Befaltuk aztán a reggelit, mikor kopogtattak. Fernando nyitott ajtót, mivel az ő háza. Egy 6-7 éves testvérpár állt az ajtóban egy kis kosárral a kezükben.

-          Sziasztok. Miben segíthetek? – guggolt le hozzájuk.

-          Jó reggelt Alonso bácsi. Azt szeretnénk megkérdezni, hogy nem szeretne kiscicákat. Gyorsan otthont kell találnunk nekik. – nyitották ki a kosárkát. Én is odamentem, hogy megnézzem. 3 édes kis cicus.

-          Nagyon édesek, de most nem tudom őket gondozni. Sokat kell utaznom.

-          Az kár. Azért köszönjük. Csókolom. – indultak el szomorúan.

-          Várjatok. – mentem utánuk. – Én nagyon szívesen gondozom őket.

-          Igazán? Mindhármat?

-          Mindhármat.

-          Köszönjük szépen. – adták a kezembe a kosarat.

-          Nincs mit.

-          Most haza kell mennünk. Csókolom. – integettek. Bementem a cicákkal Fer-hez, és leültem a kanapéra.

Olyan édes kis cicák. Első cica picike, fehér fekete foltokkal és zöld szemmel. A másik cirmos csíkos zöldes-sárga szemmel. A harmadik fekete kék szemmel.

-          Nézd, de aranyosak.

-          Aranyosak, aranyosak, csak hol lesz neked rájuk időd?

-          Lesz időm, ne aggódj. Meg tudom oldani. most nevezzük el őket. Segítesz?

-          A te macskáid. – állt fel, és ment a konyhába.

-          Féltékeny vagy a cicákra? – mosolyogtam.

-          Nem! – kiáltotta.

-          Ha te mondod. Na, a te neved legyen Picur. Te Cirmi leszel, és te…

-          Legyen Minardi. Fekete, mint a Minardi.

-          Na persze. Majd elnevezem a Minardiról. – nevettem Fernando-n.

-          Na, hadd nézzem azt a macskuszt. – ült le mellém. A kis fekete cica odamászott az ölemből Fer ölébe, és kényelmesen elhelyezkedett. És még dorombolt is! Behalok neki!

-          Héy. Most mit csináljak?

-          Ne mozdulj. Olyan édesen alszik. Simogasd a hátát.

-          Inkább simogatnám a tied… na! – azért mondta, mert (gyengéden persze) fejbe vágtam.

-          Szerintem legyen a neve…

-          Real Madrid.

-          Milyen kreatív vagy. – jegyeztem meg, miközben Pincurt simogattam. A kis fekete cica elkezdett nyávogni Fernando-nak. Kis, csipogó hangon.

-          Ne csipogj itt cicus.

-          Legyen Csipi. A kis csipogó hangja miatt.

-          Legyen. Most mit akar?

-          Lehet éhes. Elmegyek, és veszek macskakaját. Te addig vigyázz rájuk.

-          Ugyan, én nem…

-          Majd sietek. – mosolyogtam rá. Kapott egy puszit, és hamar átrohantam a házamba. A Ferrari FXX-et vittem bevásárlásra.