Eljött az utolsó óra a meccs előtt. Kittyék elkísértek. A koncentrálás miatt kértem egy kis egyedüllétet. A szobában lekapcsoltam a lámpákat, majd az ablakhoz mentem. Leültem. Kinéztem az ablakon. Az eső elkezdett esni. Néztem a zuhogó esőcseppeket. Az ablaküvegen kopogott. Nem tudok másra gondolni. Fernando. Muszáj nyernem. Hiányzik nagyon.

-          Dani. – lépett be Kitty.

-          Kitty. Nem tudom mit csináljak. Nagyon szeretnék nyerni.

-          Miért fogadtad el a kihívást?

-          Ezen már nincs értelme vitatkozni. Megyek, felveszem a boxkesztyűt.

-          Menj csak.

Kimentem, és egyedül hagytam Kitty-t. Közben megszólalt a mobilja…

(Fernando, Oviedo)

A Show nagyon jól ment, és a szobámban pakoltam le épp. A mobilom megnéztem, és van pár Nem fogadott hívásom. Kitty az. Fel is hívom.

-          Szia Kitty. Én vagyok Fernando. Miért kerestél?... Igen, tudom… Mi? Box? Milyen box?... Nee, azonnal indulok vissza Svájcba! Szia.

Azonnal indultam, vissza Svájcba…

(Daniela)

Már rajtam volt a boxkesztyű, és melegítettem be. Hamar peregtek a percek. Eljött az idő.

-          A piros sarokban Silvia Renata Sánchez!

Bevonult, mindenki tapsolt. Magasba tartotta a kezét.

-          A kék sarokban Daniela Brígida Pérez.

Én is kaptam tapsot, majd középre álltunk.

-          Tiszta meccset! Szabályokat betartani!