Mikor kinyitottam a szememet egyenesen Bastian csal�dott arc�ba n�ztem.

-         Mi van? – �s�tottam.

-         Elaludt�l.

-         Oh… h�t �n mondtam, hogy �lmos vagyok. – simogattam meg b�k�t�leg a nyak�t. – Tiszta v�z vagy. – �llap�tottam meg.

-         Nagy �szrev�tel. Te is vizes vagy.

-         T�nyleg.

-         Mivel l�nyeg�ben egy cs�k k�zep�n aludt�l el… a medenc�ben.

-         �. �gy vil�gos. Bocs.

-         Pilar. – j�tt el�m Bastian.

-         Mond. – pakolgattam tov�bbra is a ruh�imat (ami annyib�l �llt, hogy a fel�t kidob�ltam)

-         K�t h�t m�lva megyek… Dubaiba.

-         Ok�. – s�hajtottam – Nem akarok egyed�l lenni. – hajtottam le a fejemet �s szerintem marh�ra hasonl�tottam egy… �hm, nem marh�hoz, hanem bern�thegyihez.

-         Cuki vagy – mosolyodott el – De mit csin�ljon szeg�ny f�rjed…?

-         Melyik? – k�ny�k�ltem az asztalra, mire elvigyorodott.

-         Amelyiket a legjobban szereted.

Arra �bredtem, hogy a takar� lesiklik r�lam.

-         Mi van m�r, Domin? – �s�tottam.

-         K�sz a dics�retet. – felelt Bastian.

-         Bocs. – hunyorogtam fel r� – Reggel van? Alig l�tok.

-         Nem csoda. A napra lehet n�zni, de r�m nem.- vigyorgott. Mikor l�tta, hogy nem reag�lok bev�gta a durc�t �s kiment a szob�b�l.

-         Nocsak, ut�bb m�r s�rt�d�keny is vagy? Eddig csak hisztis volt�l. – nevettem – Mond, milyen sz�jf�nyt haszn�lsz?

-Nem t'om. Megk�stolod? - r�h�g�tt.

-         Szia. – hallottam Stacy hangj�t. Honnan is? – Az iChat, te h�lye. – hallottam lemond� hangj�t, mire elvigyorodtam �s a g�p el� �ltem.

-         Szia.

-         M�sz valahov�?

-         Ja, baj? – v�laszoltam.

-         Nem…

-         …csak? – puhatol�ztam, f�lve a v�laszt�l, mire Stacy elnevette mag�t:

-         Nyugi. Csak gondoltam egyszer az �letben el�re sz�lok valamir�l.

-         Ok�. Fot�z�s. Hallom a hangodr�l.

-         Aha. VOGUE. Bastiannal.

-         M�r semmit sem csin�lhatok n�lk�le? – vigyorodtam el �jra. –Na j�, asszem ez pozit�vum…

-         Te tudod. Febru�r harmadika, d�lut�n kett�t�l. Ja, �s a –mi is a neve? – mindegy, sz�val egy alap�tv�nynak adtam a nevedben egy milli�t, de ezt m�r megbesz�lt�k.

-         Ok�. – feleltem vid�man. – Bocs, Stacy. Lecsuklak, ok�?

-         Aham, szia!

-         Szia! – csuktam le a Notebookom tetej�t. Majd s�hajtottam. Mostm�r nem fog zavarni senki.

De amikor a gurul�b�r�nd�met fogta meg dr�ga f�rjem kit�rult az ajt�:

-         Sziasztok! – sip�tozta Aulia. Felk�t�m magamat.

-         Szia, mi most �ppen…

-         L�tom haza�rtetek. Honnan is? - T�vedtem. �T k�t�m fel.

-         Mi nem…

-         �h, csak a v�rosban voltatok?

-         Nem, mi most…

-         Remek, remek. Hozn�l egy poh�r vizet?

-         De…

-         Ugyan, hisz senkit nem zavarok… - hozott �ssze egy er�ltetett nevet�st.

-         Senkit. Aki a h�zban van. – mondtam �s a k�sz�bre mutattam, jelezve, hogy mi m�r nem a h�zban, hanem a h�zon k�v�l tart�zkodunk.

-         Ezt nem �rtem… - r�ncolta a homlok�t

-         Nem v�rtam el – morogtam. – Mi most megy�nk, j� sz�rakoz�st. – dobtam oda neki a kulcsot.

-         Ja hogy ti most mentek el? H�t mi�rt nem mondt�tok?