Péntek reggel korán keltem. 8 körül. Aztán bepattantam a kocsiba, majd a pályára hajtottam. Kiszálltam a kocsiból, és kivettem a focilabdámat. Elfocizgattam a Motorhome-ig. Ott felkaptam a labdát, aztán beléptem.

-          Helló mindenki! Hogy vagytok?

-          Daniela. Fernando már keresett. – mosolygott Phil Charles a versenymérnököm.

-          Oké. Merre van?

-          Valahol épp Robert Kubicával dumálnak.

-          Akkor megkeresem. Sziasztok.

A labdát ledobtam és indultam is vele a keresőútra. Megtaláltam Fernando-t. Beszélgettünk, aztán lassan kezdődött az edzések. Első edzésen a 15. lettem. Ez nem túl jó. Kiszálltam a kocsiból. A mérnökökkel átbeszéltük, hogy mi legyen beállítva. Egy kis ebédszünet következett. A büfénél Fernando és Robert társaságában ettem.

-          Te miért nem csinálsz Twitter-t Robert? Nagyon jó, próbáld majd ki.

-          Nem értek az ilyenekhez.

-          Először én is ezt gondoltam, de tényleg nagyon könnyű.

-          Majd lehet kipróbálom.

-          Nekem Daniela segített. Min gondolkodsz Daniela? – kérdezte hirtelen.

-          Semmi különös. Csak a beállításon gondolkodtam. Most megyek is, beszélek a mérnökökkel.

-          De még nem fejezted be az ebédet.

-          Megehetitek. – rohantam el. A srácokkal átbeszéltük. Sok időbe telt, mire elmagyaráztam mit is akarok. Megkezdődött a 2. edzés. Róttuk a köröket. Az edzés lejárta előtt kb 1 mp-el beértem, és sikerült egy 2. hely. Fernando előtt. :P

Kiszálltunk a kocsiból ismét. Fer elém lépett.

-          Találtál valami jó beállítást?

-          Azt hiszem. Este kiértékelik a srácok, és akkor meglátjuk.

-          Ügyes voltál.

-          Kösz. Menjünk az interjúkra. Várnak már minket. – adtam egy kis puszit az arcára.

A riporterek kérdeztek.

-          Mit gondolsz az első nap után? Hogy ment?

-          Egész jól, pedig még soha nem vezettem Formula-1-es autót Monzában. Ezen a legendás pályán, a sebesség birodalmában sokat kellett tanulnom, különösen a hibrid rendszerről, és bár sikerrel végződött a nap, folytatom a munkát a mérnökkel. Javítottam az egyensúlyi beállításokon, és bízom a hasonló folytatásban.

Az interjúk után még maradtunk a pályán. Csak este 8-ra értünk a hotelba. Fer elkísért az ajtóig.

-          Köszi a kíséretet, most már mehetsz. Jó éjt.

-          Várj csak. Nem mehetek be? Olyan jó lenne.

-          Nem Fernando. Most jó éjt. Szia. – adtam neki egy puszit, és bementem szobámba. Kifárasztott a mai nap, ezért jó lesz vége ágyba bújni.