Jean Todt és Luca di Montezemolo elmélyülten beszélgetve ültek be az egyik helyi kávézóba.

- Luca, szerinted jó döntést hoztunk?

- Ez a lány nagyon tehetséges, látszik a körökön, amiket futott az autóval. Kimi pedig… iszonyúan gyors.

- Ja, csak szörnyen utálják egymást.

- Amit ők éreznek, az szenvedély.

- Szenvedélyes utálat.

- Én is erről beszéltem.

- Szerinted, valaha még emberszámba veszik majd egymást?

- Két lehetőség van: vagy örökre ilyenek maradnak, vagy átesnek a ló túlsó oldalára, más eshetőség ilyen felállásban ritkán jelentkezik.

- Vagyis, szerinted ez a két makacs, öntelt északi egymásba fog szeretni?

- Előfordulhat. De reménykedjünk, hogy ez nem fog bekövetkezni.

- Miért?

- A szerelem sok esetben ostobábbá teszi az embert, mint amilyen egyébként. Csak abban bízhatunk, hogy télen, a tesztek és az edzőtábor során nem ugranak egymás torkának, és nem tőlük lesz hangos minden.

- Igen, bizakodjunk. – Mikor a mondat végére ért, már jött is egy pincér, aki felvette rendelésüket, miután elment, inkább témát váltottak, s már most is arra gondoltak, hogy az elkövetkezendő 3 hétben lelkileg fel kell készülniük a kemény szóváltásokra.

***

Laurát meglepetésként érte, amikor az első pihenő hetének végén valaki felcsengetett hozzá.

- Hallo.

- Jó napot, Ms. Laura Lappival beszélek?

- Igen, miben segíthetek?

- Küldeményt hoztam önnek.

- Valóban? Akkor mindjárt nyitom az ajtót, hozza fel. – Hamarosan fel is ért a futár, s újból csengetett.

- Jó napot… hű egy csokor fekete rózsa, meg tudná mondani, ki küldte?

- Azt kérte, legyen meglepetés, de a csokorba tett levélből kiderül.

- Nos, köszönöm szépen.

- Szívesen, viszlát. – A lány már alig várta, hogy kibonthassa a levelet. Volt benne egy papír, amire írtak pár sort, meg egy másik papírszerűséget, amit szét lehetett hajtani, de előbb a levelet akarta elolvasni, melyre ezen sorokat írták:

Kedves Laura!

Remélem, tetszenek a rózsák, szálanként választottam ki neked. Tudtam, hogy ha telefonon hívlak, nem akarsz majd eljönni velem, ezért vettem neked is egy repülőjegyet, ami Sidneybe szól, megvan már a szállás is, erre nem mondhatsz nemet!

P. S. : Ha nem jössz: 1. Megsértődöm, 2. Hazaviszlek Finnországba, és ott cipellek bele a tengerbe, szóval így jobban jársz. J

Sok szeretettel és várakozással:

Heikki

- Jajj ne, hogy lehet valaki ennyire erőszakos? - gondolkodott hangosan. Igazából el

is szeretett volna menni, de nem akarta, hogy minden költséget csak a fiú fizessen, Heikki viszont nem tűrt semmiféle ellenvetést. Tehát nem maradt más választása, mint csomagolni.