2. rész
2009.10.03. 09:23
Este ismét leültem anyuékkal beszélgetni.
- Még 2 kérdés! – szóltam. – Miért most?
- A Forrás hatalma egyre nő, és nekünk is erősebbnek kell lennünk, és rád is van szükségünk, ezért. Egyetlen gondunk, hogy a Hármak Ereje kell a Forrás legyőzéséhez, de jelen pillanatban te vagy itt csak, bár a húgod is itt van, és neki is napokon belül elmondjuk, de azért mégis...
- Ezek szerint Tina is..?
- Igen, a nővéred is az. Ő a harcművészetben jó, plusz lebegni tud.
- Azt mondtad Hármak Ereje... A húgom is boszi lesz?
- Igen. Még csak 13 éves, de muszáj neki elmondanunk.
- De akkor Tinát is vissza kell hívni!! – mondtam neki.
- Tudjuk, de... – anya mondatát Tara ordítása szakította meg.
- ANYAAAAAAAAAAA!!!! –hallottuk lépteit a lépcsőn.
- Mi az Tara? – kérdeztem.
- Nem tudom, azt mondtam magamban, hogy bárcsak itt lenne előttem a könyvem, és ott termett!
- Itt az idő neked is elmondanunk valamit kislányom... – kezdte anya, majd neki is elmondta azt, amit nekem egy napja. Várható volt, hogy húgom jobban kiakad, mint én. De a végén ő is meglátta a jót benne, és lenyugodott.
- DÉMON!!! – sikítottam. Megint teleportáltam egy helyben...
- Harold, menj Tináért, MOST!!!!!!! – tett egy lökő mozdulatot a kezével, amire a démon hátraesett. – Tib, kérlek, próbáld megfagyasztani! – megpróbáltam a kezemmel ugyanazt a mozdulatot, mint tegnap, de most nem sikerült...
- Tara, fuss!!! – ordítottam, majd újra próbálkoztam, és sikerült. Időközben apa is visszatért Tinával. Kiolvadt a démon. Nővérem felugrott a levegőbe, majd belerúgott. Elpusztítani nem tudtuk, mivel egyikünknek se volt olyan ereje, így Tina harcolt vele, majd eltűnt a démon.
Zihálva ültem le az asztalhoz, arcomat a kezeimbe temettem. Tara lefagyva állt a nappalit az előszobával összekötő ajtóban. Tina kérdőn nézett ránk.
- Ez Belthazor volt?? – vonta kérdőre anyámat.
- Hát, ezek szerint újjá született... – magyarázta anya.
- De ez biztos nem Cole, hiszen ő ott volt velem, mikor jött értem apu!
- Tudom kicsim, és senki nem is állította, hogy ő Cole volt.
- Állj, állj, állj, állj, állj... Cole démon volt?? – sipítottam.
- Még mindig az. Akkor megint a hús-kivágós megölés jön? – intézte szavait immáron anyuhoz.
- MÉG MINDIG AZ???!!! – hangom, ha lehet még magasabb volt. – Te egy démonnal élsz együtt???
- Kislányom, nyugodj meg, ő már a jó oldalon áll. – próbált nyugtatni anyu.
- Hogy lehet egy démon jó?? Na jó, ez nekem sok!!!! – felrohantam a szobába, bezártam az ajtóm, mp3 a fülembe, basszusgitár a kezembe, és játszottam. Imádtam basszusgitározni, az volt az életem! Hallottam, ahogy anya kiabál, és majdnem betöri az ajtót, de nem érdekelt, feljebb tekertem a hangerőt. Még szerencse, hogy külön fürdőszobám van, és a szobámból nyílik az ajtó. Leállítottam a zenét, letettem az mp3-at, majd elmentem fürdeni. Folyattam magamra a vizet, vörös hajam ráragadt vizes testemre. Magam köré csavartam egy törölközőt, majd elkezdtem megszárítani a hajam. Próbáltam nem gondolni az előbbi beszélgetésre. Miután végeztem, bementem a szobámba, mp3 ismét a fülembe, bebújtam az ágyba, és megpróbáltam aludni több-kevesebb sikerrel.
Másnap nem nagyon akaródzott felkelnem, de végül megtettem. Felvettem egy kék topot, rá egy kék inget barna és világoskék csíkokkal – függőlegesen, csak félig begombolva – és egy csőgatyát. Vállamra vettem oldaltáskám, lerohantam a lépcsőn, elvettem egy almát, elhintettem egy „Elmentem!”-et, majd kiléptem az ajtón, ahol már a barátnőm várt.
Első órám kémia volt, neki meg matek, szóval szétválás... Épp a füzetembe firkáltam, mikor valaki elment mellettem, és egy illatcsíkot húzott maga után. Beleszippantottam a levegőbe. Hmm, Axe, méghozzá csokis, a kedvenc pasi-illatom. Hátranéztem, hogy meglássam, ki volt ez. Hát nem bunkókám volt?? Hatalmas sóhajtás közepette „ejtettem le” a fejem az asztalra. Király... A közelembe ne jöjjön, mert azt hiszem annak nem lesz jó vége... Josh leült mellém – mivel fiú-lány párosokat kell alkotni – majd megkérdezte:
- Minden oké? – felnéztem rá.
- Minden a legnagyobb rendben! – erőltettem az arcomra egy mosolyt.
Aznap önálló munka volt, így nem kellett beszélnem sem a tanárral, sem Joshal. Szerencsére értettem a kémiát, így hamar végeztem, utána pedig azt csináltunk, amit akartunk. Közben megtudtam, hogy a srácot Benjaminnak hívják. Én a gondolataimba merültem. Próbáltam megbékélni azzal a tudattal, hogy Cole... még belegondolni sem bírok...
Nagy nehezen, de elteltek az órák, majd indultunk ebédelni. Hirtelen szembe jött velem Ben. Végigmértem. Egy fehér ing volt rajta, és egy kantáros gatya, csak a kantárt nem vette fel, így az szabadon lógott lábánál. Haja vöröses volt, ami kuszán állt feje tetején. Illata megint bejutott a tüdőmbe. Mentünk tovább, és ismét szembe jött velem... na jó, ez hülyeség. Hátranéztem. Két ugyanolyan ember haladt céltudatosan előre. Na király, még ikrek is.
- Akkor bunkókámnak ikre is van? – kérdeztem Amyt.
- Ezek szerint. – vont vállat barátnőm, majd csendben folytattuk utunkat.
Unottan kaptam be pár szem sült krumplit, majd Amyvel kimentünk a közeli parkba. Elfoglaltuk a hintát – hiába vagyunk 17 évesek, erről nem tudunk lemondani – és hintázás közben beszélgetni kezdtünk.
- A beszólogatós velem jár kémiára, és Benjaminnak hívják. – újságoltam. – Tudsz valamit kettes számúról?
- Igen, Ben ikre. – vigyorogott.
- Azta, nem mondod? – kérdeztem tettetett csodálkozással, majd elvigyorodtam. – Na nézd kik jönnek ott!
- Na, az emlegetett szamarak! Sürgős témaváltás!
- Hallottad az új Paramore CD-t?
- Aha, nagyon jó, már most imádom! – ezek után csöndben hintáztunk tovább. Épp a gondolataimba merültem, mikor meghallottam, hogy szólnak.
- Hé, Tib! – ácsi, így csak a barátaim hívnak! Hátrafordultam. Persze, hogy Ben szólt... Megállítottam a hintát, felálltam, és odafordultam.
- Tessék Ben? – mondtam gúnyosan.
- Honnan tudod, hogy én vagyok Ben? – csodálkozott.
- Csak megismerem azt, aki elég bunkón beszólt! – csattantam fel. – Mit akarsz? – kérdeztem flegmán.
- Semmit... – mondta lemondóan. Odamentem a padhoz, ahova tettük a cucconkat, felvettem a táskám, szóltam Amy-nek, majd kisétáltunk a parkból.
- Most mit tettem ellene?? – hallottam még Ben hangját, de csak mentem tovább.
|