Végre megkezdődött. Kemény menet volt. Volt néhány jó ütésem, de neki több volt, az én káromra. A második menet egész jó volt, majd még a harmadik is. A negyediket kezdtük meg, mikor éreztem, hogy kicsit nagyon bekeményített. A bíró szétintett minket, majd folytattuk. Egy nagy bal horgot kaptam, és elestem. Hamar felálltam. Folytattuk. Vége lett a 4. menetnek is. A sarokban ittam.

-          Dani, add fel.

-          Nem Kitty. Nem fogom. Itt vagyok, nem adok fel semmit, amibe belekezdem.

-          De szétver!

-          Inkább úgy hagyjam el a ringet, mint gyáván.

Folytatódott. Már a menet vége fele voltunk, mikor egy jobb ütéstől megszédültem. Kihasználta a pillanatnyi elbizonytalanodásom, és a ring szélére, a kötelekhez szorított. Védekeztem, de nem lehet így kivédeni.

Mentek a menetek. Az utolsó mentben voltunk, mikor egy újabb nagy ütéstől elestem. Már nagyon kifáradtam. Próbáltam felállni, de nem ment. Valamiért kinéztem a közönségre. Megláttam, hogy Fernando is köztük van. Épp vitatkozott az edzővel.

-          1, 2, 3…- számolt a bíró. Silvia kiköpte a fogvédőt, és elkezdet kiabálni.

-          Gyerünk! Állj fel! Állj fel!

Nem volt erőm.

-          …8, 9, 10. Vége!

Az arcom a kezeim közé temettem, és még mindig feküdtem a földön.

-          Dani. Itt vagyok, minden rendben. Gyere, állj fel. – segített Fernando. Nehezen felálltam, a támogatásával.

-          Az eredményhirdetés… oda kell mennem.

-          Most hazaviszlek. Gyere.

-          Daniela. Eredményhirdetés kötelező. Fer, édesem, nem viheted el innét, addig biztos nem. – mosolygott Silvia. A bíró jött, és megfogta a kezünk.

-          A győztes… Silvia. - emelte fel Silvia kezét. Ő ugrált, meg ünnepelt.

-          Menjünk. – segített Fer. A köteleken is segített átlépni, majd kivitt a kocsijához. Beültetett. Silvia is kijött. Láttam, hogy vitatkoznak, majd Fer dühösen beszállt a kocsiba. Elindította.

Nem beszéltünk út közben. Megállt a kocsival, de nem az én házamnál, hanem nála.

-          Hazavihettél volna…

-          Szó sincs róla! Már beszéltem Kittyvel, és mondtam neki is, hogy énhozzám jössz.

-          De, Silvia.

-          Ne törődj vele.- szállt ki, aztán segített nekem is kiszállni. Bementünk, majd Fer felsegített a szobájába.

-          Hozok jeget. – ment ki.

Visszatért, és elfeküdt mellettem. A jeget az arcomhoz tartotta.

-          Jobb lesz. Azt mondd el nekem, mi értelme volt?

-          Ezt nem értheted te meg.

-          Miattam tettétek? Igaz? – nem válaszoltam. – Sok mindenről kéne beszélnünk.

-          Már én is akartam, hamarabb…

-          Akkor kezdem. Amikor előszőr hallottam rólad megvolt a véleményem, aztán amikor a Renault Motorhome-ban találkoztunk, nem bírtalak kiverni a fejemből. Szeretlek. Ezt már valószínű észrevetted.

-          Én, nem vettem észre. Én is szeretlek. Megkedveltelek.

-          Akkor…- hajolt közel és csókolt meg.

-          Ne…