- Mi�rt akarsz Carlislelal besz�lni? – k�rdezte Edward fesz�lten.

- Szerintem pontosan tudod. – v�laszoltam neki, �s hagytam, hogy k�r�ltekintsen az elm�mben. Tudtam, hogy els�re tal�n megr�m�l a l�tottakt�l. Mikor el�sz�r gondoltam r� �n is megijedtem. De most m�r tiszt�n l�tom, hogy ezt akarom.

- Na, nem! – hadakozott – Ezt biztosan nem! T�l vesz�lyes! – mondta �s h�tat ford�tott nekem.

- Nem �rdekel! – mondtam hangosan, �s tov�bbra is bomb�ztam az fant�ziak�pekkel. Azt hittem ezzel tal�n jobb bel�t�sra b�rom, de � csak duzzogott �s kirohant a szob�b�l.

- Ennek meg mi baja? – k�rdezte Emmett Jaspert�l mik�zben sakkoztak a nappali v�g�ben.

- H�t azt hiszem Josie le akar fek�dni Edwarddal. – magyar�zat Jasper de a tekintet�t nem vette le a sakkt�bl�r�l, l�pett egyet. Emmett meg csak vihogva annyit mondott.

- Ideje lenne! – ut�na � is l�pett egy elhamarkodott l�p�st.

- Hogy is mondjam, Josephine �rz�sei el�g, khm intenz�vek �s flusztr�l�ak. – magyar�zta Jasper, majd egy �jabb l�p�st tett az egyik b�buval. – Sakk matt. – tette hozz� vigyorogva.

- Ezt meg hogyan? – k�pet el Emmett mikor l�tta, hogy a testv�re �jb�l megnyerte a partit.

- Ideje volt, hogy befejezt�tek, mikor is kezdt�tek h�rom h�napja? – k�rdezte Alice, aki akkor l�pett be a szob�ba.

- Pontosan, de meg kell hagyni, fejl�dsz. Ha nem m�l�zt�l volna el Edward �s Josie miatt m�g mindig tartana a j�tszma. Kifejezetten fejl�dik a strat�giai �rz�ked! – dics�rte meg Jasper Emmettet.

- Franc! – pufogott tov�bbra is Emmett.

- Gyere, maci megvigasztallak – azzal Rose �s Emmett el is t�ntek az erd� fel�.

- Ut�na menjek? – k�rdeztem a t�bbiekt�l.

- Szerintem el�bb t�nyleg jobb lenne, ha besz�ln�l Carlisle-lal.

- Ha �gy gondolod. – mondtam neki �s Carlisle dolgoz�szob�ja fel� indultam.

- Minden rendben lesz! – mondta Alice �s �n elhittem neki, hogy ez igaz. � tudja hisz l�ssa a j�v�t. A gyomrom liftezett a hasamban �s egyre idegesebb lettem, ahogy a szoba ajtaja fel� k�zeledtem. Mindenki tal�lt mag�nak elfoglalts�got. Esme odafent dolgozott, Jasper �s Alice csak b�mult�k egym�st- olyan helyesek egy�tt, �s annyira szerelmesek, hogy azt nem lehet szavakba �nteni. Rose �s Emmett lel�ptek, �s nagyj�b�l azt csin�lhatj�k most egym�ssal, amire �n v�gyom Edwarddal. Carlisle is tuti dolgozik, �s �n most megzavarom ezzel a gagyi emberi sz�ks�glettel, meg a sok h�lye k�rd�semmel, �s hogy nem tudok �rr� lenni a v�gyaimon. V�g�l az�rt m�giscsak �sszeszedtem minden b�tors�gom �s bekopogtam.

- Gyere! – j�tt a kurta v�lasz, �n meg lassan kinyitottam az ajt�t. Felsejlett bennem egy k�t a m�ltb�l, hogy mi�rt is j�ttem Forksba, �s v�g�l mi�rt is ragadtam itt. – Josephine te vagy az? – k�rdezte �s a szeme sark�b�l r�m n�zett.

- Igen, besz�ln�nk kell. – er�ltettem meg magam, hogy magabiztosnak t�njek.

- Komolyan hangzik. – alap�totta meg Carlisle, mik�zben hellyel k�n�lt.

- Nem kertelek, szeretn�m Edwarddal t�lteni az �jszak�t, �GY! – �s az �gy sz�csk�nak egy k�l�n nyomat�kot adtam. – �s arra lenn�k k�v�ncsi, hogy ennek milyen k�vetkezm�nyei lehetnek.

- Josephine – kezdett bele Carlisle meglep�d�tten, hallani lehetett a hangj�n hogy v�ratlanul �rte a dolog. – �n azt tan�csolom neked, hogy ezt el�bb Edwarddal besz�ld meg, �s a legf�bb hogy akkor m�r mindenk�pp v�mp�rnak kellene lenned.

- Mi�rt csak kellene? – k�rdeztem vissza.

- Eml�kszel mikor DNS vizsg�latra k�ldtem egy, egy mint�t t�led �s Roset�l? – k�rdezte �n meg csak n�m�n b�lintottam, sejtettem, hogy ebb�l semmi j� sem fog kis�lni. – A vizsg�latok alapj�n arra jutottam, hogy te egy eg�szen k�l�nleges teremtm�ny vagy.

- � – csak ennyit siker�lt kiny�gn�m, � meg arra v�rt, hogy r�z�d�tom az ezernyi k�rd�semet.

- Eddig azt m�r tudtuk, hogy farkas v�r is cs�rgedezik az ereidben, de most, hogy ismerj�k, a vizsg�lat eredm�ny�t azt kell, hogy mondjam te egy v�mp�r lesz�rmazottja vagy. – mondta �s maga sem hitt annak, amit mondott.

- �s mi�rt olyan hihetetlen ez? – k�rdeztem t�le.

- Hogy is magyar�zzam el neked a dolgot. Nem nagyon tudom elk�pzelni, hogy valakinek akkora legyen az �nuralma.

- A v�r miatt? – �reztem, hogy az arcomba sz�kik a v�r.

- Nem teljesen. Tudod, mi nagyon er�sek vagyunk, �s a szerelem testi r�sze t�l emocion�lis, �ri�si er�k t�rnek el� bel�l�nk olyankor.

- Akkor Edward is az�rt ellenkezik ennyire?

- Igen. – v�laszolta r�viden.

- De, – hebegtem – de �n nem vagyok olyan sebezhet�! – tiltakoztam.

- Ez is igaz, de akkor sem aj�nlatos. – a hangja olyan, olyan t�rgyilagos.

- �s �n valaha lehetek olyan, mint ti? – k�rdetem m�r k�nnyekkel k�szk�dve.

- Josephine – kezdte Carlisle.

- Ut�lom, ha �gy h�vtok! – mondtam inger�lten.

- Ok� akkor Josie, el�sz�r is nyugodj meg, �gy nem tudom neked elmagyar�zni a dolgot.

- Azt hiszem ezt ak�rhogy is cs�r�d, semmi j�t sem sejtek bel�le. – �s indulni k�sz�ltem.

- Figyelj r�m, k�rlek. Ha v�gig hallgatsz, tal�n m�gis jobban fel tudod dolgozni.

- Akkor gyorsan, de �gy hogy �rtsem! – ereszkedtem vissza a helyemre.

- Nos, a v�redben jelen vannak az emberekre jellemz� g�nek, azt�n ott vannak a sz�momra ismeretlenek. Amik szerintem a farkasokt�l sz�rmaznak. �s v�g�l a v�mp�rokt�l �r�k�lt.

- Akkor ezek szerint �n egy farkas-v�mp�r-ember kever�k vagyok.

- Igen ez egy helye meg�llap�t�s. Mivel benned van a farkasokra jellemz� g�n, ez blokkolja a v�mp�rm�rget.

- Ok�s, semmi es�ly hogy v�mp�r legyek?

- Sosem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de sajn�lom! – mondta Carlisle �s megsim�totta a v�llam.

- Sz�val azzal kell gazd�lkodnom, amim van? – k�rdeztem kicsit humoriz�lva. Carlisle meg csak engem f�rk�szett �n nem tudta eld�nteni, hogy belenyugodtam a dologba, vagy �pp kit�rni k�sz�l bel�le az �rj�t� d�h. – Van egy k�rd�sem?

- Igen. – n�zett r�m Carlisle

- Nos az�rt arra lenn�k k�v�ncsi, hogy ha meg tudom besz�lni a dolgot Edwarddal, �s � el�g er�t �rez mag�ban, akkor lehetnek k�vetkezm�nyei annak, hogy mi egy�tt vagyunk �gy?

- Mire gondolsz?

- Arra hogy teherbe tudok e esni Edwardt�l?

- Hogy egy v�mp�r f�rfinak lehet e gyermeke egy n�t�l?

- Pontosan.

- Puszt�n elm�leti s�kon lehets�ges. De ism�tlem, nem tartom lehets�gesnek, hogy egy v�mp�r �s egy haland� egy�tt t�ltsenek egy �jszak�t.

- Puszt�n elm�let s�kon, ha b�zom Edwardban, �s � el�g er�sen hisz mag�ban akkor lehets�ges?

- Igen, ha ezt akarod hallani, akkor lehets�ges.

- Carlisle! – t�pte fel az ajt�t Alice nyom�ban Jasperrel. – Bocs, de azt hiszem, ezt tudnod kell. M�r sz�ltam Edwardnak is.

- Baj van? – k�rdeztem Carlislelal egyszerre.

- Csak j�nnek �szakr�l a l�nyok. – b�kte ki Alice.

- A Denali kl�n? – k�rdezte Carlisle �s �n �reztem, ahogy a fesz�lts�g enyh�l benne.

- J�nnek az �szakiak! – termett ott mellett�nk a semmib�l Edward. �reztem, ahogy a karja �v�n a derekamra cs�szik, �s a f�lemhez hajol.

- Nem lesz semmi baj, �n vigy�zok r�d! – suttogta, �n meg �reztem, hogy elgyeng�l�k, az izmaim ellazulnak, �s beleolvadok a karjaiba.

- Nappali! – mondta Carlisle �s mindannyian levonultunk a nappaliba. M�r Emmett Rosalie �s Emse is ott voltak.

- Hogyan tov�bb? – k�rdezte Emmett �s egy jelent�s�gteljes pillant�st k�ld�tt fel�m.

- Nem fogj�k b�ntani – mondta Alice.

- Hej, �n is itt vagyok, d�jazn�m, ha beavatn�tok! – m�rgel�dtem, mert sem a gondolatokat sem pedig a j�v�t nem �rz�keltem. Valami blokkolt.

- A Delani kl�n �szakon �l Alaszk�ban. �k is olyanok, mint mi, �s �gy �lnek �s gondolkodnak. De.

- De az egyik�j�k hal�losan szerelmes a mi Edwardunkban. – fejezte be Emmett. Csak egy hangos morg�st hallottam.

- Nyugalom! – inttette le �ket Carlisle.

- Most arr�l van sz�, hogy nem tudjuk, mi�rt j�nnek, �s hogyan is fognak viszonyulni hozz�d. Sz�val az lenne a legjobb, ha nem tart�zkodn�l n�lunk, mikor j�nnek.

- �s m�gis hova mehetn�k? – k�rdeztem r�m�lten.

- Nyugi megoldjuk, �s ha minden rendben megy, visszaj�hetsz. – mondta Carlisle, de valami�rt f�ltem ett�l az eg�szt�l. Tal�n az miatt a n� miatt akit Emmett eml�tett. Mi van, ha az�rt j�tt, hogy mag�val vigye az �n Edwardomat.

- Tanya nem az estem. – mondta kuncogva �s egy l�gy cs�kot nyomott az arcomra.

- T�ny�nak h�vj�k. Legal�bb tudom, hogy a nev�t a vet�lyt�rsnak.

- Neked � nem vet�lyt�rs! – mondta Edward. Ok� ez most rendesen a lelkembe g�zolt. – Te sokkal szebb vagy! – tette hozz�, ahogy l�tta a cs�ggedts�gem.

- Akkor hova megyek, m�g ki nem der�l a c�ljuk.

- H�t nehezemre esik kimondani, de most jobb helyen nem is lehetn�l, mint a rezerv�tumban.

- �n Jacobn�l? – k�rdeztem elk�pedve, annyira meglepett az �tlet. Azt hittem, hogy egyenesen a rend�r�rse k�ld, hogy ott Swan serif majd vigy�z r�m. Erre � azt mondta, hogy a rezerv�tumban.

- Mennyi id�nk van? – k�rdezte Edward Alicet.

- Max 1 �ra. – mondta. Edward karon ragadott, �s vissza az emeletre. Bedob�lta n�h�ny cuccomat a t�sk�ba majd le a gar�zsba �s ott be a Volv�ba. Eg�sz id� alatt egyetlen sz�t sem sz�lt. Arra lettem figyelmes, hogy pont ott vagyunk ahol a motorral, ahol el�sz�r l�ttam Jacobot.

- Sz�lj neki. – mondta Edward �n meg k�rd�n n�ztem r�.

- Hogyan?

- Farkas vagy, haszn�ld a k�pess�geidet. – puff ez most nagyon �gy hangzott mintha �n tehetn�k arr�l, hogy farkas vagyok, vagy, hogy ezzel eddig vissza�ltem. Ezzel most felh�zott rendesen, de m�g hogy. Egyszer csak megrezgett a bokor �s kil�pett Jacob.

- Na, tess�k mondtam �n, hogy menni fog. – azzal kiugrott a kocsib�l, az �n ajt�m mellett termett �s kinyitotta azt.

- M�r v�rtalak. – mondta vigyorogva a kiscs�v�, ahogy megl�tott. Edwardnak sem kellett t�bb, nemes egyszer�s�ggel megcs�kolt, de �gy, mint m�g soha. Vadul �s szenved�lyesen, r�miszt� volt, mint aki uralkodni akar felettem.

- �t �ra m�lva ugyanitt! – mondta nyersen, majd vissza�lt a kocsiba, bev�gta maga m�g�tt az ajt�t �s elsz�guldott.

- Bunk�! – cs�szott ki a sz�mon, Jacob meg m�g sz�lesebbre h�zta a sz�j�t. Szemmel l�that�an �lvezte a helyzetet.

Mire Edward haza�rt tudta, hogy a vend�gek m�r ott v�rnak r� a nappaliban. M�r t�volr�l hallotta Kate hangj�t.

- �s Edward merre van? – k�rdezte azon a kisl�nyos hangj�n, de t�volr�l sem volt m�r kisl�ny. Pont, ahogy a testv�re sem. �s azt is tudta, hogy ezt a k�rd�st Tanya is feltette mag�ban. Edward elny�jtotta volna a pillanatot, m�g kisz�ll a kocsib�l �s bemegy a h�zba, de nem tehette, hallotta, ahogy Emmett bejelenti, hogy.

- Megj�tt a mi kis sz�vtipr�nk! – na ez�rt m�g kapsz, m�rgel�d�tt mag�ban. Pr�b�lt lehiggadni, m�g fel�r az emeltre �s ott �jra szemt�l szemben tal�lja mag�t Tany�val. A n�vel, aki pont olyan, mint � �s pont t�k�letes partner lenne neki �r�kk�n �r�kk�. De nem � egy haland� l�nyt v�lasztott, akit most odal�k�tt a farkasok k�ze, telve csuka k�tellyel a sz�v�ben. �jra lej�tszotta az elv�l�s perceit, �s r�j�tt, hogy bunk� volt.

- � Edward! – ugrott a nyak�ba Irina �s Kate egyszerre. Tanya viszont t�vols�gtart� volt, mint aki kar�t nyelt. Edward hosszasan f�rk�szte az arc�t, szem�tnek �rezte mag�t, mert belem�szott az elm�j�be. Ezt az�ta nem tette meg mi�ta tudta, hogy a l�ny vonz�dik hozz�. Most m�gis kutakodott, �s csak ennyi cik�zott Tanya agy�ban. Egy haland� l�ny, egy haland� l�ny miatt nem lehet velem. Edward megr�m�lt. Tudta, hogy ha Tanya �gy gondolkodik, akkor nem hozhatja haza Josiet.

- Mi j�ratban fel�nk? – k�rdezte Edward t�rgyilagosan.

- Csak gondoltuk j� buli lenne p�r napot n�latok t�lteni, r�g j�rtatok fel�nk, �s h�rt se nagyon kapunk! – mondta pajkos mosollyal Kate.

 - Helyes, �r�l�nk nektek. – mondta Jasper �s mindenkin eluralkodott Kate vid�ms�ga, �s mindenki pontosan tiszt�ban volt vele hogy ez Jaspernek k�sz�nhet�.

- �s a kis bar�tn�det mikor ismerhetj�k meg? – k�rdezte Irina l�gyan.

- Amint meg�g�ritek, hogy nem esik b�nt�d�sa! – v�laszolta Edward fesz�lten.

- M�g a felt�telez�s is s�rt�! – h�zta fel a finoman form�lt orr�t a l�ny.

- N�zz�tek el neki. – k�rte Carlisle.

- Mi�ta itt van Josie t�l �vatos – magyar�zta kuncogva Emmett. Edwrad meg mordult egyet �s visszafordult a gar�zs fel�. Gyors d�nt�s volt. Az oda vissza utat annyi id� alatt tette, meg mint az oda utat el�bb. M�g arra sem volt id�m, hogy levetk�zzem a fesz�lts�gem, ami az elv�l�s �ta nehezedett r�m.

- Sajn�lom! – szabadkozott, �n meg csak legyintettem, hogy minden ok�s.

- Mit kell r�luk tudni? – k�rdeztem, hogy kicsit felk�sz�lt legyek a csajokb�l.

- Teljesen h�tk�znapi v�mp�rok, csak Katenek van k�pess�ge.

- Jha, h�tk�znapian gy�ny�r�ek, vonz�ak, er�sek �s m�g sorolhatn�m. – mondtam fanyarul.

- Pontosan. – v�laszolta Edward j�kedv�en, sz�rakoztatta, hogy f�lt�keny vagyok. De ezt m�g megb�nja.

- Hol a kocsijuk? – k�rdeztem mikor a Volvo le�llt a h�z el�tt. Edwrad meg csak m�g hangosabb felnevetett. – Mi van? – k�rdeztem inger�lten.

- Futottak, – v�laszolta – term�szetesen. – tette hozz�. L�that�an minden j�kedve visszat�rt, viszont �n egyre ink�bb szorongtam. Edward kisz�llt a kocsib�l, kinyitotta az ajt�t, majd k�zen fogva bes�t�ltunk a h�zba.

- Hmmm, �rzitek, megj�tt az ember. – hallottam egy ismeretlen hangot, dallamos volt, mint Alice, de m�gis volt benne valami kellemetlen, olyan volt, mint mikor Rose m�g ut�lt.

- Nos, l�nyok, had mutassam be Josephine Sanderst, a l�nyt, akit a sz�vem v�lasztott! – mondta Edward, majd �vatosan a h�rom idegen fel� terelt. Sorban mondta a l�nyok nev�t. Irina, � kedvesen mosolygott. Kate, valamif�le bizserg� �rz�s fogott el mikor meg�rintette a tenyerem. Hideg volt m�gis olyan volt mintha egy forr� vasat adtak volna a kezembe. �s v�g�l Tanya, t�nyleg gy�ny�r�, m�g j� hogy Edward nem �rez ir�nta semmi, mert nem lenne es�lyem vele szemben.

- �r�l�k, hogy megismerhetlek! –mondta �s a kez�t ny�jtotta fel�. �n meg rettegtem att�l, hogy meg kell �rintenem, �reztem, ahogy a fesz�lts�g v�gigfut a testemen, majd mind a tenyeremen �sszpontosul. �s ahogy �ssze�rt a kezem az � hideg kem�ny vasmark�val, ord�t�s szakadt ki a tork�b�l.