Pr�b�ltam nagyon halkan kislisszolni a szob�b�l. De egyszerre t�bb helyre is oda kellett figyelnem:

- olyan halknak kellett lennem, amilyennek csak tudtam lenni, ugyanis nem volt sz�nd�komban fel�breszteni a szob�ban alv� szem�lyt.

- a ruh�mat kellett lejjebb h�zogatnom, mivel a folyos�n az urak szeme el�gg� megakadt a form�s fenekemen, ami majdnem kil�tszott ett�l az �tkozott lila mini ruh�t�l.

- r�ad�sul m�g a mobilom is megcs�rrent. Szerencs�re csak rezgett.

Nem volt �ppen egy k�nny� feladat, �s az is egy k�l�n zsongl�r sz�mba mehetett volna, ahogy a telefonommal �gyetlenkedtem. Esetlen�l mosolyogtam a mellettem elhalad� emberekre. A n�k megvet�ssel n�ztek r�m, a f�rfiaknak meg kiestek a szemeik. Mi�rt nem mutogatnak r�m ujjal, hogy: te loty�!

M�g valaki f�lre�rten�, cseppet sem vagyok loty�. Ok�, az �lt�zk�d�sem kiv�telesen az. De azt is meg tudom magyar�zni. Egyszer�: tegnap buliztam, �s az �jszaka t�l j�ra sikeredett. Vagyis ebben a hotelben k�t�ttem ki egy vadidegen f�rfival. Szerencs�re m�g nem �bredt fel, �gy el tudtam el�le menek�lni.

- Hal�? – sz�ltam a mobilomba halkan, �s a lift fel� siettem.

- Abby! – ki�ltott bele Anabelle, a legjobb bar�tn�m. Minden az � hib�ja! Meg az� a j� p�r tequil��. – Vagy… mi�rt suttogsz? – fogta halkabbra a hangj�t.

- Ut�llak! Ez nagyon rossz �tlet volt! Axel is ki fog ny�rni!

- Axel, Axel… - sziszegte m�rgesen. – neki nem kell megtudnia. Vil�gos? M�rpedig se t�lem sem pedig t�led nem fogja megtudni. Am�gy is most �ppen szak�tottatok, nem? Akkor meg? Ne t�r�dj vele. J�rt m�r neked ez a kis igazi etye-petye!

- Van fogalmad r�la, hogy egy vad idegen pasival fek�dtem le az este? – emeltem fel a hangom. De nem kellett volna. Minden szem r�m tapadt a liftben. Bocs�natk�r�en k�rbemosolyogtam, �s felvettem a napszem�vegem. Pr�b�ltam elb�jni a sarokba, de m�g �gy is j�csk�n kaptam megrov� pillant�sokat.

- �s? F� a v�ltozatoss�g. Axel is megcsalt, nem?

- Most m�r nem r�hatom fel neki. – kr�kogtam idegesen.

- A l�nyeg, hogy az a lila mini bev�lt. – kuncogott. – Majd k�lcs�n adod?

- Anabelle! Csak, hogy tudd, most nagyon nem szeretlek! Megrontott�l!

- Egy: nem �n rontottalak meg, hanem az a sr�c. Kett�: huszonhat �ves vagy az Isten szerelm�re!

- H�rom: most leraklak. Szia! – csaptam be a telefonomat m�rgesen a t�sk�mba. Pr�b�ltam �gy igazgatni a ruha fels� r�sz�t, hogy a mellettem �ll� 15 �ves kamasz - aki pr�b�lja velem elhitetni, hogy aki mellette �ll az nem az anyuk�ja- ne kapjon r�l�t�st a melleimre. Ez�rt ut�lom �n a nyakba akaszthat�s ruh�kat. Jobbra n�ztem, �s megl�ttam magamat abban a hatalmas t�k�rben. Elborzadtam. Nem az�rt, mert �gy n�zek ki, mint aki most kelt fel az �gyb�l egy kiad�s �s igencsak szenved�lyes este ut�n, hanem mert undorodtam magamt�l. M�gis, mi�rt tettem? Nem is ismerem a pasast! Igaz, amit ismerek bel�le, azt igencsak �rt�kelem. Akaratlanul is elmosolyodtam, amikor az est�re gondoltam. Meg is b�ntam. Nem volt helyes, amit tettem!

�gy rohantam ki az �p�letb�l, ahogy csak b�rtam. Siker�lt elkapnom egy taxit �s hazasz�ll�ttattam magam. Ha azt hittem, hogy nyugodtan elfek�dhetek a saj�t �gyamon egy kiad�s zuhanyz�s ut�n, akkor t�vedtem. Egy ismer�s motor parkolt a kocsi felj�r�mon. Nagyot l�legeztem miel�tt kisz�lltam a taxib�l.

- J� reggelt Frau Schneider! – integettem a szomsz�dnak, aki a kertj�t ny�rta. Egy kisebb t�rsash�zra tettem szert az elm�lt �vekben. Nem nagy, de nekem megfelel.

- J� reggelt Abbygail! –k�sz�nt vissza, mustr�lva a ruh�mat.

- Szia Abby! – kr�kogta Axel a motorj�nak d�lve.

- Szia. – nem n�ztem r�. Nem voltam k�pes. Pontosan tudom, hogy megcsalt. Illetve r�vetette mag�t egy b�d�s szuka, �s nem b�rt neki ellen�llni. De �n se vagyok jobb. S�t.

- Bocs�natot szeretn�k k�rni. Tudom, hogy hib�ztam. Sajn�lom. – Axelnek nem szabad megtudnia. T�lem sem fogja megtudni, �s Anabelle is a szav�t adta. Igaza van annak az �r�lt n�szem�lynek. Ha megtudja, hogy mit tettem, � nem fog nekem megbocs�tani. Egyszer�en nem szabad neki megtudnia.

- Kezdj�k el�r�l. – aj�nlottam. – a m�ltat felejts�k el. Mostant�l, ett�l a pillanatt�l kezd�dik minden. Rendben?

- Komolyan besz�lsz? – csillant fel a szeme, mint egy k�bor kiskuty�nak, aki es�lyt l�t arra, hogy befogadj�k.

- Igen. – m�g mindig a cip�j�t b�multam.

- Szeretlek Abby! – emelt a magasba, �s j� er�sen szor�tott mag�hoz. �n pedig m�g jobban ostoroztam magamat. Hogy tehettem azt, amit tettem? �s mi�rt volt olyan j�?