33. rész - Szingapúri éj csillaga...
2009.10.04. 19:13
(Alonso)
Robert szavai kicsit elgondolkodtattak. Nem lehetek ennyire önző. Most azonnal visszamegyek a hotelba, és bocsánatot kérek tőle.
Hamar visszaértem. Bementem a szobába.
- Megjöttem Dani. – kiáltottam.
Nem volt a konyhában, a hálóban és a mosdóban sem. Hova tűnhetett? Leültem az egyik fotelba, és gondolkodtam, mikor csak úgy véletlenül az erkélyajtóra pillantottam. Nyitva van kis résnyire. Felálltam, és kiléptem az erkélyre. Megtaláltam Dani-t.
- Kicsim.
(Daniela)
Felnéztem. Fernando aggodalmasan tekintett rám. Lassan leült mellém.
- Sajnálom. Nem tudom miért voltam olyan önző. Ha a NASCAR érdekel, akkor én teljes mértékben melletted fogok állni. Nyugodtan beszélj Kittyvel, hogy intézheti ott a csapatoddal az ügyeket. Még utazni is képes vagyok, csak miattad.
- Köszönöm, de már beszéltem Kittyvel. Nem megyek a NASCAR-ba.
- Nem? Pedig ez volt az álmod.
- Ez volt, de egy jobb álmot kéne helyette eldobnom. Most boldog vagyok veled. Remélem a Renault jövőre is esélyt ad, és akkor majd jókat csatázunk.
- Minden rendben lesz. Tudom. – ölelt meg.
- Örülök, hogy már nem vagy dühös.
- Robert kicsit beszélt a fejemmel. Van kedved egyet bulizni még a Japán GP előtt itt Szingapúrban? Holnap már Tokio-ban leszünk.
- Van kedvem. Mikor lesz a buli?
- 10 kor kezdődik.
- Akkor lezuhanyzok, és elkezdek készülődni.
- Oké.
Bementem zuhanyozni. Megpróbáltam semmire nem gondolni. Ez elég jól sikerült. A hajam ideiglenesen csak egybe összefogtam. Egy piros bugyit és melltartót vettem fel. Amint kijöttem a fürdiből indultam a hálóba. Fer az ágyon feküdt. Végignézett rajtam. Én elkezdtem keresgélni a ruháim között. Egy világoskék blúzt és egy térdig érő farmer szoknyát választottam ki. Egyszercsak Fernando leheletét éreztem meg a vállamon.
- Nando. Elkésünk…
- Nem fogunk. Nézz rám. – fordította az arcom felé. Gyengéden megcsókolt, majd egyre szenvedélyesebb lett.
- Édes… Most még ne. Nekem ez gyors. Tudom, hogy a pályán te akarsz a leggyorsabb lenni, de azon kívül kicsit lassíts, kérlek.
- Rendben, lassítok érted… - csókolt meg, majd lassan felállt, és bevetette magát a fürdőbe. És ültem, és próbáltam ismét a földre szállni.
Felöltöztem. A hajam kifésültem, és kiegyenesítettem. Egy világoskék szandált vettem fel. Fernando is épp végzett. Ő a világoskék FAster-es pólóját vette fel a farmer mellé. Indultunk is a buli helyszínére. Beléptünk. A zene már ment, és sokan táncoltak.
- Meg kell keresnünk Robertet, és a többieket.
- És nem mondta, hogy hol lesznek? – kérdeztem hangosan a zene miatt.
- Nem mondta.
- Akkor…
- Srácok. Ti is itt vagytok? – lépett mellénk Antonio Liuzzi pár csinos hölgy társaságában…
- Vagyunk, vagyunk Tonio. Nem tudod véletlenül Robert-ék merre vannak?
- Ott hátrébb a sarokban láttam őket egy nagy asztalnál.
- Kösz Tonio. Majd később még dumálunk.
- Rendben Nando. Sziasztok. – ment a táncparkettre a lányokkal.
- Hello. – intettünk. Fernando megfogta a kezem.
- Nehogy elvesszél itt nekem. – húzott maga után.
- Nem vagyok egy elveszett kislány, de ezt jól tudod.
- Ebben nem vagyok annyira biztos… Jó, jó. Nem szólok. – vigyorgott, amikor meglátta az arckifejezésem.
Megtaláltuk Robert-éket. Ott volt még Kimi, Sebi, Jarno, Fisi és Heikki. Egyszercsak a fények a színpadra terelődtek. Megláttuk kedvenc kis kollégánkat, Hamiltonkát. Kicsit már biztos ledöntött „néhány pohárral”.
- Azt hallottam, hogy az apja már most Japánban van. Lehet most el tudott szökni egy kicsit „szórakozni”. – nevetett Heikki.
- És mit akar most ott? Ha elkezd kornyikálni, és kiszaladok a világból! – mosolygott Jarno.
Hamilton elkezdett énekelni, és közben a DJ pulthoz lépett, és elkezdett DJ-set játszani.
- Jesszusom. Lőjék már le! – fogta be a fülét Fisi.
- Holnap biztos benne lesz az újságok címlapján. – nevetett Kimi.
- A címe meg: DJ Hami ronggyá ázva…
- Nem, nem Fernando. A címlapokon az lesz, hogy: A szingapúri éj csillaga… vagy inkább hulló csillaga? – nevettem.
- Az biztos, hogy nem feledjük el!
- Nem ám! – nevetett mindenki, és koccintottunk.
|