Nandoval összepakoltunk, majd utunk újra Európa fele terelődött. Svájca mentünk, lepakolni, majd felpakolni… Már komolyan úgy érzem magam, mint valami költöző madár. Jó lenne végre egy kicsit unatkozni… Most elmegyünk Nando szüleihez. Családlátogatás. Jaj, kicsit félek. Nem ismerem még szüleit. Nem tudom, hogy mik az elvárásaik. Az biztos, hogy megpróbálok extra kedves, udvarias lenni. A nagyképűséget és az önbizalmat elfelejtem nagyon! Szerénység. Talán menni fog, vagy, mégsem? Én szerény? Huh. Bár, jobb, ha nem vetítek nagyon. Ismerjenek meg, nehogy később csalódjanak bennem.

Kocsival indultunk el spanyolba. Nando nem akart megint repülni, és még nem próbálta ki a kocsimat, a Ferrari FXX-et hosszú úton.

Már jó ideje autóztunk. A zenét hallgattuk.

-          Valahogy este, vacsora tájékára meg fogunk érkezni. A vacsora már kész lesz, vagy készülni fog.

-          Oké. Az szuper.

-          Mennyire vagy jártas a paella elkészítésében?

-          Semennyire. Miért?

-          Az lesz a vacsora.

-          Szeretem attól még a paella-t, csak még soha nem csináltam.

-          Az… Semmi.

-          Mi van? Mit akartál mondani?

-          Anya nagyon tiszteli a spanyol hagyományokat. Úgy gondolja, hogy a paella elkészítésének módszere, fontos.

-          Tehát 1 hibapont.

-          Ne vedd így. Ha kész a vacsora, akkor nem lesz baj. Ha nincs kész, akkor majd megpróbálok a közeledben maradni, és segíteni.

-          Huh. Segítenem kell? A főzésben? De te is tudod, hogy alapba nem főzök sűrűn. Nem is vagyok jó szakács.

-          Minden rendben lesz. És, ha szüleidről kérdeznek, ne nagyon meséld el nekik, hogy apádat nem nagyon szereted. Fontos nálunk otthon a család.

-          Egyéb dolog?

-          Spanyolország a legszebb ország. Mindegyik jó, meg szép, de Spanyolország különösebb.

-          Oké. Spanyol zászlót ne lobogtassak?

-          Nyugalom. Szerintem jól ki fogsz jönni velük. Apával biztos, mert imádja a kocsikat, és érdekli ezek az amerikai versenysorozatok. NASCAR, IndyCar. Talán még ismer is téged az Indy-ből, nem csak most az F1-ből.

Nando mesélt még szüleiről, közben élvezte a kocsi vezetését. Hihetetlen, hogy így képes átélni a vezetést. Igaz, amikor megkaptam, akkor még én is el voltam ájulva ettől a kocsitól. Most azonban más kocsira fáj a fogam…

Megérkeztünk végre. Nando-ék villája hatalmas. Fer kinyitotta a kaput, majd behajtott az udvarra. Kiszállt, és megsimította a kocsit.

-          Mehetünk.- mosolygott, és megfogta a kezem. Az ajtóban kopogott. Kinyílt az ajtó.

-          Fernando. Kisfiam. Úgy örülök neked.- ölelte meg az anyukája, gondolom. Ana.

-          Anya. Már hiányoztatok. Szeretnék neked bemutatni valakit.- mutatott felém.

-          Hola! Daniela Brígida Pérez vagyok, de szólítson csak Dani-nak.- mosolyogtam rá. Végignézett rajtam. Nem tudom, hogy mit gondolhat rólam. A tekintete számomra nem sugall túl sok elégedettséget…