Feladó: <abigail.vettel@hotmail.com>

Címzett: <anabelle.klum@thepanoramajournal.ch>

Tárgy: Nincs nyugta az embernek

Nem hiszem el! Még bevásárolni sem mehetek nyugodtan? Ráadásul, hogy néztem ki! Ezt mind szóban mesélném el, ha vennéd rá a fáradtságot, és bekapcsolnád a telefonodat! Tehát, egész jó volt a napom. Senki sem zaklatott, mégis sokan voltak. Itt már tudtam, hogy lesz valami gáz a napomban. Most, hogy így belegondolok, jósnak kellene mennem. Gondoltam most az egyszer főzök is valamit vacsora gyanánt, és nem rendelek. Bementem a szupermarketbe, és kit látok meg a tejtermékeknél? A mi drágalátos gyártulajdonosunkat!! Azonnal fordultam is meg, csak éppen a kocsim nem gyorsult olyan gyorsan. Ráadásul még egy öreg nénibe is belementem, aki elkezdett verni a táskájával, amiben jó esély van, hogy téglát rejt. Szó szerint védenem kellett magamat! Ez még semmi, ugyanis a kocsi nekiment egy feltornyozott konzervkupacnak. Így hát esélyem sem volt a menekülésre. És mindennek a tetejébe még a nevemet is kiabálta az az idióta! Az a néni még mindig ütögetett, egy percre sem hagyta abba. Olyan lila a karom, hogy azt hiszik az emberek hosszú ujjú van rajtam. Kimi próbálta meggyőzni, hogy nem volt rossz a szándékom, mire a nő őt is elkezdte ütögetni. Jó pár ember győzködte, hogy nem volt szándékomban bántani, mire lenyugodott. Ekkor én elkezdtem szakadni a röhögéstől. Szerencsétlen vagyok. De legalább Kimit is jól elgyepálták.

- Itt laksz a közelben? – a nevetésből köhögés lett. Mi köze hozzá? Nem fogom meghívni magamhoz, annyi szent!

- Nem egészen. Amúgy… kösz. Mármint, hogy próbáltad leállítani azt a nőt.

- Szívesen. – egész eddig jól megvoltam. Mármint láttam, ahogy mosolyog, néztem a szép szemét, és nem jutott eszembe semmi sem. De hirtelen valami megváltozott, és zavarban voltam.

- Nézd, tudom, hogy mit hiszel. És én nem csaltam meg Axelt. Akkor… épp szakítottunk.

- Értem én.

- Ne tégy úgy, mintha ez annyira jó és nyilvánvaló lenne! Pontosan tudom, hogy egy lotyónak tűnök a viselkedésem miatt, és hidd el, meg is bántam. Hibáztam. Hibáztunk, és nem fog többet előfordulni erről biztosíthatlak. És tényleg leköteleznél, hogyha elfelejtenénk az egészet.

- Te hoztad fel most is. – igaz. Ott a pont.

Majd közöltem vele, hogy már éppen ideje lenne mennem. A kocsimat persze idegességemben ott hagytam. Vigyorogva nézte, ahogy visszafordulok, és elhúzom az orra elől.

Nos, hát ennyi lett volna. Szuper nem? Túl kicsi ez a Baar. Lehet el kéne költöznöm.

________________________________________

Feladó: <anabelle.klum@thepanoramajournal.ch>

Címzett: <abigail.vettel@hotmail.com>

Tárgy: NE MERÉSZELD!

Eszedbe se jusson elköltözni! Szükségem van Rááád világos???????? Főleg ebben az időben… khm….

FELVENNÉD VÉGRE A TELEFONT?????? Valamit muszáj elmondanom.

Anabelle

________________________________________

Feladó: <marie-norbert.vettel@hotmail.com>

Címzett: <abigail.vettel@hotmail.com>

Tárgy: Eltűntél…

Abigail!

Mint már említettem neked (réges-régen!), Sebastian megadta az e-mail címedet, és nekünk is sikerült egyet kreálnunk magunknak. És mindennek nagyon örülök, mert eltűntél. Egyszerűen eltűntél. Nem hallunk felőled már egy jó ideje.

Egy szó, mint száz, amikor hívtunk te elintéztél egy „Bocsi, most nem alkalmas…azt hiszem sokkot kaptam.” lerázással. Én az anyád vagyok, világos? Ne beszélj velem úgy, mint egy barátnővel! Bárha így beszélsz a barátnőiddel, csodálom, hogy még akad egyáltalán. És mi ez a „sokkos állapotban vagyok?” Már megint apád képeit nézegeted? Norbert megnyugtatott, hogy ne aggódjak. Kivette a telefont a kezemből. Na jó, kicsit erősen fogtam, így inkább kitépte. És akkor mi van, ha a mentőket akartam hívni? Minden anya ezt tenné, ha a lánya közölné vele, hogy sokkos állapotban van, és utána megbontja a vonalat!

De túltettem magam a sértettségen, és megírom ezt a levelet.

Apád és én egy ragyogó ötlettel álltunk elő: ideje lenne megünnepelni az eljegyzésedet! Így hát adunk egy partit. Írd össze a vendéglistát. És Axelnek is hagyj helyet. Maximum 20 főt hívhattok meg. A lényegesebb embereket már meghívtam. (Mellékelem a meghívottak neveit. Ne ijedj meg a létszám láttán! Csak egy kis semmiség, hogy emiatt ne fájjon már a fejed.)

Tehát a parti jövő hét szerdán lenne. Remélem ráértek. Nos, ha nem… olyan nincs. Intézzétek úgy, hogy ráérjetek! Baar polgármestere is eljön. De ne izgulj, semmi hivatalos. És nem kell félned tőle. Kiskorodban látott pucéran a medencében. Nem emlékszel? Akkor éppen a fiával játszottál. Szóval tényleg semmi extra. Egy kis ünnepség. Remélem nem gond.

Most megyek. Jövő szerdát akkor tartsd észben!

Puszi!

Anya és Apa