Kimi egész úton totál be volt zsongva, be nem állt a szája, és végig a hetünket tervezte. Volt benne snowboardozás, síelés, motoros szánozás és hógolyócsata. Kíváncsi leszek, hogy fogom túlélni a hetet. De bevallom, tökre várom már, hogy végre kettesben legyünk Kimivel huzamosabb ideig, összezárva, meg a kirándulást is várom, csak egy kis félsz van bennem, hogy fogom kitörni a nyakam, és Kimi mennyire fog nevetni a bénázásomon. Este 7-re értünk a szállásunkra, ami egy gyönyörű helyen feküdt, egy hegy lábánál, és mivel Alpok, ameddig a szem ellátott mindent hó fedett, csodálatos volt. Amíg Kimi a recepciónál intézte a bejelentkezésünket, én addig körbenéztem a szálloda földszintjén, és örömmel állapítottam meg, hogy van szauna, így nem hoztam feleslegesen a fürdőruhát. Volt mér egy hatalmas úszómedencéjük, wellness-részlegük, és minden egyéb, ami a nyugalomhoz, pihenéshez szükséges. És a szobában sem volt másképp, ami nem is szoba, inkább egy komplett lakosztály. Volt ott hatalmas franciaágy, a fürdőben 2 személyes kád, jakudzi-funkcióval.

- Elkényeztetsz. - öleltem meg hátulról Kimit, aki a hálóban pakolászta ki a bőröndjét.

- De csak mert szeretlek. - fordult meg a karomban, majd ő is átkarolt.

- Éhes vagyok. - osztottam meg vele a problémámat.

- Akkor irány az étterem. - indultunk el az ajtó felé.

- Nem rendelünk inkább? Nincs kedvem lemászni.

- Rendben.

- Imádlak.  - azzal fogta a telefont, és nem egész 10 perc múlva már a pincér kopogott a megrakott tálcával. Kényelmesen elhelyezkedtünk az ágyon, és mindent felfaltunk.

- Ha nem baj, elmegyek lezuhanyozni. - kelt ki az ágyból Kimi vacsi után.

- Menj csak. De, Kimi, akkor jó, ha a hétvégén anyuéknál ebédelünk?

- Megbeszéltük, nem? - fordult vissza a fürdő ajtajából mosolyogva.

Így amíg Kimi fürdött, felhívtam anyut, és megbeszéltem vele, hogy benéznénk hozzájuk szombaton, majd én is előkerestem a tusolós cuccaimat, és mikor Kimi végzett, én vettem birtokba a fürdőszobát. Egy gyors zuhanyzás után bezuhantunk az ágyba, és Kimi kezével a derekamon aludtam el.

Másnap délelőtt rögtön a sípálya felé vettük az irányt, Kimi unszolására. Vagy fél órába telt, mire magamra szenvedtem a síruhámat, de végül sikerrel teljesítettem a feladatot, és 10 órakor már a hegy tetején álltunk a bérelt snowboardunkkal. Hát nem mondom, mint a kocsonya, remegett kezem-lábam, soha nem jutok le innen épségben, és az izgalmam Kimit se hagyta hidegen.

- Nagyon izgulsz?

- Igen, de csak egy picit… Na, jó, nem... Mindjárt elájulok. - avattam be az igazságba, amire csak egy nevetéssel reagált.

- Nem olyan félelmetes ám, majd meglátod. Először is, milyen lábú vagy?

- Hogy mi? - néztem rá nagyon buta képpel.

- Melyik lábaddal rúgod el a labdát, melyikről rugaszkodsz el?

- Ja, a jobbról.

- Akkor úgy csatold fel a deszkát a lábadra, hogy a jobb legyen elől. Azzal fogsz irányítani, és arra fog nehezedni inkább a testsúlyod. Na, milyen? - kérdezte, mikor látta, hogy már a deszka rajtam van.

- Fura. De segítesz felállni? - nyújtottam a kezem, mert elég nehéz ezzel a bigyóval feltápászkodni, kb. mint korcsolyával a jégen. Elég szerencsétlennek érzem magam, ahogy próbálok Kimi kezébe kapaszkodva felvergődni, és meg is lett az eredménye. Akkora lendülettel húzott fel, hogy majdnem hanyatt vágódtunk, és így elég közel került az arcunk is. Istenem, ezek a szemek mindig megigéznek, soha nem fogok betelni vele. - Öhm… bocs. - próbáltam visszanyerni az egyensúlyom, majd egyhelyben megállni. Siker, összejött. - És te rögtön ebbe a mély szakadékba akarsz leküldeni? - néztem le a semmibe, majd Kimire.

- Dehogy is, hogy képzeled? Először itt a tetőn kipróbáljuk az alapokat, és lankásabb helyen fogunk gyakorolni. Na, szóval, 2 fontos dolog van, h soha ne pánikolj be. Ha elesel, elesel, semmi baj nem lesz belőle, de ha nem hagyod, hogy megtörténjen, na, azokból szoktak a nagy balesetek, sérülések következni, és nem akarom, hogy bármi bajod essen. - de édes, ne pánikoljak. Könnyű azt mondani. - És a másik, meg lazulj el. Rogyaszd a térdeid, és hagyd, hogy csússzon a deszka, és élvezd csak az egészet.  Irányt pedig az egész testeddel tudsz változtatni, és főleg a lábaiddal. Ez így elmondva elég bonyolult, de meglátod, belejössz, és természetes lesz rögtön.

Kerestünk egy helyet, ahol viszonylag kevés ember sportol, és ahol nem is olyan meredek a domboldal, és felkészültem életem legnagyobb élményére vagy bukására.

- Lecsúszunk?- nézett rám bíztatóan Kimi.

- Igen, de ne nevess ki, ha béna leszek.

- Dehogy is. - nézett vissza nem éppen ártatlanul.

 Na, akkor nézzük meg, mire vagyok képes. Vettem egy nagy levegőt, és elindultam. Nem is rossz! Azta, olyan, mintha repülnék, ez nagyon állat!! Istenem, és én meg ettől féltem, hát nem voltam normális!

- Hogy tetszett? - kérdezte Kimi, mikor megálltunk.

- Ez nagyon király volt! - válaszoltam fülig érő szájjal. - Imádlak, hogy rávettél.

- Ugye mondtam, hogy nincs mitől félned?

- Megyünk még egy kört?

- Persze.

Egy baj van ezzel az egésszel. Mikor száguldasz lefele a hegyoldalon az nagyon élvezetes, de feljutni a kiindulóhelyre, na, az nem épp sétagalopp. Kimivel egész nap a hegytető és a hegyláb között cikáztunk. Csak edébidőben függesztettük fel a mókát egy kis időre, míg bekaptunk pár falatot, és egy picit átmelegedtünk. Kipróbáltunk egyre meredekebb részeket is, és meg kell, mondjam, nagyon élveztem őket. Nem csodálom, hogy Kimi imádja ezt a sportot. Közben eléggé besötétedett, és elég hideg is lett, így még egy utolsó siklásra beadtam a derekam, amit Kimivel kéz a kézben hajtottunk végre. Eddig csodával határos módon nem estem el, de ennél az utolsó menetnél valahogy sikerült elveszítenem az egyensúlyom, asszem kicsúszott a lábam, és Kimit is magammal rántva, beleestünk egy nagy hókupacba, amiből hatalmas nevetéssel másztunk ki. Leszedtem a lábamról a deszkát, majd megállapítottam, hogy nagyon hideg a hó, még a pulcsimból is azt lehetett kiszedni.

- Minden rendben? - hogy aggódik, egyem meg.

- Igen, minden, csak sok lett a hideg hó.

- Vázol?

- Eléggé. - azzal kivette a kezemből a deszkám, és elindultunk a szálloda felé. Még jó, hogy nem a hegytetőn van. Szép lenne vacogva megmászni a Himaláját. Aah, mennyei felüdülés belépni a meleg szobánkba. Amíg én már a nedves, mit nedves, csurom vizes ruháimat vettem le, Kimi beszáguldott a fürdőbe, és 2 hatalmas törölközővel tért vissza, és mind a kettőt rám terített, majd szorosan magához ölelt.

- Már jobb? - kérdezte féltve. - Nehogy megfázz nekem.

- Kimi, - húzódtam el tőle annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. - Ugye nincs lelkiismeret furdalásod? - mivel választ nem kaptam, csak egy lesütött pillantást… TUDTAM, annyira éreztem, hogy magát okolja. - Figyelj, nagyon jól éreztem magam egész nap, nem te tehetsz róla, hogy elestem, és ott volt az a hótömeg, érted? És nem törtem el semmim, csak egy picit vizes lettem, nem komoly. - majd lágyan megcsókoltam, ami egyre szenvedélyesebbé ment át. Egyre jobban kezdtem elveszi a csókjai között, amikkel a nyakamra tért át. Már nem is fázom, ellenkezőleg, mindjárt felgyulladok. Közben én is elkezdtem Kimit kihámozni az ő nedves ruháiból, több-kevesebb sikerrel, mivel Kimi közben már a pulcsim alatt tevékenykedett, és az volt a feltett szándéka, hogy mihamarabb kiszabadít belőle. Éppen csak sikerült Kimiről levennem a pulóverét, amikor a karjaiba kapott, és az ágy felé vette az irányt, ahol tovább kényeztetett. Én már csak egyszál fehérneműben élveztem, ahogy a hasamra adogatja a pici puszikat, amikor egyszercsak elhúzódott. Na, most mi a fene ütött belé? Éppen szólásra nyitottam a szám, amikor ő tette fel a kérdését.

- Biztos, hogy… ezt akarod? - agyam eldobom! Már vagy félórája fekszem a karjai között, és halmoz el a csókjaival, amikor egyszercsak megkérdezi, hogy biztos vagyok-e a döntésemben, hát ez vicces. Majd gondolja, hogy hagyom, hogy így felfaljon, ha nem kívánnám az érintését. - Mert ha nem, akkor…

- Teljesen. - majd visszahúztam. Kimivel csodálatos órákat töltöttünk el együtt, és érzetem, hogy valóban, magam miatt szeret. Végig nagyon gyengéd volt, nem kapkodott, nem sietett el semmit, az este minden pillanatát ki akartuk élvezni, egymásnak akartunk örömet szerezni.

- Nagyon nagyon nagyon szeretlek. - adott egy jóéjt-puszit Kimi, majd mind a ketten álomba zuhantunk a másik karjaiban.

Reggel a besütő nap fényére keltem. Még csukott szemmel fordultam a másik oldalamra, és Kimit kerestem, szerettem volna megölelni… ha mellettem van… de nem feküdt itt. Abban a másodpercben fel is ébredtem. A legrosszabb rémképek lebegtek a szemem előtt, hogy a sors ismétli önmagát. Ilyen nincs, hogy már megint itt hagyott. De mielőtt teljesen bepánikolok, magam köré tekertem, jobb híján, a takarót és elindultam körbenézni a szobában. A cuccai sehol, pedig esküdni merek, hogy az este mindenhol ruhák hevertek, mivel csak kapkodtuk le egymásról a felesleges darabokat, és ott ejtettük el, ahol álltunk, most meg semmi. A fürdőből sem hallani vízcsobogást. Úgy látszik tényleg elment. Ezt viszont nem tudom, hogy fogom túlélni mégegyszer. Már a könnyeimmel küszködve rogytam le a nappali kanapéjára, és próbáltam megnyugodni, már amennyire ilyenkor lehet.