- Minden rendben, kicsim? - n�zett v�gig rajtam apa agg�dva.

- Igen, minden rendben. - de m�g mindig nem ocs�dtam fel a l�tv�nyt�l.

- Laura, te mit keresel itt? - j�tt k�zelebb a kisfi�. - Cs�kolom. - k�sz�nt ap�nak is.

- �n… apa hozott ki ide. Apa, � itt Kimi…

- R�ikk�nen. - seg�tett ki Kimi.

- Igen, bocs. - pirultam el egy picit. - � az, akir�l mes�ltem. - fordultam apa fel�.

- �rtem. Szia.

- De m�g mindig nem mondtad, mit csin�lsz itt.

- H�t… iz�… - �s igen, innent�l kezd�dnek a bonyodalmak, mikor elmondom, hogy ez a kedvenc hobbim, att�l a m�sodperct�l fogva senki nem �ll sz�ba velem. - Sz�val… szeretek gokartozni. - s�t�ttem le a szemeim.

- T�nyleg? - n�zett nagy szemekkel Kimi.

- Igen.

- �s versenyezni is szeretsz? - k�rdezte sunyi arccal.

- M�g sz�p! - h�ztam ki magam.

- Akkor nem megy�nk egy k�rt?

- Mehetek? - n�ztem ap�ra k�ny�rg�en.

- H�t ez�rt j�tt�nk, nem?

- De. - fordultam Kimi fel�, majd az �lt�z� fel� vett�k az ir�nyt. - Te nem reag�lt�l �gy, mint a t�bbi gyerek, aki tudott err�l az elfoglalts�gomr�l.

- M�rmint a vezet�sre gondolsz? Nem, mert tudom, vagyis gondolom, mi volt az els� �s egyben utols� reakci� is. Elcsod�lkoznak, majd soha t�bb� nem �llnak sz�ba vele, igaz?

- Igen. Akkor ez�rt �lt�l ma is eg�sz nap egyed�l, mert nincsenek olyan fi�k, akik meg�rten�k ezt?

- Nincsenek. Ramival j�runk ki ide szinte minden nap versenyezni. � az egyetlen, aki meg�rti, hogy ez milyen fontos nekem.

- Rami?

- A tes�m. K�sz vagy, mehet�nk?

- Igen. - fogtam meg a buk�m, majd a kocsik fel� vett�k az ir�nyt. Egyszer�en im�dok gokartozni, akkor mindent elfelejtek, minden rossz gondolat elsz�ll, �s csak a vezet�sre koncentr�lok. 3 �r�n �t el�zgett�k egym�st oda-vissza Kimivel, �s k�zben nagyon j�l sz�rakoztunk. Tal�n most v�gre siker�l igazi bar�tra szert tennem, ha fi� is az illet�. J� lenne v�gre valakivel megbesz�lni a probl�m�imat.

�s �gy kezd�d�tt minden. Kimivel egyre szorosabb bar�ts�gba keveredt�nk. A suliban minden sz�netet egy�tt t�lt�tt�k, �s csak a gokartoz�sr�l besz�lgett�nk, j� volt valakivel megosztani ezt a csod�s �lm�nyt, mikor elindul a kocsi, �s csak sz�guldozunk. Gyakran, szinte minden d�lut�n kij�rtunk a k�zeli p�ly�ra, ha nem is versenyezni, de n�zel�dni mindenk�pp. Kimi minden h�lyes�gbe beler�ngatott, persze nekem sem volt annyi szem, hogy megf�kezzem. �lland�an koszosan, s�rosan, ny�ron vizesen mentem haza, amit el�sz�r anyu nem d�jazott, de v�g�l ink�bb �r�lt ennek, hogy v�gre van egy igazi bar�tom.

 Azt�n el�rkezett 1994. janu�r 4, a t�li sz�net ut�ni els� tan�t�si nap. A Szilvesztert Lappf�ld�n t�lt�tt�k, �gy aznap v�gre �jra tal�lkozhattunk Kimivel 2 h�t ut�n. Boldogan indultam suliba, �s m�r el is terveztem, mennyi mindent kell elmes�lnem neki, de mikor bel�ptem, m�g nem �lt a hely�n. Az els� reakci�m az volt, biztos csak k�sik, hajlamos r�, de mivel eg�sz nap nem j�tt be, elhat�roztam, miel�tt hazamenn�k, beugrom hozz�juk. 

- Cs�kolom. - k�sz�ntem vid�mon Paul�nak, Kimi mam�j�nak.

- Laura, szia. Gyere be.

- K�sz�n�m. Kimi itthon van? - k�rdeztem.

- Az lenne a legjobb, ha le�ln�l. - h�zott ki egy sz�ket a konyh�ban.

- Valami baja esett? - estem k�ts�gbe.

- Nem, nincs semmi baja…

- H�la istennek! - l�legeztem fel.

- De… nincs itthon.

- Hol van?

- Angli�ban.

- Hol? �s mit csin�l ott? Mikor j�n haza? - z�d�tottam Paul�ra a k�rd�seimet.

- �gy n�z ki, a Forma-1-es karrierj�t egyengeti.

- Ez azt jelenti, - k�rdeztem k�nnybe l�badt szemmel. - hogy nem is j�n haza? Nem fogunk t�bbet egy oszt�lyba j�rni? Soha t�bb� nem l�tom?

- Egyel�re �gy n�z ki, nem. - mondta csal�dottan Kimi mam�ja.

- �s t�lem mi�rt nem b�cs�zott el? - folytak v�gig a k�nnyeim az arcomon.

- Azt nem tudom. - �lelt mag�hoz Paula. - Szerintem nem akart f�jdalmat okozni.

- � volt a legjobb bar�tom, � v�gre meg�rtett.

- Tudom, kicsim. Neki is te volt�l a legjobb, folyton r�lad �radozott.

- Akkor �n most megyek. �s ha Kimi jelentkezne, minden j�t k�v�nok neki. Cs�kolom. - b�cs�ztam el Paul�t�l, majd nem haza, hanem a k�z�s hely�nkre, a p�ly�ra mentem. Nagyon szomor�, de mindemellett nagyon haragudtam Kimire. Mindent megosztottunk egym�ssal, tudtam, hogy a Forma-1 az �lma, de nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan elj�n, �s f�leg azt nem, hogy sz� n�lk�l itt hagy, csak �gy fogja mag�t, �s se sz�, se besz�d elmegy. H�napokba telt, mire siker�lt �sszeszednem magam, �s elfelejtenem �t. Kimire soha nem, mint fi�, hanem mint haver tekintettem, �ppen ez�rt nagyon f�j� volt az elt�n�se. K�zben az �retts�gi is elj�tt, de �n tov�bbra sem tudtam lemondani a sportr�l. A helsinkii egyetemen tanultam tov�bb, �s belevetettem magam a sport�js�g�r�sba, azon be�l is az aut�sportba. Ott v�gre nem n�ztek bolondnak, hogy l�ny l�temre vonzanak az aut�k.

Miut�n sikeresen elv�geztem az egyetemet, a legh�resebb lapn�l, az F1 Racingn�l kaptam �ll�st.