Szerencs�m volt, mivel Jenson m�r az els� kopog�som alkalm�val beengedett.

-Nem �lsz le?- k�rdezte, miut�n becsukta az ajt�t.

-Nem. Sz�ks�gem van a seg�ts�gedre.- n�ztem r� k�nnyes szemekkel.

-Mi a baj?- t�r�lte le a k�nnyeim. Nagyvonalakban elmagyar�ztam neki, hogy mi is t�rt�nik most vel�nk, majd egy�tt indultunk le, a szob�mhoz. Ahogy meg�llt a lift, m�r hallottam is Hanna kiab�l�s�t.

-… Megcsalt�l vele, igaz?- vis�tott a folyos�n. M�r j� p�ran a szob�juk ajtaj�ban �csorogtak, hogy l�ss�k, mi is t�rt�nik.

-H�nyszor mondjam el, hogy �n csak elmentem p�r m�sik pil�t�val bowlingozni. Ada nem volt ott.- felelte Sebi idegesen.

-�s azt akarod, hogy higgyem is el?- tette cs�p�re a kez�t a l�ny.

-Mi van velem?- sz�laltam meg, mert oda�rt�nk hozz�juk.

-Hanna volt olyan kedves,- kezdte Seb g�nyosan- hogy meggyan�s�tott azzal, hogy megcsaltam �t veled. �s azt sem hiszi, hogy nem voltunk egy�tt d�lut�n.

-Te nem bowlingozni volt�l Rubens�kkel?- sz�lt bele Jenson is. Hanna csak akkor vette �szre �t.

-De, csak van, aki ezt nem hiszi.- s�hajtott egyet a n�met.

-Ha nem volt�l vele,- fordult fel�m a l�ny- akkor hol volt�l?

A reflexeim azt dikt�lt�k, hogy most csak Sebastian tud megv�deni. De szerencs�re egy pillant�s�val a tudtomra adta, hogy most nem teheti meg, �gy a k�zel�t� Hanna el�l Jens karjaiba menek�ltem.

-Velem volt.- mondta ism�t a brit.- Elment�nk fagyizni, ut�na pedig tan�csot adott.

-Tan�csot?- furcs�llta a n�.

-Igen. Az esti randimhoz. Egy n� m�giscsak jobban meg tudja �t�lni, hogy mi �ll j�l nekem.

-Ha most megbocs�tasz.- mentem el mellette �s bement�nk a szob�mba. Becsuktam az ajt�t, majd egy hirtelen �tlett�l vez�relve ism�t kinyitottam.- �s hagy mondjam el,- dugtam ki a fejem- hogy nem Sebastiant j�ratod le a viselked�seddel, hanem magadat. Ezek a sr�cok csak arra fognak eml�kezni, hogy volt egy h�rpia, aki t�nkre akarta tenni a legjobb pil�t�jukat.

Miut�n ezt megosztottam a n�vel, visszamentem a szob�ba �s bez�rtam az ajt�t. Majd lehullottam az egyik fotelbe �s s�rni kezdtem.

-Mi�rt vagy ennyire elkeseredve?- guggolt le el�m Jenson.

-Itt ez a n�. Ha rajta m�lik, sosem lesz semmi Sebastian �s k�ztem.- t�r�lgettem az arcom.

-Nem hinn�m, hogy b�rmit is befoly�solhatna. L�ttalak titeket d�lut�n. Pont olyanok voltatok, mint k�t tin�dzser, akik el�sz�r szerelmesek.- simogatta meg a kezem.

-Nekem nem t�nt fel.- motyogtam.

-Nem is t�nhetett fel, mert te bel�lr�l l�tod magatokat. Tudom, hogy alig ismerj�k egym�st, de k�pes vagy hinni nekem?- emelte fel az arcom. Igenl�en b�logattam.- Ti ketten egy�tt fogtok lenni. �s nem kell sok id�, hogy igazam legyen. Ak�r itt van Hanna, ak�r nincs, ak�r megpr�b�l beleavatkozni, ak�r nem. Sebastian szerelmes, �s nem bel�.

-Ezzel azt akarod mondani, hogy Seb szeret?- hitetlenkedtem.

-Pontosan. De azt m�r le sem tagadhatod, hogy te mennyire od�ig vagy �rte.- mosolygott.

-Te mondtad, nem tagadhatom.- mosolyodtam el �n is.

-Tudom, hogy nagyon ki vagy most, de itt hagyhatlak egyed�l?- n�zett r�m boci szemekkel.

-Komolyan randid lesz?- lep�dtem meg.

-Igen. �s nem akarok elk�sni.- pirult el.

-Menj csak, �n megleszek valahogy.- l�ptem oda hozz�.- �s k�sz�n�k mindent!- �leltem meg �s adtam az arc�ra egy puszit.

-B�rmi van, sz�lj nyugodtan.- mosolygott, majd magamra hagyott. Bementem a f�rd�be �s megmostam az arcom. Kiss� felfriss�ltem, de nem nagyon seg�tett a lelki �llapotomon. El�gg� ki voltam akadva Hann�nak k�sz�nhet�en. De pr�b�ltam a pozit�v dolgokra gondolni. Hogy szeret, hogy szak�tottak, hogy es�lyem van a boldogs�gra. Elny�ltam az �gyon �s pr�b�ltam visszagondolni arra a Sebre, aki a f�rd�b�l kil�pett. Be kell vallanom, a l�tv�ny igaz�n impon�lt. Addig gondolkoztam mag�nyosan, am�g siker�lt elaludnom.