Szerencsém volt, mivel Jenson már az első kopogásom alkalmával beengedett.

-Nem ülsz le?- kérdezte, miután becsukta az ajtót.

-Nem. Szükségem van a segítségedre.- néztem rá könnyes szemekkel.

-Mi a baj?- törölte le a könnyeim. Nagyvonalakban elmagyaráztam neki, hogy mi is történik most velünk, majd együtt indultunk le, a szobámhoz. Ahogy megállt a lift, már hallottam is Hanna kiabálását.

-… Megcsaltál vele, igaz?- visított a folyosón. Már jó páran a szobájuk ajtajában ácsorogtak, hogy lássák, mi is történik.

-Hányszor mondjam el, hogy én csak elmentem pár másik pilótával bowlingozni. Ada nem volt ott.- felelte Sebi idegesen.

-És azt akarod, hogy higgyem is el?- tette csípőre a kezét a lány.

-Mi van velem?- szólaltam meg, mert odaértünk hozzájuk.

-Hanna volt olyan kedves,- kezdte Seb gúnyosan- hogy meggyanúsított azzal, hogy megcsaltam őt veled. És azt sem hiszi, hogy nem voltunk együtt délután.

-Te nem bowlingozni voltál Rubensékkel?- szólt bele Jenson is. Hanna csak akkor vette észre őt.

-De, csak van, aki ezt nem hiszi.- sóhajtott egyet a német.

-Ha nem voltál vele,- fordult felém a lány- akkor hol voltál?

A reflexeim azt diktálták, hogy most csak Sebastian tud megvédeni. De szerencsére egy pillantásával a tudtomra adta, hogy most nem teheti meg, így a közelítő Hanna elől Jens karjaiba menekültem.

-Velem volt.- mondta ismét a brit.- Elmentünk fagyizni, utána pedig tanácsot adott.

-Tanácsot?- furcsállta a nő.

-Igen. Az esti randimhoz. Egy nő mégiscsak jobban meg tudja ítélni, hogy mi áll jól nekem.

-Ha most megbocsátasz.- mentem el mellette és bementünk a szobámba. Becsuktam az ajtót, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve ismét kinyitottam.- És hagy mondjam el,- dugtam ki a fejem- hogy nem Sebastiant járatod le a viselkedéseddel, hanem magadat. Ezek a srácok csak arra fognak emlékezni, hogy volt egy hárpia, aki tönkre akarta tenni a legjobb pilótájukat.

Miután ezt megosztottam a nővel, visszamentem a szobába és bezártam az ajtót. Majd lehullottam az egyik fotelbe és sírni kezdtem.

-Miért vagy ennyire elkeseredve?- guggolt le elém Jenson.

-Itt ez a nő. Ha rajta múlik, sosem lesz semmi Sebastian és köztem.- törölgettem az arcom.

-Nem hinném, hogy bármit is befolyásolhatna. Láttalak titeket délután. Pont olyanok voltatok, mint két tinédzser, akik először szerelmesek.- simogatta meg a kezem.

-Nekem nem tűnt fel.- motyogtam.

-Nem is tűnhetett fel, mert te belülről látod magatokat. Tudom, hogy alig ismerjük egymást, de képes vagy hinni nekem?- emelte fel az arcom. Igenlően bólogattam.- Ti ketten együtt fogtok lenni. És nem kell sok idő, hogy igazam legyen. Akár itt van Hanna, akár nincs, akár megpróbál beleavatkozni, akár nem. Sebastian szerelmes, és nem belé.

-Ezzel azt akarod mondani, hogy Seb szeret?- hitetlenkedtem.

-Pontosan. De azt már le sem tagadhatod, hogy te mennyire odáig vagy érte.- mosolygott.

-Te mondtad, nem tagadhatom.- mosolyodtam el én is.

-Tudom, hogy nagyon ki vagy most, de itt hagyhatlak egyedül?- nézett rám boci szemekkel.

-Komolyan randid lesz?- lepődtem meg.

-Igen. És nem akarok elkésni.- pirult el.

-Menj csak, én megleszek valahogy.- léptem oda hozzá.- És köszönök mindent!- öleltem meg és adtam az arcára egy puszit.

-Bármi van, szólj nyugodtan.- mosolygott, majd magamra hagyott. Bementem a fürdőbe és megmostam az arcom. Kissé felfrissültem, de nem nagyon segített a lelki állapotomon. Eléggé ki voltam akadva Hannának köszönhetően. De próbáltam a pozitív dolgokra gondolni. Hogy szeret, hogy szakítottak, hogy esélyem van a boldogságra. Elnyúltam az ágyon és próbáltam visszagondolni arra a Sebre, aki a fürdőből kilépett. Be kell vallanom, a látvány igazán imponált. Addig gondolkoztam magányosan, amíg sikerült elaludnom.