1. rész
2009.10.20. 13:39
Hello! A nevem Ashley Constanta, egy 22 éves spanyol lány vagyok. Los Angelesben élek, egyik legjobb barátnőm Raquel del Rosario. Imádom a Forma-1-et, így Raquel meghívott a Monacoi Nagydíjra. Megbeszéltük, hogy pár nappal az indulás előtt Svájcba utazom Raquelhez, és együtt megyünk Monacoba.
(Az indulás előtti este)
-Alig várom már, hogy láthassam a kedvenc versenyzőimet. Olyan jó neked, hogy 2 hetente látod az F1-es mezőnyt.
-Igen, bár én nem vagyok oda annyira a Forma-1-et-ért, és mivel már elég sok versenyen jártam, nekem nem tűnik olyan nagy számnak. - mondta Raquel.
-Szívesen lennék én is az egyik versenyző felesége. Minden versenyre leutaznék, az biztos.
-Nem olyan jó, ha Forma-1-es versenyzővel jársz. Ritkán láthatjátok egymást, állandóan izgulhatsz érte, mert az autóversenyzés elég veszélyes.
-Tudom. De az F1-es versenyzők olyan helyesek. xD
Befejeztük a pakolást, elkészültünk, és lefeküdtünk aludni. Habár képtelen vagyok korán kelni, másnap reggel a tervezettnél fél órával hamarabb fent voltam már. Percenként kérdeztem Raquel-től, hogy indulhatunk-e már. Végül elérkezett az idő! Az egyik barátunk kivitt minket a reptérre, majd 10:00-kor elindultunk Monaco felé. Szerencsére nem volt annyira hosszú az út. A reptéren Raquel férje, Fernando várt minket.
-Sziasztok! –köszönt, majd megcsókolta Raquel-t, nekem pedig adott egy puszit.
-Szia! - köszöntünk neki Raquel-lel.
-Indulhatunk a hotelhez?? – kérdezte.
-Persze! – vágtuk rá, majd elindultunk a kocsihoz.
Kb. fél óra múlva meg is érkeztünk a szállodához. Gyönyörű volt, az egyik legszebb amit életemben láttam, pedig sok helyen megfordultam már. Becsekkoltam a saját szobámba, majd felmentünk. Megbeszéltük Raquel-lel, hogy 20 perc múlva találkozunk a halban, majd kimegyünk a pályához. Bementem a szobámba, lepakoltam, majd átöltöztem. Egy farmer miniszoknyát és egy ujjatlan, piros topot vettem fel piros magassarkúval. Hosszú, barna hajamat kiengedtem, enyhén kisminkeltem magam. Miután elkészültem, lementem a halba, ahol már Raquel várt.
-Pontos, - mondta –és milyen csinos vagy.
-Köszi – mondtam, majd elindultunk a pálya felé.
Hamar meg is érkeztünk, mivel Monaco nem túl nagy. :D Fernandohoz mentünk a Renault boxába. Raquel bemutatott azoknak az embereknek, akiket ő is jól ismert. Egy óra múlva úgy döntöttem, hogy sétálok egyet a boxucában, hátha összefutok valamelyik versenyzővel. Láttam Hamiltont, Raikönnent és Buttont. Éppen Nelson Piquet Jr.-ot néztem, amikor figyelmetlenségből nekimentem valakinek.
-Oh, bocsánat – mondtam egyből. Felnéztem, és megláttam ŐT! Nico Rosberget, a kedvenc versenyzőmet. Amellett, hogy imádom nézni a pályán, nagyon jó pasinak is tartom. :P
-Semmi baj, az én hibám volt. – mondta – Bár nem tudom, hogy nem vettem észre egy ilyen csinos lányt.
-Előfordul. – válaszoltam. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy kivel állok szemben. Pár másodpercig csak néztük egymást, aztán megszólalt Nico:
-Bocsi, de mennem kell. Remélem még találkozunk.
-Én is remélem…nagyon is. – válaszoltam, majd elindultunk az ellenkező irányba. Gyorsan visszamentem a Renault boxába, ahol mindent elmeséltem Raquel-nek. A nap végén visszamentünk a hotelbe, elköszöntünk és megbeszéltük, hogy másnap elmegyünk vásárolni. Bementem a szobába, megfürödtem, majd befeküdtem az ágyba. Próbáltam aludni, de nem ment. Csak Nicora tudtam gondolni. Vajon hogy értette azt h „Remélem, hogy még találkozunk”? Ezen gondolkodtam még majdnem egy óráig, de végül sikerült elaludnom.
|