Legnagyobb meglepet�semre Kimi �llt az ajt�ban.

- Szia. Zavarok? - k�rdezte f�l�nken. De aranyos.

- Nem, vagyis…

- Vagyis de, �rtem. Akkor majd m�skor visszaj�v�k. - azzal m�r sarkon is fordult.

- Nem, nem zavarsz, csak s�t�lni indultam. Ha gondolod… velem tarthatsz.

- Rendben, ha nem baj. - mosolygott f�lszegen.

- Ugyan m�r! Szerinted megk�rdeztem volna, ha zavarn�l? Nem foglak megenni. - mosolyogtam �n is kedvesen.

- Akkor menj�nk, csak be kell mennem a szob�mba m�g egy pul�ver�rt.

- Kimi, te semmit nem v�ltozt�l. M�g mindig olyan f�z�s vagy, mint r�gen?

- J�l van, na. Nem tehetek r�la. - nevett�nk egy�tt.

Miut�n bez�rtam az ajt�m, Kimi birodalma fel� vett�k az ir�nyt, felkapott egy pulcsit, �s m�r ki is l�pt�nk a sz�lloda h�ts� bej�rat�n.

- Mindig erre k�zlekedsz?

- Igen, ha gyalog megyek valahova. A f�bej�ratn�l sz�tszednek. Iszonyat, hogy nem tudok �gy elmenni valahova, hogy ne ismerjenek fel.

- Igen, de ez az eg�sz ilyenekkel is egy�tt j�r.

- H�t, sajnos. De meg�ri.

- K�rdezhetek valamit?

- Ha nem, mint riporter.

- De gonosz vagy. - b�ktem oldalba. - Sz�val, hogy tal�lt�l meg?

- �gy �rted, a szob�d? L�ttam, mikor kiment�l az �tteremb�l, �gy megtudakoltam a recepci�n.

- Oh, vagy �gy. - h�t akkor ezt buktam, m�rmint, hogy azt hittem, nem vett �szre.

- Baj?

- Nem. Dehogy is, csak meglep�dtem.

- Tov�bbra sem akarsz meghallgatni?

- Akkor nem v�letlen�l kopogt�l be. - valahogy �reztem, hogy ide fogunk kilyukadni.

- H�t, nem.

- Sz�val? - pr�b�lt a szemembe n�zni.

- Egye-fene. - adtam be v�g�l a derekam.  - De nem �g�rek semmit.

- Nekem annyi is el�g, hogy meghallgatsz.

- Nem akarjuk ezt �lve megbesz�lni?

- De, lehet, hogy k�nyelmesebb lenne. - azzal az els� �tba es� padon foglaltunk helyet. - Szeretn�m elmondani, hogy mi mi�rt t�rt�nt, azt�n majd megl�tod. Nos, mikor ez az eg�sz t�rt�nt, a sz� n�lk�li lel�p�sem, nagyon kicsik voltunk, �pp hogy csak tizenn�gyek elm�ltunk…

- De… - akartam volna k�zbev�gni, de nem hagyott.

- Ne, k�rlek, had mondjam v�gig. Tudom, hogy ez nem ments�g, de nem tudtam, hogy �ll�tsak oda el�d. Csak �gy k�z�ljem, hogy elmegyek, �s val�sz�n�leg soha t�bb� nem tal�lkozunk? Akkor azt hittem, ez a jobb v�laszt�s, hogy nem sz�lok neked. Ut�lag j�ttem r�, hogy ez hiba volt. Sajn�lom, �s hidd el, �n is ugyanannyira szenvedtem, mint te. Az a 4 �v volt gyerekkorom 4 legszebb �ve, �s sokszor eszembe jut, m�g most is.

- De mi�rt nem kerest�l ut�na? Nem lehett�l benne biztos, hogy ott lakom m�g, de egy pr�b�t meg�rt volna.

- Tudod, h�nyszor akartam r�sz�nni magam erre? De v�g�l nem j�tt �ssze. Nem mertem el�d �ll�tani, hogy „itt vagyok, mi �js�g?” Gondoltam, nagyon m�rges lehett�l, �s l�tni sem akart�l volna.

- H�t ezt eltal�ltad. De miut�n ezen t�ll�ptem, csak szomor� voltam. Azt�n belet�r�dtem, �s pr�b�ltam tov�bb �lni az �letem.

- Lehet valaha olyan a kapcsolatunk, mint r�gen volt?

- Akkor m�g gyerekek voltunk, ott csak az sz�m�tott, hogy volt kivel j�tszani, �s megvitatni, hogy a piros vagy a narancss�rga cukorka-e a finomabb. Egyel�re az is sok, hogy �jra tal�lkoztunk, �s m�r mind a ketten tudjuk, mit �rzett a m�sik akkor. Szeretn�m, hogy ugyanolyan legyen, de m�g nem tudom, �sszej�het-e.

- De veled meg tudtam osztani mindent, hi�ba voltunk m�g k�lyk�k, �reztem, hogy nem fogod elmondani senkinek a titkomat, �s szerintem ebben nem v�ltozt�l. De mes�lj, mi lett veled, miut�n… azut�n?

- Le�retts�giztem, majd k�ptelen voltam feladni a kocsik ir�nti szenved�lyem, �gy beiratkoztam a helsinkii egyetemre �js�g�r�s szakra, majd miut�n elv�geztem, �ll�st is kaptam az F1 Racing finn c�g�n�l, �s most itt vagyok.

- Akkor mostm�r minden futamon �ssze fogunk futni? - k�rdezte boldogan.

- H�t, nagyon �gy n�z ki. - mosolyogtam �n is. - �s te hogy jutott�l el id�ig?

- Angli�ban versenyeztem szinte v�gig. K�l�nb�z� bajnoks�gokban indultam, m�g nem egyik nap felfedezett Steve Robertson, aki a mai napig a menedzserem, �s �ltala siker�lt 2001-ben a Forma-1-ben is �l�st kapnom, a Saubern�l, ahonnan 1 �v ut�n a Mercedes csapathoz ker�ltem, majd id�nt�l a Ferrari sz�neiben vezetgetek.

- �s ilyen �lland� �ton l�v� munka mellett hol laksz?

- Az �v nagy r�sz�ben sz�llod�kban, de egy�bk�nt Sv�jcban vagy Finnorsz�gban t�lt�m a sz�netet. Te meg gondolom, maradt�l Finnorsz�gban.

- Igen. Helsinkiben vettem egy kis lak�st. Nem nagy, de egyed�l j� benne �lni.

- Egyed�l? Vagyis akkor most nincs senkid?

- Nincs. Kb. 3 h�napja szak�tottunk a bar�tommal, �gy most mag�nyos vagyok, de valahogy �lvezem, hogy nem kell alkalmazkodnom valakihez. Vagyis most ezt �rzem, azt�n biztos rossz lesz egy id� ut�n. De te biztos nem panaszkodhatsz. A n�i t�rsadalom fele a l�baid el�tt hever. Van kikb�l v�logatni.

- H�t… van, de ez egy id� ut�n ideges�t� �s borzalmas. Naponta cikkeznek az �ppen aktu�lis l�nyon k�v�l m�sokr�l is, �gy �lland� veszeked�sekbe torkollanak a kapcsolataim, �s nem is tudunk sok id�t egy�tt lenni az �lland� utazgat�sok miatt.

- �s anyuk�d�k j�l vannak?

- Igen, �ppen �p�tkeznek, de j�l megvannak. Raminak k�zben ikrei sz�lettek, �gyhogy kap�sb�l kett�s nagyb�csi lettem. Jaj, te, olyan aranyosak. Eg�sz nap be nem �ll a sz�juk, fel-le rihang�lnak a lak�sban, igazi rosszcsontok.

- H�t… nem is tudom kit�l �r�k�lt�k. - n�ztem r� �rtatlanul.

- H�j, az�rt te sem volt�l j� kisl�ny. - kacsintott sunyin.

- Persze, mert eltanultam t�led. - nevettem. - Visszaindulunk lassan?

- Csak nem f�zol? - k�rdezte gyanakv�an.

- Na, azt v�rhatod. De te viszont ann�l ink�bb. - kacagtam rajta, mik�zben mag�ra szenvedte a pulcsit.

- �r�l�k, hogy �jra tal�lkozhattunk. Hi�nyozt�l. - mondta m�r a sz�llodai szob�m el�tt egy �lel�s k�zepette. - �s t�nyleg nagyon sajn�lom.

- Kimi, ha m�gegyszer bocs�natot k�rsz, komolyan soha t�bb� nem �llok sz�ba veled. Megbocs�tottam, megbesz�lt�k, l�pj�nk m�r t�l ezen, mintha meg sem t�rt�nt volna.

- Rendben. Sz�p �lmokat.

- Neked is. Szia.

- Szia.

Hossz� �s mozgalmas volt ez a mai nap. Gyorsan letusoltam, �s m�r b�jtam is be a puha, meleg �gyik�ba. �gy l�tszik, m�g magamat is meg tudom lepni. Azt hittem, nehezebb dolga lesz Kiminek, hogy visszanyerje a bizalmam, ugyan m�g nincs a c�lban, de s�nen van hozz�. �s igaz�b�l �r�l�k, hogy �jra �sszehozott minket a sors. Hi�ba is csak gyerekk�nt voltunk nagyon j�ban, az�rt az nem m�lik el. Az a sok baroms�g. V�g�l a gondolkod�somnak az �lom vetett v�get, ami olyan 11 k�r�l �rt el.