Majd eljöttek a szabadedzések és a verseny ideje. Be kell vallanom, nem volt unalmas a hétvégém. Pénteken, az első szabadedzésen Seb az utolsó lett, ami kellőképpen lelombozta. És persze meg se kell említenem, hogy az autóval volt a probléma. Próbáltam egy kis lelket önteni belé, mialatt a szerelői megpróbálták kijavítani a hibákat. A második edzés szerencsére már jobban sikerült, mivel itt a 8. helyet érte el. Bár ezzel sem volt elégedett, azért fogadkozott, hogy majd legközelebb. Az esténk főleg pihenéssel telt. Másnap újult erővel mentünk ki a pályára, de Seb megint nem lehetett elégedett a délelőttel, mivel csak 13. lett. Mindenki tudta, hogy ez nem az ő hibája, de neki nem lehetett ezt komolyan elmesélni. A délután már sokkal jobban alakult. Seb a 3. lett az edzésen Jenson és Rubens mögött. Az biztos, hogy a nap meglepetése a 2 Brawn volt. Senki nem számított ilyen kezdésre tőlük. Szerencsére ez az eredmény megnyugtatta a pilótámat, így az esténk nyugodtan telt el. Másnap pedig minden a versenyről szólt. Ami igazán jól indult, mivel Barichello alig tudott elindulni, így Seb előre lépett egy pozíciót. És minden jól ment. Már kezdtünk örülni, mikor Kubica elkezdte támadni a Red Bullt. Persze egyikük sem volt hajlandó megadni magát, így a végén mindketten idő előtt búcsúztak. Amikor Seb visszaért a boxba, mérgesen vette le a sisakját, majd el is indult hátra, a saját kis felségterületére. Senki nem mert hozzá szólni.

-Hagyd most!- mondta nekem az egyik szerelője. De megfogadtam, hogy nem hagyom ennyiben a dolgot, így utána mentem. Éppen akkor vágta be maga mögött az ajtót. Halkan benyitottam, majd be is csuktam magam mögött.

-Nem akarok senkivel beszélni.- mordult rám.

-Nem kell beszélnünk.- feleltem és leültem az egyik sarokba. Néztem, ahogy elnyúlt az ágyon és becsukott szemekkel próbál lenyugodni. Legalább fél óráig volt így, majd utána fogta magát és átöltözött. Mielőtt felvehette volna a pólóját, odaléptem mögé és átöleltem. A kezeim lassan siklottak végig meztelen felsőtestén.

-Nyerni akartam. Érted.- suttogta.

-Köszönöm.- feleltem halkan és megcsókoltam a vállát.

-De kiestem.- fordult meg. A kezem a derekára került.

-Nekem már a szándék is rengeteget jelent.- léptem hozzá még közelebb. Ő is magához húzott és gyengéden megcsókolt. Majd ahogy az ajkaink elváltak, láttam, hogy valami nincs rendben.- Mi a baj?

-Csak a kezem.- felelte és belebújt a pólójába. Majd kézen fogott és együtt mentünk el egészen a dokiig, aki kiszedte a varratokat. A biztonság kedvéért azért elmondta, hogy mivel vigyázzon Seb. Erre én is nagyon figyeltem, hiszen nem akartam, hogy bármi baja legyen a pilótának. Majd együtt elindultunk kifelé, de még mielőtt kiléphettünk volna, észre kellett vennünk, hogy egy tucat riporter vár rá.

-Muszáj?- kérdeztem kissé szomorúan.

-Sajnos.- fintorgott, majd a kezembe nyomta a kocsikulcsot.- Várj ott, jó?

-Persze.- bújtam oda hozzá és hagytam, hogy hosszan csókoljon. Együtt indultunk kifelé, de mielőtt kiléptem az ajtón, odahajolt hozzám.

-Szeretlek!- suttogta, majd egyből odalépett a riporterek hada elé. Megfelelően elterelte rólam a figyelmet, így gyorsan el tudtam menni a kocsiig. Beültem és levegő után kapkodtam. Ez volt az első alkalom, hogy nyíltan kimondta, mit érez irántam. És ezzel meglepett. Ahogy visszaidéztem azt az aprócska szót, hirtelen libabőrös lettem. De csak jó érzések kavarogtak bennem. Mivel már eléggé besötétedett, a lenge ruháimban kezdtem fázni, de szerencsére a hátsó ülésen ott hevert Seb egyik pulcsija. Gyorsan belebújtam, majd hagytam, hogy magával ragadjon az illata. Egészen addig nem is keltem fel ebből a kábulatból, amíg meg nem érkezett a pulóver tulajdonosa. Kissé össze is rezzentem, mikor beült mellém.- Megijesztettelek?

-Csak nem számítottam rád.- válaszoltam és közelebb húzódtam hozzá.

-Akkor bocsi, hogy megijesztettelek.- adott egy csókot a homlokomra, majd mindketten bekötöttük magunkat és elindultunk vissza, a hotelbe. A kezem akaratlanul is a combjára tévedt. Egy darabig nem is érzékeltem ezt, olyan ösztönös cselekvés volt. De mikor észrevettem, el akartam húzni. Azonban hirtelen elkapta a csuklóm.

-Én…- kezdtem volna, de nem nagyon tudtam, hogy mit is akarok mondani.

-Nekem jó így.- felelte és a kezem visszakerült a lábára. Így értünk a szállásunkra. Egészen beesteledett és ez a nap mindkettőnket megviselte. Így egy gyors vacsora után elbúcsúztunk, majd mindketten a saját szobánkban hajtottuk álomra a fejünket.