Reggel nem siettünk a felkeléssel, mivel az éjszakánk nem alvással telt. A pályára is csak délután látogattunk ki. Seb magával vitt a pályabejárásra is, így együtt sétáltunk végig az aszfaltcsíkon. Majd másnap jöhettek a szabadedzések. Az elsőn Seb 9. lett, míg a másodikon 3. a két Ferrari mögött. Láttam rajta, hogy örült volna, ha nyer, de annak örült, hogy a barátja, Kimi meg tudta nyerni az edzést. Szombat délelőtt következett egy kis visszacsúszás, csak 6. lett. Délután pedig jöhetett az edzés. Nagyon izgultam érte, féltettem is persze. A nagy rohanásban ismét a 3. hely jutott neki. Sajnos azonban ott volt a 10 helyes büntetés, így csak a 13. helyről indulhatott másnap. Nagyon szépen haladt egészen addig, amíg le nem szakadt az ég. Már a pontot érő 8. helyen járt, mikor kicsúszott és emiatt kiesett a versenyből. A versenyt le is intették emiatt. Mikor visszaért a boxba és levette a sisakját, nem tűnt mérgesnek. Azt mondta, hogy lehetetlen volt ilyen időben versenyezni. Aznap már nem nagyon csináltunk semmit, főleg a pakolással voltunk elfoglalva. Másnap délelőtt indult a gépünk és egy újabb hosszú repülőút elé néztünk. Kedden délelőtt szállt le a gépünk Zürichben. A reptéren Jane várt minket. A kocsimmal hazafurikáztuk Sebastiant és engem is kirakott otthon. Szinte azonnal befeküdtem az ágyamba és el is aludtam. Felébredni csak hajnali 6-kor sikerült. Kipihent voltam. Bementem a fürdőbe és a kádat teleengedtem vízzel. Belefeküdtem és csak hagytam, hogy ellazuljak. Majdnem egy órát ücsörögtem a kádban. Utána kiszálltam és szépen kicsinosítottam magam. Úgy öltöztem, hogy mindenféleképpen tetszem Sebnek. Bezártam a lakásom, beültem a kocsimba és elindultam dolgozni. Zugban megálltam egy kis pékségnél, vettem reggelire néhány péksüteményt, majd tényleg a városszéli házhoz hajtottam. Mivel azóta már tudtam a kapukódot, minden probléma nélkül bejutottam. Legnagyobb meglepetésemre az ajtó még zárva volt. Így megkerültem a házat és elsétáltam a konyhába nyíló hátsó ajtóig, ami nyitva volt. Lepakoltam a holmimat, majd a háló felé vettem az irányt. Mikor halkan benyitottam, egy ébredező pilótával találtam szemben magam.

-Jó reggelt!- köszöntem vidáman.

-Szia!- mosolygott. Gyorsan levettem a cipőm, majd odabújtam hozzá. Forrón megcsókolt.

-Kérek még egyet…. Meg még egyet…. Meg még százat.- mondtam minden egyes csókja után.

-Telhetetlen vagy.- nevetett.

-Te is.- vágtam vissza. Arra azért sikerült rávennem, hogy szedje össze magát. Addig én lementem a földszintre és elkészítettem a kakaónkat. Együtt reggeliztünk meg, majd én elindultam dolgozni. Beléptem a jól ismert irodába és leültem az asztal mellé. Volt egy csomó minden, amit el kellett intéznem. Persze, semmi nem volt olyan egyszerű, mert a főnökömnek mindig szüksége volt rám. Imádtam azért, hogy minden percet velem akart tölteni. Csütörtök délután tudtam befejezni mindent. Akkor kitaláltuk, hogy a pénteket együtt töltjük, de a romantikus piknikből vásárlás lett, mivel az apám szólt, hogy péntek este tartja a partit. Be kell vallanom, semmi kedvem nem volt hozzá. Egész éjszaka felszínes emberekkel csevegni jelentéktelen témákról bájvigyor kíséretében. Nem éppen így képzeltem el azt az estét. A péntek délelőttünk végül Zürichben telt el. Végigjártunk egy tucatnyi üzletet, hogy meglegyen a megfelelő ruha. Egy hófehér, térdig érő, testhez simuló Victoria’s Secret ruhát vettem végül. Beszereztem hozzá egy fehér szandált is. A vásárlás közben komolyan elgondolkoztam azon, hogy Sebastian jobban élvezte, mint én. De meg sem lepett, mert szinte minden ruha teljesen testhez simuló volt és Seb így nyugodtan legeltethette a szemét rajtam.

-Igazán lett volna időnk bemenni egy fehérnemű boltba.- mondta kissé durcásan, mikor ebédeltünk.

-Azt élvezted volna, mi?- húztam fel a szemöldökömet.

-Ne mondd, hogy nem vennél szívesen valamit, amiben ellenállhatatlanul szexinek talállak.- mutogatott a villájával.

-De, szívesen vennék, de ezt majd egy olyan alkalommal teszem meg, mikor Jane van mellettem. Neked az csak meglepetés lesz.

-Az még jobb.- csillant meg a szeme. Miután elfogyasztottuk az ebédünket, hazavitt, majd ő is hazament, mondva, nekem készülődnöm kell. Rá kellett jönnöm, hogy nekem ehhez a partihoz kell a segítség. Így fel is hívtam Pete-et, hogy segítséget kérjek. Természetesen azonnal odarendelt magához. Ott megmutattam neki a ruhámat és elhatározta, hogy neki kell néhány kép rólam abban a csodában, ahogy ő nevezte. Így felvettem, a lányok pedig megcsinálták a sminkemet és a hajamat, majd a kedvenc fotósom csinált rólam néhány képet. Mikor készen lettem, megköszöntem a rengeteg segítséget, majd elindultam haza. Otthon a felcicomázott ház és a mérges apám fogadott. Csúnyán ki lettem osztva a plakátok miatt, majd azért, mert elköltöztem, végül pedig a munkám miatt. Miután vége lett a hosszú beszédének, üdvözöltem az édesanyámat, majd Bruno karjaiba menekültem. A bál vagy parti (vagy ki minek nevezi) pontban este 8-kor kezdetét vette.