökéletes. - mosolygott.

Ahogy megbeszélték, fél 7-kor már egy közeli, hangulatos étteremben ültek már a desszert után.

- Kicsim… - fogta meg Jenni kezét Kimi. - tudom, hogy most költöztünk össze, és alig fél éve ismerjük egymást, de… úgy érzem, melletted teljes az életem… Jenni… hozzám jössz feleségül? - vett elő egy kis dobozt a zsebéből, amiben egy fehérarany gyűrű pihent.

- Igen!!! - mondta boldogan a lány, majd hagyta, hogy a fiú az ujjára húzza a gyűrűt. - Köszönöm. - súgta Kimi fülébe, mikor már egymást ölelték.

- Nem… én köszönöm. - lehelt egy csókot a nyakára.

- De, Kimi… nem félsz? - kérdezte bátortalanul Jenni.

- Mitől? - kérdezte értetlenül.

- Attól hogy elkapkodjuk, és valami elromlik.

- Dehogynem, egyenesen rettegek, hogy mi lesz velem, ha ne adj isten, veled történik valami vagy szakítunk. De csak remélni tudom, hogy ez nem következik be. De ugye nem áll módodban kisétálni az életemből? - kérdezte aggódva.

- Nem. - válaszolt a lány komolyan. - De ugye te sem akarsz magamra hagyni, mert már nem tudnék nélküled élni.

- Én sem nélküled. És ez csak egy eljegyzés, nem kötelező az esküvőt is már holnap megszervezni. Csak jó tudni, érezni, hogy már tényleg összetartozunk, mégha azt csak egy gyűrű jelenti is. De mikor mondjuk meg anyuéknak?

- Van még egy hetünk a következő futamig. Szólhatnánk nekik, hogy átugrunk hozzájuk valamelyik nap ebédre.

- Nem csak hihetetlenül gyönyörű vagy, de okos is. Köszönöm, hogy vagy nekem. Akkor holnap fel is hívom őket.

Szombaton pontban 12-kor szálltak ki a kocsiból Espooban. Mikor beléptek a házba az egész család jelen volt: Pauláék, Jenni szülei, Rami és a felesége és még a nagymamák is és persze Ajax sem hiányozhatott.

- Sziasztok. - lépett be a pár az ajtón, majd mindenkit üdvözöltek.

Mikor mindenki az étkezőasztalnál ült, és hozzá szerettek volna látni az ebédhez, akkor ragadta magához a szót Kimi.

- Kaphatnék egy kis figyelmet? Köszönöm. Mi kértük, hogy legyen egy ekkora családi ebéd, és nem is ok nélkül. - itt megfogta Jenni kezét, majd folytatta. - A helyzet az, hogy megkértem Jenni kezét, és… igent mondott. Össze fogunk házasodni. - újságolta fülig érő szájjal Kimi.

- Ha már a bejelentéseknél tartunk, - állt fel Rami, mielőtt Kimiéknek gratulálhattak volna - nekünk is lenne itt valami. - mosolygott rá Kristiinára. - Úgy döntöttünk, hogy megpróbálkozunk egy kisbabával… és… sikerült. De várjatok ez még nem minden. - intette csöndre a jelenlévőket. - Úgy néz ki, ketten vannak!

- Micsoda? Ikrek? - lábadt könnybe Paula szeme. - Hát ez csodálatos. - ölelgette meg Ramiékat, majd Kimiéket is.

- Hát, bátyó, ezt jól összehoztad. - ugratta Kimi Ramit. - De majd ugye majd pesztrálhatom majd én is őket?

- Igazából arra gondoltunk, hogy lehetnél te az egyik keresztapja.

- Ez most komoly? Szívesen. De jó, nagybácsi leszek. - örült Kimi Ramiékkal együtt, mintha minimum ő lenne a boldog apuka.

Az idény nagy részét Kimiék szállodákban töltötték, mert vagy futamra, vagy tesztelésekre kellett a fiatal pilótának járnia, ahová jegyese is elkísért, és egyre sűrűbben kapták azon magukat, hogy este, a hotelszobában álmodoznak.

- Olyan jó lenne néha eltűnni a világ szeme elől. - karolta át Jenni vőlegényét.

- Én is mit meg nem adnék érte.

- Tudod mi az álomotthonom?

- Nem. Mi?

- Egy tóparton, erdő szélén állna, és fából meg üvegből épülne. Sok gyerek szaladgálna, akik kutyusokkal meg macskákkal hatalmas felfordulást csinálnának.

- Ha már gyerekek… Ramiéknál mindjárt megérkeznek a picik. Olyan kis szépek lesznek. De majd ugye nekünk is lesznek?

- Persze.

- De sok?

- Mennyire sok? Egy focicsapatnyi nem. - nevetett Jenni.

- Fenébe, pedig én annyira gondoltam. - derült Kimi is. - Te mennyit szeretnél?

- Minimum kettőt, de lehet az 3 is.

- Legyen akkor 3. Juj, 3 pici manó fog rohangálni a kertben, és nem fogjuk majd bírni a tempót. Alig várom már. De ugye majd nem hagysz ki belőle?

- Miből? - kérdezett vissza Jenni.

- Az egészből? Majd mindent együtt csinálunk, ugye?

- Még szép, azt hittem, hogy ez nem kérdés.

- Az jó. De… csak akkor lehet családunk, ha visszavonulok, mert nem akarok semmiről sem lemaradni.

- Rendben. Én meg arra gondoltam, hogy felhagyok a modellkedéssel?

- Micsoda? Miért?? Hisz olyan jól megy, jól csinálod.

- De már unom, és régóta szerettem volna kipróbálni magam a lovaglás területén is, úgyhogy lehet, télen megpróbálkozom vele.

- Rendben, nekem mindegy, én bármiben melletted leszek.

- Szeretlek.

- De jó nekem. - adott egy puszit menyasszonya szájára.