Az Anabellel való beszélgetés sokban megváltoztatta a gondolkodásomat. Legfőképpen a Sebbel közös kapcsolatunkat értékeltem át és minden reményem megvolt a folytatásra. Együtt is ebédeltünk, majd délután Bell visszament Kimihez, én pedig azon gondolkoztam, hogy mit is kellene csinálnunk. Majd sikerült kitalálnom és egyből át is mentem Sebhez. Kopogtam, de nem nyitott ajtót. A kilincsre tettem a kezem és óvatosan benyitottam. Meg is lepett, hogy sikeresen bejutottam. És amint beértem a szobába, hallottam a víz csobogását. Kényelmesen elhelyezkedtem az egyik fotelben és az asztalon lévő sportmagazint lapozgattam, míg nem nyílt a fürdő ajtaja. Sebi jött ki egy törölközővel a derekán.

-Hát te?- torpant meg, mikor meglátott. Letettem az újságot, majd végignéztem rajta. Alig tudtam megszólalni.

-Én…. Csak beszélni akartam veled.- nyögtem ki.

-És az ajtó meg nyitva volt.- fejezte be mosolyogva.- És miről akartál beszélni?

-Az jutott az eszembe, hogy elmehetnénk bowlingozni.- álltam fel.

-Ketten?- lepődött meg.

-Nem… elhívhatnánk Jensont, Rubenst, Sebastient és Sébastient. Akkor lenne 2 háromfős csapat.

-És Kimiék?- húzta fel a szemöldökét.

-Heikkivel és Catherine-nel mennek teniszezni.

-Oké. Fél óra múlva a hallban?- indultunk az ajtó felé.

-Jó. Szólok a többieknek.- mosolyogtam és magára hagytam. Míg a folyosókat róttam a pilóták miatt, mélyen elraktároztam magamban Sebastiant. Be kellett vallanom, hogy nagyon tetszett, amit láttam. A 2 Torro Rosso-s egyből benne volt a dologban és Rubens is, akivel a folyosón futottam össze és akitől megtudtam Jenson szobaszámát. Be is kopogtam az angolhoz.

-Szia!- köszönt mosolyogva.- Mi szél hozott ide?

-Páran megyünk bowlingozni. Nincs kedved csatlakozni?- mosolyodtam el.

-De, szívesen.

-Oké. Akkor 20 perc múlva találkozunk a hallban.- hagytam ott, az ajtóban álldogálva. Gyorsan bementem a szobámba és a szoknyát, ami rajtam volt, lecseréltem egy farmerre, hogy ne legyen gond a játéknál. Bár így is egyedül leszek lány. Kicsit korábban leértem a hallba, de nem volt gond, mert ott volt Christian Horner.

-Ada, de jó, hogy látlak. Szólni akartam, hogy holnap reggel 9-re gyertek ki Sebastiannal a pályára.- mosolygott rám.

-Ott leszünk, ígérem.- mosolyogtam én is, majd elindultam Sebastien (Bourdais) felé, mivel ő volt az első, aki megjelent. Szerencsére nem kellett éveket várnunk a többiekre, így gyorsan el is indultunk. Még az előző napi séta alkalmával kinéztem a parton egy szórakozóhelyet, oda mentünk. Természetesen egyből kaptunk szabad pályát, majd mindenki felvette a cipőjét. Közben rendeltünk italokat is, majd jöhetett a csapatokba állás. Ebből volt egy kis vita, mivel mindenki velem akart lenni. Végül Jenson, Rubens és Sebastien (Bourdais) voltak az egyik csapat, míg Sebi, Sébastien (Buemi) és én a másik. Persze megkaptam a kezdés lehetőségét. Csak a srácok azzal nem számoltak, hogy otthon rendszeres látogatói vagyunk a bowling pályáknak (meg persze van egy az alagsorban, ha még nem említettem volna). Mindenki meg volt lepve, hogy egyből taroltam, de szerintem inkább a fenekem bámulásával voltak elfoglalva. Nem zavart, jól szórakoztam. Eléggé sokáig maradtunk, de a nagy csatát végül mi nyertük, bár a többiek is feljavultak. Utána együtt visszamentünk a szállodába. Mi szálltunk ki először a liftből, mivel a Brawn-osok a 9.-en, a Torro Rosso-sok a 11.-en voltak. Nevetve sétálgattunk a folyosón Sebbel, kéz a kézben. Majd kiabálást hallottunk.

-… biztos, hogy tudod, merre van!-hisztizett egy nő. De ez…

-Hanna!- mondtuk egyszerre Sebastiannal. Teljesen megrémültem, de ő sem volt valami jó színben.

-Értsd már meg, hogy fogalmam sincs, merre van. Utoljára ebédnél láttam, akkor beszélgetett a mérnökeivel.- felelte egy férfi.

-Szegény Mark.- nyögtem.

-Ada! Menj nyugodtan! Elboldogulok vele egyedül.- fordított magával szembe Seb.

-Nem akarlak egyedül hagyni.- lábadt könnybe a szemem.

-Én sem szívesen válok el tőled.- simította meg az arcom.- De féltelek. Nem akarom, hogy bajod legyen.

-Hogy akadályozhatnám meg, hogy miattam veszekedjetek?- néztem a kék szemeibe.

-Nem rajongok az ötletért, de megkérhetnéd Jensont, hogy segítsen.- grimaszolt.

-Sietek.- adtam az arcára egy puszit és a lift felé futottam.