Az eg�sz 1990. szeptember 1-�n kezd�d�tt. 1 h�napja k�lt�zt�nk �t Turkub�l Espooba, mert apa �j munk�t kapott, �n meg ezzel egy�tt �j �ltal�nos iskol�t, ahova aznap kellett el�sz�r mennem, �s m�r egy 5 �ve �sszeszokott oszt�lyba kellett bemennem. 

- Laura, kicsim, �breszt�. - nyitott be anya reggel a szob�mba. - Igyekezz, ha nem akarsz az els� nap elk�sni a sulib�l. A reggeli m�r k�sz.

- Megyek m�r. - k�sz�l�dtam ki az �gyamb�l csod�val hat�ros m�don, majd a f�rd�szoba fel� vettem az ir�nyt, �s miut�n siker�lt rendbeszednem magam, m�r a konyh�ban majszoltam a lekv�ros kenyeret.

- Anyu, ugye elk�s�rsz majd?

- Persze. De nincs messze az iskola.

- Tudom, de m�gis ez az els� nap, �s nem ismerek ott senkit.

- Nem lesz semmi baj. - j�tt oda meg�lelni. - �s ha haza�rtek, apunak van egy meglepet�se a sz�modra.

- T�nyleg? �s mi az?

- Ha elmondan�m, nem lenne meglepet�s. - kacsintott anya. - De mostm�r menj�nk. Hozd a taty�d.

Egy tipikus finn tany�n laktunk egy erd� sz�l�n, egy t� partj�n. Hatalmas legel�nk volt, ahol lovak �s szarvasok szaladg�ltak. Szerettem itt �lni. Igazi v�ltoz�s volt ez Turkuhoz, az ottani, belv�rosa lak�sunkhoz k�pest. A suli t�nyleg nem volt messze, csak 10 percet kellett s�t�lni az erd�ben.

- Vigy�zz magadra, kicsim. - puszilt meg anyu. - �s �gyes leszel. - integetett m�g az utca v�g�r�l, �n meg hatalmas b�tors�ggal bel�ptem az ajt�n. Mindenhol gyerekek rohang�ltak az eg�sz nagyokt�l a legkisebbekig. Addig k�v�lyogtam a termek k�z�tt, m�g v�g�l siker�lt megtal�lnom a 5. A-sok term�t pont a becsenget�s el�tt.

- Cs�kolom. - l�ptem be f�lszegen.

- Szia. - j�tt oda r�gt�n hozz�m egy n�ni. - Biztos te vagy Laura Kultanen. �n Noora Viranko vagyok, az oszt�lyf�n�k�d. Gyerekek, - fordult most az oszt�ly fel�, akik csendben figyelt�k a jelenetet, �s p�szt�ztak a szemeikkel. - had mutassam be nektek Laura Pelonent. 

- Szia. - k�sz�nt k�rusban a k�zel 20 f�s csoport.

- Sziasztok. - pr�seltem ki magamb�l �n is egy halk k�sz�n�st.

- Laura, n�zd, oda le is tudsz �lni. - mutatott a harmadik sorban egy �resen �ll� helyre, ami mellett egy sz�ke kisfi� mer�nk bele egy, a kez�ben tartogatott szerkenty�be.

- Kimi, tedd el azt a valamit, k�l�nben elveszem. - n�zett szigor�an a mellettem �l� gyerekre. - �s most n�zz�k, mi volt m�ra a h�zi feladat.

�s h�l istennek, v�get �rt ez a mai nap is. Soha nem szerettem k�z�ss�gekbe j�rni, mert nagyon kev�s bar�tom volt. A l�nyok t�bbs�ge, mikor megtudta, hogy mi a kedvenc id�t�lt�sem, menek�lnek el�lem, a fi�k meg sz�ba sem �lltak velem. Pedig nem voltam egy cs�nya kisl�ny, ap��k legal�bbis azt mondt�k. Hossz� sz�ke hajam volt, �s soha nem voltam undok senkivel, de h�t, akkor sem szerettek velem j�tszani.

�ppen hazafel� indultam volna d�lut�n 2 �rakor, mikor megl�ttam azt a kisfi�t, aki a padt�rsam volt. �gy l�tszik, � sem fuldoklik a bar�tokban.

 - Szia. Le�lhetek?

- Igen.

- Seg�tsek?

- Te? - n�zett nagy szemekkel.

- Igen, �n, mert �ppens�ggel tudom, hogy mi van a kezedben, �s azt is, mi a baja.

- J�l van. - r�ngatta meg a v�ll�t, majd odaadta a k�ty�t, �n meg se perc alatt haszn�lhat� �llapotba var�zsoltam.

- K�szi.

- Nincs mit. - mosolyogtam.

- De hogy csin�ltad?

- Nekem m�gis kisebb kezem van.

- Oh, t�nyleg. Te vagy az az �j l�ny, igaz?

- Igen, �s nem mellesleg a padt�rsad is. De ezek szerint nem nagyon esett le, mivel v�gig a v�lt�val volt�l elfoglalva. - kuncogtam rajta.

- H�t egy picit. - nevetett � is. - �s honnan j�ttetek?

- Turkub�l. Apa �j �ll�st kapott, �gy k�lt�zn�nk kellett.

- �s most merre laktok?

- Innen nem messze, a t�parton.

- Abban a nagy h�zban? Nagyon sz�p helyen van.

- Igen. �s te merre?

- Pont az ellenkez� ir�nyba.

- H�t, nekem most mennem kell. - kezdtem el szedel�zk�dni.

- Nekem is. Akkor holnap tal�lkozunk. �s k�szi m�gegyszer.

- Sz�vesen. Szia.

- Szia.

10 perccel k�s�bb m�r a kertkapun l�ptem be.

- Megj�ttem. - ki�ltottam el magam, mire 2 finn spicc v�g�dott ki a kutyah�tb�l, �s rohantak fel�m eszeveszett sebess�ggel, minek egy f�ld�n landol�s, �s kutyany�l t�mkelege lett a v�ge. - Na, Lala, Kimmo, el�g legyen. - pr�b�ltam leh�mozni magamr�l �ket nevet�sek k�zepette.

- H�, fi�k, el�g volt. - j�tt ki mostm�r apa is a h�zb�l. - Helyetekre. J�l vagy? - h�zott fel apa a f�ldr�l.

- Igen, k�sz. Jaj, t�nyleg, �s mi a meglepet�s? - k�v�ncsiskodtam.

- Na, anya elmondta, hogy k�sz�l�k valamire? - mosolygott apu. - Mikor akarsz menni?

- �t�lt�z�m, - n�ztem v�gig magamon, mert �gy n�ztem ki, mint aki a s�rban fetrengett. - �s ut�na mehet�nk.

- Rendben. - azzal felszaladtam a szob�mba, kivettem az els�, kezembe akad� pulcsit, �s m�r sz�guldottam is le. - Pattanj be. - nyitotta ki apa a kocsiajt�t.

- M�g mindig nem mondod el, hova megy�nk?

- Nem, majd megl�tod. De addig is mes�lj, milyen volt az els� nap?

- J�, vagyis elviselhet�.

- �s bar�tok?

- Volt egy fi�, akivel besz�lgettem, csendes, de j� fejnek t�nik.

- �r�l�k.

- Apa, ez komoly?? - ki�ltottam el magam 3 perc kocsik�z�s ut�n.

- Azt hiszem, igen.

- Mikor tal�lt�l erre r�?

- Valamelyik nap, mikor dolgozni mentem elt�vedtem, �s ide lyukadtam ki. Tetszik?

- Viccelsz? Minden nap ide fogok j�rni. - ugrottam a nyak�ba, miut�n kisz�lltunk, majd elindultunk a p�lya bej�rat�hoz.

- Hih����, �j p�lyacs�cs!! - vette le a fej�r�l boldogan a buk�sisakot egy ismer�s arc, �s mikor megpillantottuk egym�st, mind a kett�nk l�legzete el�llt.