A hétfői nap átlagosan telt. Reggel 9-re mentem dolgozni, befejeztem az interjúknak a finomítását, majd miután leadtam őket a főnöknek, elmehettem. Úgy gondoltam, ha már bulizni megyünk, veszek valami csini ruhát. Nem akartam túl nőieset, mégis csak egy házibuli, de nem épp a legszakadtabb melegítőben kéne menni. Végül egy sárga, vállkilátszót felsővel és egy világos farmerrel lett gazdagabb a ruhatáram. A lakást is egy picit rendbe szedtem, kiporszívóztam, és a bőröndből is kispakoltam, majd a nap végén Sinivel az ölemben megnéztem egy filmet. És szép lassan eljött a kedd délután is. Gyorsan lefürödtem, és még hajat is volt időm mosni, felkaptam az új szerzeményeimet, a szemem csak egy enyhe, világos színű festékkel festettem ki, raktam fel egy kis szempillaspirált, meg szájfényt, és kész is voltam. Na, pont jó, állapítottam meg a tükör előtt, nem lett túl kihívó, de túl szolid sem, a kettő között félúton jártam valahol. Épp a cipőmet vettem fel, mikor megszólalt a kaputelefon.

- Hallo.

- Szia, Kimi vagyok.

- Szia, gyere fel. - azzal megnyomtam egy gombot, kinyitottam az ajtót résnyire, és belevetettem magam a telefonom és a táskám keresésébe.

- Halihó. - kopogott az ajtón Kimi.

- Gyere beljebb. - kiabáltam ki a hálószobából.  - Mindjárt kész vagyok, csak… - léptem ki a nappaliba, mikor megláttam Kimit. Egy fehér, hosszú, feltűrt ujjú felső és egy sötétkék farmer volt rajta, a haja pedig kis tüsin felzselézett. A lélegzetem is elállt.

- Nagyon csinos vagy. - jegyezte meg Kimi, láthatóan zavartan.

- Öh, ja, köszi. - hebegtem.

- És mi csak?

- Hogy? - néztem rá értetlenül. Száz, hogy nem néz normálisnak, eddig egy értelmes mondatom nem volt.

- Azt mondtad, hogy mindjárt mehetünk, csak…

- Ja, igen, nem találom a telefonom.

- Megcsörgesselek?

- Lehet, hogy jó lenne, így talán gyorsabban előkerül.

Bediktáltam a számom, és vártunk.

- A konyhából szól. - jegyezte meg Kimi, majd az említett helység felé vettem az irányt. És tényleg, a reggeli nadrágom zsebében volt. Fogtam, és már ki is léptünk a folyosóra. Én nem tudom, mi lesz velem, Kimi olyan hihetetlenül jól néz ki, hogy csak, na. Az nem lehet, hogy beleestem, neeeeem, az ki van zárva!!! Mikor beszálltunk a liftbe, érezhetően beállt közénk az a bizonyos kínos csend. Ez legalább megnyugtat, hogy ő is zavarban van. Nagyon érdekes estének nézünk elébe! Nem, ez nem is érdekes, ez féletmetes, kínos este lesz.

- Nem fázol? - kérdezte Kimi már a kocsiban ülve.

- Nem.

- Nagyon szótlan vagy. - nézett a szemeimbe. Anyám, menten meggyilkolom magam, én nem fogom kibírni ezt az estét. El se kellett volna fogadnom a meghívást.

- Te sem vagy éppen a szavak embere.

- Hát nem. - maradtunk ennyiben. Remélem, hogy nincs messze Kirkkonummi, mert ez így full gáz. Kimi, hogy oldja a hangulatot, bekapcsolta a rádiót.

- Szólj, ha zavar, és kikapcsolom.

- Nem, nem kell, szeretem a zenét. - Isten ments, hogy kikapcsolja, ez legalább eltereli a figyelmem.

- És mik a kedvenceid?

- Igazából mindenevő vagyok. Rock is jöhet, de a szomorú, lassú számokat is szeretem.

- Az jó. - ezek az értelmes beszélgetések.

Hála, nem kellett sokat autókázni. Segített kiszállni, majd az ajtó felé vettük az irányt. A házból már javában szűrődött ki a zene és a fény.

- Öcsi, végre, hogy ideértetek.

- Szia, bátyó. - fogtak kezet Ramival.

- Emlékszel még…?

- Laurára? Hát persze. Szia. - öleltük meg egymást.

- Szia. - mosolyogtam kedvesen.

- És ti együtt…?

- Mi? Öööh… nem, vagyis… nem úgy. - dadogtunk együtt Kimivel. Ez nem igaz, ez csak egyre égőbb lesz. Mindjárt hazamegyek. De mielőtt tovább faggatott volna minket, 3 fiatal srác robogott felénk.

- Kimi. Csá. - pacsiztak Kimivel.

- Sziasztok.

- És ki ez a szépség, aki veled van?

- Ő Laura. Laura, ezek itt a nagyon okos és értelmes haverjaim, Jesse, Atte, és Toni.

- Sziasztok.

Miután lefutottuk a kötelező ismerkedős köröket, Kimi szerzett innivalót, és az egész estét ötösben töltöttük. Egész feloldódtam én is és Kimi is, hála a haverjainak, akik folyton nevetettek minket Kimi régi történeteivel. De Kimit se kellett félteni, ő is nagyon kitett magáért. Volt, hogy egy-egy résznél időt kellett kérnem, annyira folytak a könnyeim a nevetéstől. Szóval, nagyon jól érzetme magam. Épp Jesse mutatta be karaoke tudását, mikor egy fiatal, barna hajú, elég dekoratív csaj libbent be közénk, és csókolta meg olyan hevesen Kimit, mint aki menten leteperi.

- Édesem. Bocs, hogy késtem, csak sok dolgom volt.

- Riitta, te mit keresel itt? - nézett totál leöbbenve Kimi.

- Én… - de már nem hallottam milyen indokkal állított be, mert már azon voltam, hogy minél hamarabb kijussak a friss levegőre. Rosszul voltam. Ahogy az a csaj beállított ide, elég felkavaró látvány volt. Nem volt csúnya, sőt, és szimpatikusnak is nézett ki, csak hirtelen támadta le Kimit, és ez nagyon rosszul esett. De nem is értem, hogy mitől vagyok ennyire oda, elvégre a barátnője, vagyis gondolom, hogy az, így joga van ott nekiugrania Kiminek, ahol akar, és Kimi sem tett semmi olyat, ami arra utalt volna, hogy bármi is lenne köztünk barátságon kívül. Istenem, de hülye vagyok. És most már a jó kedvem is elszállt.

- Jól vagy? - terített valaki a hátamra egy kabátot. - Nehogy megfázz.

- Kösz. És bocs, hogy elrohantam

- Semmi baj. De nem akarsz beszélni róla?

- Nem tudom, hogy van-e miről beszélni.

- Ezt hogy érted?

- Úgy, hogy nem tudom, mit érzek az öcséd iránt. Olyan gyorsan teltek az események, szerintem fel sem fogtam, hogy mi történt igazából velünk, velem meg Kimivel. Érted?

- Azt hiszem.

- Szerinted mit csináljak?

- Nem tudom. Az lenne a legjobb, ha lenyugodnál, végig gondolnád az értéseidet, és utána talán könnyebb lesz. Figyelj, nem tudom, hogy mi az, amin így rágódsz, de azt el kell mondanom, hogy miután Kimi elment, nagyon maga alatt volt, ő is megváltozott. Hiába történt ez tízen nem tom hány évvel ezelőtt, szerintem még mindig nem lépett túl ezen, és szerintem azóta is bántja a dolgod. Ezért próbál így közeledni hozzád, hogy ezt az elmúlt tízen valahány évet bepótolhassa. Mert hiába voltatok gyerekek, sokat jelentettél neki, mint barát, mert tudod, a gyerekkor nem vész el. Aztán, hogy ez most mibe ment át nála, nem tudom megmondani, de szerintem ő maga sem. És még annyit megengedsz? Ez a Riittás dolog nem komoly, tehát ha ez az akadály, akkor nem az.

- Rami, köszönöm. - öleltem meg.

- Nincs mit.

- És mesélj! Kimitől hallottam, hogy ikreitek vannak.

- Jaj, igen, nagyon aranyosak. Most 3 évesek, és be nem áll a szájuk. Majd ha van időd, meg kedved, akkor átjöhetnél.

- Rendben, megbeszéltük.

- Nem jössz vissza?

- De, mindjárt. Menj csak nyugodtan. - mosolyogtam.

- Fel a fejjel.

- Köszi.

Lehet, hogy tényleg ezt kéne csinálnom. Elutazni valahova egyedül, és végig gondolni ezt az elmúlt 5-6 napot.  Van anyuéknak egy nyaralója fent Savonlinna mellett, lehet, hogy a hétvégére elkérem a kulcsot. Na, de ideje visszamennem, még a végén megfázom. Kimivel nem volt több lehetőségünk beszélni, de Jesséék gondoskodtak a szórakoztatásomról. Hajnali 2 fele éreztem úgy, hogy ideje lenne hazamenni. Amíg a taxi megérkezett, elköszöntem a fiúktól, majd otthon éppen arra volt erőm, hogy lemossam magamról a sminket és a levakarjam a ruháimat, majd mentem is aludni.