Belga Nagydíj Sajtótájékoztatója is lement. Aztán Pénteken edzés. Első edzés esősre sikeredett, aztán kicsit felszáradt, aztán a végére megint eső. Ez így ki is esett, mert nem lehet így beállítást keresni. Aztán délután, úgy ahogy megvolt a program. Másnap a 3. edzés is lement. A pálya, hogy már azért mentem sok kört rajta, nagyon érdekes. Van pár jó kanyar benne. És gyors, egyszerűen felszabadító egy pálya. Mintha repülnék a gyors kanyarokban. Fer persze segített itt-ott. Időmérő előtt voltunk. Fer mellett álltam.

-          Akkor itt vehetem kicsit gyorsabban a tempót?

-          Nyugodtan. Mi is gyorsabbak vagyunk ott.

-          Értem. Nagyon jó pálya.

-          Nekem az egyik kedvencem. Öreg pálya, és ez adja az igazi élvezetét.

-          Igen. Ez így van. – mosolyogtam rá. A szemembe nézett, és közeledett hozzám. Már majdnem, csak pár centi, mikor…

-          Itt meg mi folyik? – kiáltott Silvia felénk.

-          Semmi. – rebbentünk szét. Silvia közelebb jött. Fernando-ra nézett, majd rám.

-          Beszélhetnénk Fer?

-          Persze.

Arrébb mentek. Közben hozzám a versenymérnököm lépett, hogy az Időmérőre jó-e a beállítás.

-          Daniela. – hallottam Silvia hangját magam mögül. Fújtam egy levegőt, és megfordultam. Csak egy nagy ütést éreztem az arcomon, és a földön találtam magam. Az állkapcsom eléggé nagyot roppant. Felnéztem a csajra. Egy erős bal horgot kaptam. Mindenki döbbenten állt.

-          Megütöttél? – álltam fel. – Ezt nem úszod meg! – akartam volna behúzni egy kb ugyanilyet, de két szerelő lefogott.

-          Gyere, csak kapj el!

-          Engedjetek el azonnal! – kiabáltam. Fernando jelent meg a boxban.

-          Itt meg mi történt? Dani. Az arcod… - lépett elém, és az arcom nézte.

-          A barátnőd behúzott egyet! Engedjetek!

-          Silvia. Ezt még megbeszéljük! – mondta dühösen Fernando. – Most menj a Motorhome-ba, mert nekünk itt dolgoznunk kell.

Silvia nagyképűen kivonult a boxból. A szerelők elengedtek. Odamentem a bukómhoz, és a tükörben megnéztem az arcom. Egy nagy folt. Azt hiszem érdeklődni fognak az újságírók…

-          Jól vagy? – kérdezte Fer.

-          Szerinted?

-          Az arcod. – ért hozzá, én elfordultam, és felvettem a bukót.

-          Időmérő! – mentem a kocsim felé, amibe beszálltam, és mindent kikapcsoltam. Csak én, és az Időmérő!