Szemembe nézett Fernando.

-          Szerinted? – ment ki. Kifújtam a levegőt, majd lezuhanyoztam. Utána kiléptem.

Fer már várt. Elindult, követtem. A parkolóba ment a kocsijához. Bedobta a csomagtartóba a cuccát. Beszálltunk a kocsiba. Elég agresszívan vezetett. Semmit nem szólt hozzám. Ez a csend már nagyon idegesített. Piros lámpához érkeztünk.

-           Fernando. Tudom, hogy mérges vagy rám. Én, csak azért nem szóltam, mert nem akartam, hogy aggódj. Fontos futam volt ez a csapatnak.

-          Daniela. Ez így nem jó. Természetes, hogy aggódom érted, mert szeretlek. Akit szeretünk, azért aggódunk. Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem tudok közben a futamra koncentrálni. Ha nem vagy beteg, a futamon attól még aggódhatok érted. Azt hittem, hogy vagyok neked annyira fontos, hogy bizalommal fordulj felém bármilyen problémád is legyen. – taposott a gázra, amint zöld lett.

-          Fontos vagy nekem. Ne hidd az ellenkezőjét, kérlek. Az én hibám. Nem szeretem, ha aggódnak értem. Attól csak idegesebb leszek.

-          Drágám. Soha többé ne titkolj el betegséget! Én is vezettem már lázasan. Tudnék esetleg segíteni.

-          Rendben. Ígérem.

Megérkeztünk a hotelba. Felkísért a szobámba, majd hamar átsietett az ő szobájába összepakolni, hogy visszajöhessen, és „vigyázzon rám”. Édesen csinált vacsorát, meg ha inni indultam volna, mindig mondta, hogy maradjak, majd ő hoz. Feküdtünk az ágyon, mikor én ásítottam.

-          Ideje aludni. – mondta.

-          Igazad van. Megyek a kanapéra te maradj csak.

-          Miért? Nem alszunk együtt?

-          Beteg vagyok. Még a végén elkapod tőlem.

-          Nem érdekel, ha elkapom. Veled akarok lenni! Feküdj vissza! – nevetett, majd visszahúzott. Egymás karjában aludtunk el.

Később felkeltem, mert nagyon kiszáradt a torkom. Köhögtem is. Öntöttem magamnak a konyhában inni. Hirtelen átölelt Ferni hátulról.

-          Felébredtél?

-          Csak inni. A torkom nagyon kiszáradt. – a kezét közben a homlokomra tette. Maga felé fordított. Puszit adott a homlokomra.

-          Hozok lázmérőt. Nagyon forró a fejed.

Megmérte a lázam.

-          Magas. – grimaszolt Fer.

-          És, mennyi a rekord?

-          Nem döntöd meg, az biztos. Vedd ezt be. Lázcsillapító.

bekaptam hamar, majd lenyeltem, és ittam.

-          Menj az ágyba vissza. Hozok vizes ruhát.

Megtettem kérését. Visszafeküdtem az ágyba. Fer is jött, és egy vizes ruhát rakott a homlokomra, és még egy takarót is hozott.

-          Nincs hideg, csak… - kezdtem el mondani neki, de egy kicsit elkezdtem remegni.

-          Remegsz. Most ki kell, hogy izzadd, ezt a betegséget. Jobban leszel. Én itt vagyok, és vigyázok rád. Próbálj meg aludni.

Becsuktam a szemem, és nagy nehezen elaludtam.