Másnap kimentünk a pályára. Nemsokára szabadedzés és most teljesítenem kell, ha azt akarom, hogy jövőre is itt versenyezhessek. A Renault Motorhome-ba mentünk be, és épp a kis irodába akartunk belépni, a szokásos megbeszélésre, mikor egy beszélgetés szavát épp elcsippentettük.

-          Jövőre még akár di Grassi-nak is több esélyt kell adnunk, mint neki. Megpróbáltuk, nem sikerült. A Formula1 nem női sport. Mennie kell. – hallottam Bob Bell szavait…

Egy lépést hátrébb léptem, Fernando-ba botlottam. Nem igaz… Nem vehetik el tőlem! Élvezem az egészet, és tudom, hogy képes vagyok jobb eredményre!!! Ezért jöttem el az Indy-ből? Miért? Ne vegyék el tőlem…

-          Nyugi, beszéljünk velük…

-          Nem érdekli őket! Nő vagyok! Ez a bajuk!

Kinyílt az ajtó. Bob meglepődve állt ott az ajtóban.

-          Gyertek…

-          Én, nem érzem jól magam… Hányingerem lett. Elmehetek? – néztem az ajtóra. Egy pillanatra sem tekintettem a csapatfőnök arcába.

-          Nem mész el Dani. Meg kell beszélnünk valamit Bob. Bemehetünk?

-          Gyertek.

Leültünk a székekbe. Rob White akivel eddig beszélt Bob kiment. Leült velünk szembe.

-          Mi lenne a probléma?

-          Figyelj. Hallottuk a beszélgetésetek végét. Dani jó versenyző annak ellenére, hogy nő. Ha Nelson-nak képesek voltatok még időt adni, akkor Dani, aki sokkal jobb, miért nem? A kocsi nagyon rossz, és ezt ti is tudjátok.

-          Először is Fernando, jövőre te már a Ferrari csapatát erősíted, ha jól tudom, és ezért neked teljesen mindegy, hogy ki vezeti a Renault két autóját. Másodszor, Nelsonnal te is tisztában vagy immáron, hogy miért hosszabbított Flavio, és Pat. Harmadszor, én nem úgy néztem, hogy Daniela nő, és ezért nem képes tartani…

-          Hallottuk, pontosan hallottuk, hogy azt mondtad, hogy „Jövőre még akár di Grassi-nak is több esélyt kell adnunk, mint neki. Megpróbáltuk, nem sikerült. A Formula1 nem női sport. Mennie kell.” Itt hazudozol előttünk? – álltam fel, és akadtam ki teljesen.

-          Daniela, kérlek. Nyugodj le…

-          Ha jövőre szerződést akarok, akkor én is vágjam neki a falnak a kocsit? Hátha tud Alonso nyerni? Hányas kanyarban? 5? 10? Esetleg üssem ki az előttünk lévőket?

-          DANIELA! – állt fel Bob, és vette szigorúbbra.

-          Mi van? Ki akar rúgni? Tessék, rajta! Engem már marhára nem érdekel! – mentem ki az ajtón, amit illedelmesen becsaptam magam mögött.

A sok riporternek feltűnt, hogy nagyon ideges vagyok, ezért elkezdtek körém gyűlni, és az idióta kérdéseikkel bombázni. Egy ideig még tűrtem, de aztán lassan elszakadt a cérna.

-          Tűnjenek a közelemből! Békét akarok! Nem kell faggatniuk, nemsokára úgyis minden címlapján a maguk idióta irományai lesznek. Nem képesek megírni semmit reálisan. Össze-vissza hazudoznak, elegem van belőle. Most ha nem probléma elhúznék egy jó távoli bolygóra, mert itt felfordul a gyomrom. Viszlát!

Tudom, hogy ebből, amit tettem nagy balhé lesz, de ha már úgyis kirúgnak, akkor hozom azt a formám, amit már épp elkezdtem elfelejteni… Úgy néz ki, ez nem sikerült…