… ott álltam én. Először nem szóltam semmit. Jóformán fel sem fogtam még.

-          Daniela… Úgy sajnálom…

-          Ő tehet róla.- mutatott Sutil Trullira.

-          Nem is. Te vagy a hibás!

-          Befogni!- szóltam. Mindenki csendben nézett, kivéve Nando-t. Ő már alig kapott levegőt a nevetéstől.

-          Bocsi kicsim…- nevetett tovább.

-          Fernando. Ez nem szép!

-          Bocs…

-          Igen? Akkor bocsi.

-          Mit?

-          Ezt!- és kikaptam Robert kezéből a tortát. Dobtam Fer felé, de ő lehajolt. Ennek az lett a következménye, hogy a pontban mögötte álló Hamilton fejét találta el a torta… A feje habos volt. Fehér habos… Mindenki elkezdett nevetni. Hamilton a kezében lévő tortát eldobta felém, de lehajoltam, és szegény Kimi-t találta el… Rajta Heikki nevetett jót, és Kimi Heikki-t dobta meg… Már mindenki fehér habos volt, lényegében, kivéve Nando-t, mivel mindig elugrott… Odamentem hozzá, megöleltem, és tiszta habos lett ő is. Majd ráadásul még jött Felipe, és neki sikerült eltalálnia.

-          Bocs Fernando. Gondoltam, ha már úgyis csapattársak leszünk jövőre… Ezt nem hagyom ki.

-          Rendes vagy.- törölte le a habot az arcáról.

-          Srácok. Én megyek, rendbe szedem magam.

-          Segítsek, édes?- mosolygott Fer.

-          Köszi, nem kell cukorfalatom.

A mosdóban, lényegében… nagy vonalakban összeszedtem magam. A buli már nem nagyon folytatódott, de Button megígértette mindenkivel, hogy majd Abu Dzabi-ban rendesen bulizunk… kajacsata nélkül. Későn értünk haza, majd jött egy kellemes kis zuhany. Mindketten hulla fáradtan dőltünk be az ágyba.

-          Jó kis buli volt.

-          Az. Nem tetszett, hogy kinevettél.

-          Bocsi. Ha láttad volna magad kívülről, te is meghaltál volna a nevetéstől.

-          Akkor is.

-          Ne durcizz már.

-          Nem durcizok.

-          Helyes. Tudod jól, hogy szeretlek.

-          Én is szeretlek.

-          Kaphatok puszit?

-          Talán. Ha nem nevetsz máskor ki.

-          Hmm. Majd megpróbálok, nem nevetni.

-          Ez nem hangzott túl bíztatóan.

-          Jó, legyen. Nem nevetek.

-          Köszönöm.- bújtam oda hozzá, majd megcsókoltam. Nando a hátam simogatta. Olyan jó ez a pillanat. Most semmi nem érdekel, csak az, hogy itt van Ő, velem.

-          Jó éjt.- adott puszit a homlokomra.

-          Jó éjt. Szép álmokat.

-          Neked is.

Nando lekapcsolta a lámpát, majd jöttek az álommanók…