28. rsz - Ez volt az letem...
2009.09.27. 18:59
Kedden elindultunk Szingaprba. A hossz replt alatt pihentnk, beszlgettnk.
- s a szleidet mikor ismerhetem meg? – krdezte egyszer csak Fernando.
- Nem tudom. Nem szvesen mutatnm neked be ket. Vagyis inkbb csak apmat. van egyedl nekem, mint szl. Anyukm nagyon nem is ismertem meg.
- Rszvtem.
- Az apmat pedig utlom. tehet arrl, hogy nincs itt anya.
- Azt tudom, hogy a testvreddel ltl Kittyvel Amerikban. Elmesled, hogy kerltl spanyolbl Amerikba?
- 14 ves voltam. Apm bentlaksos iskolba kldtt. Szoksos letem volt, mint a tbbi tizenves lny, csak, engem nem szeretett az apm. Az iskolban sznet jtt. Hazaengedtek minket. Paula volt akkoriban a legjobb bartnm. Hazamentem. Csendben besurrantam, s egy beszlgetst hallottam. Mg mindig a flemben cseng:
- „Rendben. Daniela hozzmegy a fiadhoz, amint a fiad vgez majd az egyetemen. De a pnzben megegyeztnk akkor, igaz?
- Meg. Mindenben megegyeztnk. Egyb felttel?
- Vigye el messzire innt. Nem akarom ltni tbb. Csak teher!”
Egy kis sznetet tartottam, majd folytattam.
- Akkor nagyon rosszul esett. A tskmmal egytt elrohantam. Paula-hoz mentem. Elmesltem neki mindent, s ott a mobilomrl felhvtam Kitty-t. Azt mondta Kitty, hogy menjek a repltrre, s utazzak oda hozz, Amerikba. Paula-val megnztk a jratokat. Pont talltunk egyet, s mg jegyet is. Elmentem mosdba, s amikor visszatrtem a szobba hallottam, hogy Paula beszl valakivel mobilon. „El fog utazni Amerikba, s, ha azt akarja, hogy a terve sikerljn, akkor jjjn hozznk. Mg itt van.” Bementem a szobba. Krdezte krek-e inni. Mondtam igen. Lement, s n akkor kiszktem az ablakon. A reptrre rkeztem. Felszlltam a gpre, ami Amerikba vitt. Minden szrny rulst magam mgtt hagytam.
- Kicsim. Nem is tudtam, hogy ilyenek voltak veled. Nem is hiszem el.
- Nem sok embernek mesltem ezeket el. Amerikban sokkal jobb volt az letem. Kitty az IndyCar-ban versenyzett. n megszerettem ezeknek a versenyeknek a hangulatt, s Kitty sok segtsgvel n is bekerltem az Indy-be. Aztn a Formula-1-es rszt mr te is ismered.
Fer hallgatott. n is csendben voltam. Nzeldtem ki az ablakon. Hamarosan megrkeztnk. Fellltam az lsbl, mikor Fer megfogta a kezem.
- n soha, soha nem foglak elrulni!- nzett mlyen a szemembe.
- Tudom. Ksznm. – leltem meg.
Elmentnk a Hotelba. Lepakoltunk, majd kezdhettk megszokni, hogy itt ugyan stt van, neknk fent kell maradnunk, mivel ez jszakai futam… Az biztos, hogy semmikpp nem fogom kihagyni!
|