35. rész - Nem is... De is...
2009.10.06. 16:36
Leültünk a kis autógramm osztó standokhoz. Osztogattuk az autógrammokat. Egy kislány közben épp Fernando-tól akart valamit kérdezni.
- Levágod a szakállad a következő Nagydíjra? – kérdezte a kislány félénken.
- Le kéne vágnom? – mosolygott Fernando aranyosan.
- Hát, le kéne már nagyon vágni…
- A te kérésedre levágom. Most még a versenyre marad, mert a csapattársamat jó vele idegesíteni. – mutatott rám.
- Gonosz vagy nagyon. – intettem.
- Nem is.
- De is.
- Nem is…
(fél óra múlva…)
- Nem is.
- De is.
- Nem…
- Elég. Már itt egy ideje veszekszünk ezen. Mindegyik rajongó értetlenül nézett eddig ránk.
- Csak mert nem ismered el, hogy igazam van. Igaz?
- Neked nincs igazad!
- De attól még szeretsz. – nevetett.
- Őőő… I…gen. Legyen. Most az egyszer igazad van. Végeztünk? – néztem, hogy a srácok már közben szállingóznak.
- Végeztünk. – firkantott alá még egy autógrammot. Visszasétáltunk a Motorhome-ba.
Estefele még a pályán voltunk. Élveztük kicsit ezt a hangulatot. Egy büfé asztalhoz leültünk páran. Én, Fernando, néhány mérnök, szerelő, Robert, egy BMW-s mérnök, Fisico, és Mark. Robert épp élete legizgalmasabb versenyéről mesélt. Mindenki érdeklődve hallgatta. Az izgalmas részeknél síri csönd támadt, majd mindenki elmosolyodott, ahogy Robert előadta, ahogy a dobogón vidáman pezsgőzött. Már sötétedett. Egy kis lámpa világított a közelben. Nagyon elgondolkodtam.
- Kicsim. – hallottam Fer suttogását.
- Igen?
- Mi jón elmélkedsz?
- Csak a régi szép emlékek. Még az IndyCar-ból. A srácokkal, és pilótatársakkal gyakran összeültünk így esténként, és hallgattuk egymás izgalmas történeteit. Talán ezt hiányoltam eddig az F1-ből.
- Ha benne vagytok én mindig szívesen összeülök így esténként egyet dumálni. – mosolygott Mark.
- Én is. Nagyon jó ez a hangulat. – helyezkedett el kényelmesen a székében Fisico.
- Kié a következő történet? – mosolyogtam.
- Én, én szeretném! – jelentkezett izgatottan Mark. Ő elmesélte a debütálását az F1-ben. Mark befejezte. Már fél 10.
- Srácok. Most menjünk aludni, és holnap még esetleg folytathatjuk itt. – szólalt meg Fer.
- Legyen. Jó éjt mindenkinek. – köszönt el Fisico és Mark.
- Hello. – mentek el a többiek is.
- Menjünk a hotelba. – ölelt meg Fer. – Te is jössz velünk Robert?
- Megyek. Jó volt ez a kis összeülés.
- Mi mindig összeültünk az Indy-ben, és meséltünk egymásnak érdekes, és vicces történeteket. Lehet, hogy a pályán ellenségek vagyunk, de azon kívül nagyon nagy haverok voltunk. Főleg a legnagyobb ellenfelekkel
- Én is el kezdek gondolkodni valamilyen jó izgalmas élményemen. Holnap én is mesélek. – nevetett Fernando.
- Arra kíváncsi leszek.
- Én is.
Visszaértünk az autóhoz. Beszálltam volna épp, mikor egy nem túl kedves ismerős állt meg mellettem… Ez az ismerős nem más volt, mint a…
|