Ism�telten siker�lt �sszeh�vni annyi embert, hogy alig ismerjek n�h�nyat. Nem volt egyszer� a hatalmas t�megben megtal�lni azokat, akik meg tudnak v�deni att�l, hogy �n legyek a k�z�ppontba. Ink�bb menek�l�re fogtam a dolgot �s kimentem a teraszra. A friss, �jszakai leveg� kiss� megnyugtatott.

-Mi a baj?- l�pett mell�m Jane.

-Ut�lom ezt az eg�szet. Nincs egy ismer�s sem. Akik itt vannak, mind fellengz�s idi�t�k. �s Seb sincs velem.- panaszkodtam.

-Ennyire hi�nyzik?- lep�d�tt meg a l�ny.

-Hozz�szoktam, hogy mindig mellettem van.- fordultam meg �s az �vegajt�n kereszt�l szeml�ltem a bentieket.

-Ne agg�dj, ezt t�l�lj�k �s holnap megint mellette lehetsz.- �lelte �t a v�llam.

-Ada Freistein!- jelent meg el�tt�nk az ap�m.- Azonnal gyere be!- f�rmedt r�m, majd visszaindult a t�megbe. Mivel ilyen m�rges volt, musz�j volt ut�na mennem. Egy kisebb csoportn�l �llt meg. Ott volt az any�m, a b�ty�m, meg egy idegen h�zasp�r a k�t fi�val.

-L�tom, Tim, nem olyan neh�z megtal�lni a kis hercegn�det.- mosolygott a f�rfi.

-Val�ban, hiszen Ada olyan csinos, hogy mindenhol �szreveszi az ember.- vigyorgott ap�m is. Ez volt a dolog undor�t� r�sze, legal�bbis sz�momra.- Kicsim, �k itt Herr �s Frau Kasten, valamint a fiaik, Uve �s Hugo.

Aranyosan mosolyogtam r�juk �s illedelmesen be is mutatkoztam. Majdnem egy teljes �r�t t�lt�tt�nk csever�sz�ssel, de nekem eg�sz id� alatt m�shol j�rt az agyam. Majd v�g�l le�lt�nk enni. Nehezemre esett lenyomni a torkomon n�h�ny falatot, mivel az�rt otthon kell�k�ppen bevacsor�ztam, tudva, hogy itt csak olyan �telek vannak, amiket nem nagyon kedvelek. Vacsora ut�n pedig j�hetett a t�nc. Sorra k�rtek fel az idi�ta �ri fi�k �s nem mondhattam nemet, mert ap�m v�gig figyelt. V�g�l a b�ty�m mentett meg, aki szint�n felk�rt t�ncolni.

-B�rcsak tehetn�k valamit annak �rdek�ben, hogy ne kelljen itt lenned.- s�gta a f�lembe.

-Nekem m�r az is sokat jelent, hogy n�h�ny percre kimenek�tesz k�z�l�k.- b�jtam oda hozz�.- Annyira elegem van bel�le. �s ha ennek a sz�mnak v�ge, megint j�nnek a t�bbiek.

-Akkor majd sz�lok Fabiannak is, hogy l�pjen k�zbe.- simogatta meg az arcom.

-Arra nagy sz�ks�gem lesz.- jegyeztem meg �s nem is t�vedtem nagyot. Akik k�s�bb felk�rtek, mind �nim�d�k voltak. Azt hiszem, hogy teljesen elment a kedvem mindent�l a k�vetkez� n�h�ny h�tre. Persze az unoka�cs�m is a legjobb pillanatban j�tt, �gy ism�telten volt n�h�ny szabad percem. Mikor v�ge lett a sz�mnak, megtapsoltuk a zenekart �s vissza�ltem az asztalunkhoz, mivel megjelent az any�m �s kijelentette, hogy besz�ln�nk kell.

-Dr�g�m!- mosolygott r�m.- A j�v� h�napban bet�lt�d a 21. �let�vedet.- fogta meg a kezem.- Tudod, hogy mikor �n…

-Mikor 21 �ves volt�l, akkor ment�l hozz� ap�hoz.- v�gtam k�zbe.- �s 1 �v m�lva pedig megsz�letett Bruno.

-Pontosan, kicsim. �s te is nagyon j�l tudod, hogy a mi �let�nk m�s, mint a t�bbi ember�. �s most a ti�d is megv�ltozik.

Fogalmam sem volt arr�l, hogy mir�l besz�l. K�zben megjelent mellett�nk Uve Kasten �s hatalmas b�jvigyor volt az arc�n.

-Egy kis figyelmet k�rek!- mondta ap�m a zenekari emelv�nyr�l. A zaj sz�p lassan elhalt.- Mint �n�k is tudj�k, a kisl�nyom, Ada a j�v� h�napban t�lti be a 21. �let�v�t �s ez azt jelenti, hogy elj�tt az ideje a csal�dalap�t�snak. Nagy �r�mmel jelentem be, hogy a l�nyomat eljegyezt�k!- mosolygott az ap�m. Idegesen ugrottam fel a sz�kemr�l. M�gis mir�l besz�l? Az any�m elkapta a csukl�m �s nem engedett el.- Ada �s Uve Kasten esk�v�j�t m�jus v�g�n tartjuk. �ljenek a fiatalok!- ki�ltotta v�g�l, mire mindenki tapsolni kezdett. K�zben a mellettem �ll� f�rfi er�szakosan az ujjamra h�zta a gy�r�t. �s ut�na j�tt a dolog legrosszabb r�sze. Egyszerre kezdt�k skand�lni, hogy: „Cs�kot, cs�kot!”. Ahogy csak tudtam, h�tr�ltam, de Uve er�sebb �s gyorsabb volt n�lam. Mag�hoz r�ntott �s lenyomta a nyelv�t a torkomon. Minden er�mmel pr�b�ltam menek�lni el�le. Mikor v�gre elengedett, d�bbenten �lltam el�tte. Ut�na zokogva rohantam ki a h�zunkb�l. Kinn id�k�zben zuhogni kezdett az es�, �gyhogy n�h�ny pillanattal k�s�bb m�r b�rig voltam �zva. Mivel magas sark� cip�ben igen neh�z futni, t�bbsz�r is elestem �s a feh�r ruh�m tiszta s�r volt. Hirtelen viszont meg�llt egy aut� �s kiny�lt az ajtaja.

-Gyere, hugi, elviszlek Sebastianhoz.- sz�lt Bruno. Be�ltem �s egyb�l beburkol�ztam a pl�dbe, ami az �l�sre volt ter�tve. Az eg�sz �ton zokogtam, mert nem tudtam meg�rteni a d�nt�s�ket. Nekik k�nny� volt, mert szerett�k egym�st, �gy a sz�l�k nem tettek semmit az ellen, hogy �sszeh�zasodjanak. Azt hittem, hogy az �si szok�st m�r �k is elfelejtett�k. De �gy t�nik, ez nem �gy van �s tesznek r�la, hogy �n folytassam ennek a tov�bbvitel�t.