Szerda reggel összepakoltam mindent, és mivel Kimivel azt beszéltük meg, hogy értem jön délután, ezért még egy gyors ebéd belefért. Éppen lemosogattam a tányérom, és Sininek is még sikerült enni adnom, mikor Kimi lépett be az ajtón. Összeszedte a cuccaim és nagyjából fél óra múlva már a repülőtéren voltunk. Utálok repülni. Egyszerűen téliszonyom van, és a frász jön rám, hogy mikor zuhanunk le, vagy csak történik valami félelmetes. És ezt sajnos titkolni sem tudom, Kimi is észrevette, hogy nincs valami rendben, de sikerült valamelyest megnyugtatnia. Olyan jó, hogy nem kell egyedül repülnöm, abba tuti, hogy belehalnék, ráadásul Ázsiába nem 2 perc az út. Miután sikeres landoltunk, és semmi bonyodalom nem tarkította az utunkat, Kimi megkapta a bérelt autó kulcsait, ami egy Alfa romeo volt, bedobáltuk a táskákat a csomagtartóba, és már a szálloda felé haladtunk. Valamilyen csoda folytán a Ferrari és az F1 Racing ugyanabba a szállodába foglaltatta le a szobákat. De ez jelen esetben nem volt probléma, sőt. Kiminek siekrült kiharcolnia, hogy a szobáink egymás mellett legyenek, így el tudtuk foglalni a birodalmainkat. Mikor beléptem a lakosztályomba, a lélegzetem is elállt. Hatalmas franciaágy a szoba közepén, a kilátás valami mesés innen a 10. emeletről, és a fürdő se elhanyagolható a sarokkádjával. Éppen felocsúdtam a látványból, mikor kopogtak.

- Na, milyen? - lépett be Kimi, és elnyúlt az ágyamon.

- Te mindig ilyen szép helyen laksz?

- Igen, de egy idő után nagyon unalmas tud lenni, meg nem csinálhatok akkora felfordulást, mint otthon.

- Fú, ezek után eltudom képzelni mekkora kupi lehet nálad. - incselkedtem vele.

- De azt Ajax csinálja. - nézett ártatlanul Kimi.

- Ajax? Ja, a kutya. Persze. - erre Kimi felpattant az ágyról, és eszeveszett csikizésbe kezdett. - Ne, Kimi, áááááh, elég volt. - nevettem hangosan, és próbáltam közben elvergődni az ajtóig, mert kopogtak.

- Szia, én… Kimi, mi a fenét műveltek itt? - nézett először csodálkozva, majd mosolyogva egy kopasz férfi.

- Öh, szia, semmit. - engedett el hirtelen. Hála isten, azt hittem, a kezébe marad a derekam. - Laura, ő itt Mark, az edzőm. Mark, ő meg Laura, a barátnőm. - fogta át a derekam most az előbbinél gyengébben.

- Szia. - köszöntünk egymásnak.

- Nem akartam zavarni, csak Kimit kerestem.

- Tessék, mondjad.

- Edzeni is kéne.

- Oké, megyek. 10 perc múlva a teremben?

- Ott találkozunk. Akkor én megyek is. Sziasztok.

- Szia.

- Nem baj, ha mennem kell? - fordult felém Kimi, miután Mark elment.

- Kimi, nem kell velem foglalkoznod. Csináld, ami a feladatot, és miattam ne aggódj, rendben? - néztem rá kedvesen.

- Szeretlek.

- Tudom, de mostmár menj. - csuktam rá az ajtót, mert egyébként soha nem indulna el. Mikor egyedül maradtam, átnéztem a feladataimat hétvégére, és örömmel állapítottam meg, hogy nem oly vészes a programom. Mivel még kezdő vagyok, nem bíztak rám olyan sok riportot, csak szombaton kell a pilóták nyilatkozatait elcsípnem a paddockban, aztán élvezhetem a száguldó cirkusz varázsát. Kimi este 7-re sem ért vissza, úgy döntöttem, lemegyek vacsorázni valamit, majd bedobom magam az ágyba, mert ez az időeltolódás borzalmas. Így is tettem, és másnap 9-ig ki sem lehetett volna imátkozni az ágyból. Amíg a 2 személyre rendelt reggelit vártam, rendbe szedtem magam, felöltöztem, meg hasonlók, így épp kész voltam, mikor kopogtak. Tálcástól, mindenestől sétáltam át a mellettem lévő szobába, gondoltam, meglepem Kimit, remélem, már nem alszik. Halkan kopogtattam az ajtón, és egy perc múlva egy nagyon álom fejjel találtam szembe magam.

- Szia. - köszöntem bűnbánó arccal. Szegény, úgy néz ki, sikerült felébresztenem. - Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni, csak gondoltam… - utaltam a sok ennivalóra a tálcán.  

- Semmi baj. Így bármikor beállíthatsz. - eresztette egy mosolyt, már amennyire az álmossága engedte.

- Biztos ne jöjjek vissza később?

- Meg ne próbáld! Gyere be. - tárta ki az ajtót, mire megpillantottam az „öltözékét”, ami egy szál boxer volt. Na, most mit mondjak?? Nem néz ki rosszul.

Miután Kimi becsukta az ajtót, visszabújt az ágyba, és én is elhelyezkedtem mellette, majd nekiláttunk a reggelinek.

- Valami hiányzik. - fordult felém, kezében egy bögre kávéval.

- Mi? - néztem rá rémülten. - Van tea, kávé, még kakaó is, kenyér, lekvár… - soroltam volna még, de mivel hozzám hajolt, és megcsókolt, nem tudtam.

- Csak ez. Jó étvágyat. - harapott bele egy kalácsba.

- Neked is.

A délelőttöt lustálkodással töltöttük, mert mind a kettőnknek csak délután volt elfoglaltsága a sajtóval. Valamivel fél 4 előtt értünk ki a pályára. Persze, mikor beléptünk a paddockba, megrohamoztak minket az újságírók, riporterek, fotósok, de Kimi rezzenéstelen arccal, egy hang nélkül gázolt át a tömegen, és a motorhome felé vettük az irányt. Egy gyors pakolás után, mind a ketten mentünk a dolgunkra. Mivel én hamarabb végeztem, úgy döntöttem, nem zavarom Kimit, nagy lány vagyok már, visszatalálok a szállodába. Így is tettem, felmentem a szobámba, ledobáltam a cuccaimat, utána lementem vacsorázni. Úgy be tudok kajálni este, pedig nem kéne. Mikor visszaértem, egy gyors zuhany mellett döntöttem. Épp lefekvéshez készülődtem, mikor kopogtak.

- Szia. - vidultam fel, mikor megláttam Kimit. - Bocs, hogy ott hagytalak a pályán, csak nem akartalak zavarni.

- Szia. Semmi baj. - adott egy pici puszit. - Én meg csak beugrottam köszönni. Jó éjt, kicsim.

- Neked is.

- Holnap is kijössz a pályára?

- Persze.

- Oké, akkor kint találkozunk, mert nekem elég korán kint kell már lennem.

- Rendben.

- Akkor megyek is. Szép álmokat, és nagyon szeretlek. - ölelt meg.

- Tudom, és én is téged.

Másnap reggel próbáltam minél hamarabb valami elfogadható külsőt kreálnom, ami 10 órára jött össze, és reggeli után már el is hagytam a szállodát, és a ring felé igyekeztem. Hiába nem most vagyok a paddockban először, továbbra is olyan elveszettnek érzem magam. Kimi még tesztel, úgyhogy őt most nem zavarhatom, a Ferrarihoz csak úgy nem állíthatok be, az lesz a legjobb, ha sétálgatok a paddockban. Éppen a Ferrari motorhome-ja előtt haladtam el, mikor valaki megszólított.

- Laura.

- Igen? - fordultam a hang irányába.

- Szia. - Mark volt az.

- Szia.

- Merre tartasz?

- Igazából nincs konkrét úticélom.

- Miért nem jössz be a boxba?

- De még tesztelés van. Nem akarok láb alatt lenni és zavarni.

- Dehogy zavarsz. - mosolygott kedvesen Mark. Hát igen, tulajdonképpen ez vagyok én, mindig mindenen aggódom. De nem tehetek róla. - Kimi örülne neked.

- Rendben, meggyőztél. - adtam be végül a derekam, majd a boxok felé vettük az irányt.

- Egyébként nagyon jól mutattok együtt.

- Köszi. - mosolyodtam el. Utálom, mikor zavarba hoznak, és mi tagadás, elég sűrűn sikerül ezt összehozniuk az embereknek. Mikor beléptünk, a lélegzetem is elállt. Sokkal másabb, mint tévén keresztül, olyan hihetetlen, hogy valóban itt lehetek. Kimi az egyik sarokban állt, és a mérnökével beszélgetett, de mikor megpillantott, megeresztett egy halvány mosolyt. Kerestem egy eldugott helyet magamnak, ahol nem nagyon vagyok útban, és onnan követtem végig az eseményeket. A 2 szabadedzés közötti szünetben együtt ebédeltünk Kimivel, majd a 2. szabadedzést is a boxból nézhettem. A nap végén Kiminek még megbeszélése volt a csapattal, így én visszamentem a szállodába, és vettem egy forró fürdőt, egy picit relaxáltam, lazítottam. Fél 10 volt már mire kikeveredtem a fürdőből, és egy SMS várt a hálóban, Kimi írta: Szia, kicsim. Ne haragudj, de későn érek vissza a szállodába. Aludj jól. Szép álmokat, és holnap találkozunk. Szeretlek, puszi.

Bemásztam a pihe-puha ágyikómba, és bekapcsoltam a tv-t, amiben éppen a Séta a múltba című film ment. Imádom ezt a filmet, mindig sírok rajta a végén. Jó is egy kicsit most egyedül lenni. Néha van 1-2 napom, amikor ki kell adnom magamból a bánatomat, akkor csak fogom, berakok egy nagyon szomorú zenét, és csak folynak a könnyeim. Most is sikerült álomba sírnom magam. A szombati nap is hasonlóan telt, mint a pénteki. Az időmérőt is a boxból izgultam végig. Este Kimivel együtt mentünk vissza a hotelba, és együtt is töltöttük az est hátralévő részét. Vasárnap csodával határos módon sikerült Kimivel egyszerre elkészülnöm, így kéz a kézben sétáltunk be a paddockba. Amíg Kiminek elfoglaltságai voltak, pilóta-parádé, és a versenyre való felkészülés, átöltözés, addig én Markkal beszélgettem a motorhome-ban. Fél 2-kor vonultunk át a boxba, és mielőtt Kimi beszállt volna a kocsiba, nem bírtam ki, és odamentem hozzá.

- Kimi. - szólítottam meg hátulról, mert épp a tűzálló maszkot készült felvenni. Mikor felém fordult, folytattam. - Csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon vigyázz magadra. Teljesen mindegy, hogy hanyadik leszel, csak épségben szállj ki a kocsiból, rendben? - öleltem meg szorosan.

- Nem lesz semmi baj. - nyugtatott meg Kimi, majd egy gyors csók után ő a kocsiba, én egy közeli székre ültem le. Tiszta idegroncs lettem a futam végére, de hála, Kimi épen és egészségesen állt fel a dobogó 3. fokára. A kötelező sajtótájékoztatók után a szállodában összepakoltuk a holmiainkat, és a legközelebbi géppel repültünk is haza. A gép pontban éjfélkor landolt Helsinkiben. Kimi hazavitt, és megbeszéltük, hogy másnap délután 3-ra jön értem, és megyünk tovább az Alpokba síelni.