27. rész - Hívatlan vendég...
2009.09.24. 13:41
Nagyon hamar végeztem a bevásárlással. Utána indultam vissza Fernando-hoz. Beléptem a táskával a kezemben, és vicces látvány tárult elém. Fernando Csipit üldözte. Fogócskáztak. Elkezdtem nevetni.
- Már megérkeztél?
- Meg… Tudod, hogy nagyon vicces vagy, amikor fogócskázol?
- Ne nevess! Ez nem vicces! Rosszalkodott a cica, és el akartam kapni. – húzta ki magát.
- Na persze. Itt van egy kis ennivaló a cicáknak. Hozd őket.
- Jöjjenek ők, ha éhesek.
- Ne játszd meg magad. Aranyos vagy, amikor ilyen kis cicákkal játszol.
- Aranyos? És még mikor vagyok aranyos? – húzott magához.
- Hát, nem is tudom… - néztem a szájára.
- Neem? – gyengéden megcsókolt. – Ez aranyos volt?- súgta a fülembe.
- Egy kicsit…
- Csak egy kicsit?
- Hát… Jó, nagyon. – csókoltam meg.
A következő napokban cicáztunk sokat. Aztán 2 cicust odaajándékoztam egy kedves ismerősöm gyerekeinek. Fernando kérésére Csipi maradt. Otthon voltam, és takarítottam. Csipi alufóliát üldözött. Csengettek. Kinyitottam, és Paula állt az ajtóban.
- Szia. Hogy vagy? Zavarlak?
- Szia Paula. Nem zavarsz. Miben segíthetek?
- Ugyan, csak beszélgetni jöttem. Bemehetek? – tétováztam, majd beengedtem. Csipi közelebb jött, hogy ellenőrizze a „hívatlan vendéget.”- Hát ez meg mi? – nézett Csipire. A cicus fújt rá, majd elrohant.
- Inkább ki. A macskám. Foglalj helyet a kanapén. Miről szeretnél beszélni?
- Mi bajod? Én csak olyan baráti beszélgetésre gondoltam.
- Kevés időm van. Tudod, hétvégén futam lesz. Holnap indulunk Szingapúrba.
- Indultok?
- A csapattársam és én.
- Áh. Alonso? Úgy hallottam együtt vagytok. Igaz?
- Miért érdekel?
- Tudod, érdekel mi lett veled. Úgy tudtam, hozzá kell menned…
- Nem! Talán apám azt akarta, de nem tud irányítani.
- Az apád nagy ember. Bármit el tud érni. És jól jegyezd meg! Lehetsz velem, vagy ellenem. Ne akard, hogy az ellenséged legyek!
- Már az vagy. Gondolod, csak úgy elfelejtem az árulást?! Soha!
- Árulás? Hol árultalak el…
- Elárultad neki a tervem, és miattad majdnem elveszett minden! Már rég az ellenségem vagy, és jobb lesz, ha most elmész! – mentem az ajtóhoz. Felállt, és elindult kifele.
- Te akartad ezt Daniela. Ha harc, hát legyen harc! – elindult kifele. Közben Fer megérkezett. Paula majdnem fellökte. Szegényem értetlenül nézett rám. Én csak sóhajtottam egyet, majd behívtam a házba…
|