Délután 2 órakor lépték át a lakásuk köszübét. Kimi bal karjával óvón ölelte feleségét, jobb kezében meg a mózeskosarat fogta, amiben Leena aludt.

- Jenni, fektesd le Leenát, és te is dőlj le egy picit, nagyon fáradtnak látszol. - puszilta meg Kimi Jennit. - Én addig elviszem a kutyákat sétálni.

- Rendben. - vette az utat Jenni a hálószoba, Kimi pedig a kert felé.

Mivel Ajaxék már régen voltak sétálni, így Kimi egy hosszabb távra vitte el őket a közeli erdőbe. Mikor fél 6-kor hazaértek, a lányok még nem mutatták jelét annak, hogy felkeltek volna, így Kimi a konyhába indult valami harapnivalót nézni, de a lépcsőn lebattyogó feleségével és kislányával találta szembe magát.

- Tudtál egy picit pihenni?

- Igen. Jössz megfürdetni Leenát?

- Persze. Mit kell hoznom?

- Törölközőt, hintőport, pelust, pizsamát és babafürdetőt. Mindent megtalálsz a babaszobában.

- Csinálhatom én? - kérdezte Kimi, mikor visszaért minden szükséges dologgal.

- Persze, csak megcsinálom a vizet. - állította megfelelő hőmérsékletre a csapot. - Kész is, jöhettek. Úgy csináld, hogy a bal kezedben tartod, igen, úgy, és a jobb kezeddel fröcskölöd rá a vizet.

- Nézd, hogy élvezi. De édes! - nevettek mind a hárman.

10 perc múlva az egész fürdő úszott a vízben, ahogy pancsoltak.

- Várj, hozom a törcsijét. Oké, itt vagyok, ideadhatod. Majd a szobában felöltöztetjük. - adta vissza Kiminek Leenát, majd bementek a gyerekszobába. - Fektesd le a pelenkázóra!

- Gyere te finom illatú kis virág, megtöröllek. És hogyan tovább?

- Hintőporozd be a popsiját, majd tedd alá a pelust. Igen, ügyes vagy. Na, kész is vagyunk. - vette magához Suvit. - És most megvacsizunk. - ültek le az ágyra.

- Nem vagy éhes? - kérdezte Kimster, miután lefektették Leenát.

- De, menjünk! Hozod a babaőrzőt?

- Igen. - azzal Kimi megfogta a párját a szerkentyűnek, és a konyhába vették az irányt, egyenesen a hűtőhöz.

Miután Kimiék is megvacsoráztak, lezuhanyoztak, majd dőltek be az ágyba hulla fáradtan.

- Remélem, végig aludja az éjszakát.

- Eddig se volt sírós baba, nem hiszem, hogy nagy probléma lenne vele. Olyan hihetetlen még mindig, hogy szülők lettünk. Neked nem? Már lassan 4 napja, hogy megszületett, és ott van az a 9 hónap, ami a várakozással telt, de még mindig nem hiszem el, hogy van egy kislányunk. Olyan, mint egy álom. És ha az, akkor nem akarok felébredni.

- Nem tudom, mi lenne velem nélküled. - fészkelte be magát Jenni Kimi karjaiba.

- Ez most hogy jön ide?

- Sehogy, csak végig gondoltam, mennyit segítettél már eddig Leena körül, meg már előtte is. Köszönöm. - csókolta meg lágyan Kimit.

- Szívesen. - suttogta Kimi, majd elnyomta őket az álom.

Éjjel 2-kor Leena sírására ébredtek.

- Maradj, szívem, majd én felveszem. - szólt Kimi, és kómásan odabotorkált a kiságyhoz. Kivette, majd elindult vele a földszintre.

- Hova mentek?

- Csak melege volt, leviszem egy picit a nappaliba, ott hűvösebb van. Te csak aludj.

- Rendben, de a takaróját vidd, nehogy most meg megfázzon.

- Nálam van. - fordult vissza Kimi mosolyogva, majd lesétált Suvival a nappaliba. Kimi elfeküdt a kanapén, Leenát pedig a mellkasára fektette, és mivel valóban hidegebb volt lent, így be is takargatta. Mire elhelyezkedtek, Leena már vissza is aludt, de mivel Kimi is lassan elbóbiskolt, így érte őket a reggel.

És ez így ment minden áldott nap. Amiben tudott, Kimi is besegített Jenninek. Leena tényleg nyugodt baba volt, sírni alig sírt, inkább csak nyöszörgött, ha valami nem tetszett neki. Szülei alig tudták levenni róla a szemüket, olyan gyönyörű kislány volt.

És ezt a csodát Kimiék még kétszer átélhették, és mind a 2 alakalommal ugyanannyira izgatottak voltak, mint ha először csinálnának mindent. 2014. december 8-án bűvölt a család Leevi Jari Räikkönennel, a kisfiúkkal, és 2 évre rá, 2016. június 20-án pedig egy újabb kisfiú, Jussi Mikko Räikkönen érkezett közéjük. Így végül Kiminek nem csak a versenyzői, de a magánéleti „karrierje” is a csúcsra ért.

„Ne sírj most kedves, csak nyugodj meg,
a kezem fogd, szorítsd meg.
Megóvlak téged én minden bajtól,
lásd, itt vagyok, ne sírj hát.
Oly csöpp vagy még, de erőd van,
biztonságban vagy itt a karomban.
A kapocs köztünk törhetetlen,
lásd, itt vagyok, ne sírj hát.

Hogy tudnák elhinni, mit szó nem mond,
miért éreznék, amit a szívünk hord.
Egyformán lélegzünk, mégis másképp,
más útja sose lesz tiéd.

Mond miért fontos más, hisz úgyse látják,
egy perc így együtt már boldogság.
100 szép emlék vár ránk.
Én nem leszek mindig, hát bátor légy,
én elhagylak végül, de te játszol még.
100 álom vár, más part,
és ők is megértik majd.

A szívem vigyáz Rád,
a szívem vigyáz Rád.
Mostantól és mindörökké már.
A szívem vigyáz Rád,
hisz mindegy ki mit mond,
ha a szívem vigyáz Rád, míg élsz.

Mindig ott leszek, érezd, mindig és mindig,
őrzöm végig a lépted, őrzöm végig a lépted,
őrzöm végig a lépted, védelek, ne félj!”

Vége