Mikor apa elaludt, lementem anyuhoz! A Räikkönen család ott volt még, legnagyobb bánatomra.

-          Kimegyek, behozom a bőröndöket. – próbáltam menekülni.

-          Felesleges, Kimi már behozta őket. – jegyezte meg, anya.

-          Köszönöm. – néztem Kimire. Istenem ezek a szemek, csodálatosak.

-          Nézzenek, oda itt van az elveszet bárány. – szólalt meg a hátam mögül, az én drága bátyám.

-          Sean!! – öleltem meg.

-          Hadd nézzelek!- tolt el magától. – Istenem te gyönyörű vagy. Őszintén, hány pasi szívet törtél össze eddig? – mosolygott rám.

-          Nem tudom, úgy a 100. után nem számoltam! - poénkodtam.

-          Na, csak okosan a pasikkal. – fenyegetett játékosan meg az ujjaival. – Meddig maradsz?

-          Lehet, hogy végleg.

-          Ez most komoly? – döbbent meg már ő is.

-          Igen.  De, ez még nem biztos. Addig még sok mindent el kell rendeznem.

-          Például? – kérdezte komolyan.

-          Többek között, kell vennem egy házat.

-          Minek? Nem hiszem, hogy drága jó édesapánk, mostanában elengedi az ő hercegnőjét.  – mondta szarkasztikusan.

-          Nem is azt mondtam, hogy holnap költözöm. Tényleg, nem tudtok a közelben valami eladó házat? – fordultam most a kanapén ülök felé.

-          Mi, te itt akarsz letelepedni?  Mi lesz a nagyvilági életeddel? – kérdezte anya cinikusan.

-          Attól, hogy veszek itt egy lakást, nem kell még lemondanom az utazásokról.

-          Az öreg Lavonnen, épp árulja a házát, mert a lányához költözik. – szólt közbe Paula.

-          Köszönöm, de az a ház, ha az emlékezetem nem csal elég pici. Én valami olyanra gondoltam, ami később is otthonos.

-          Miért mi lesz később? – kérdezte Matti.

-          Remélem férjem és gyerekeim. – mondtam nevetve.

-          Hugi ugye nem vagy terhes? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Sean.

-          Miért jön mindenki ezzel? Ha az leszek, esküszöm, hogy nektek mondom meg először. Na, jó nem majd a gyerek apjának. – vigyorogtam tovább. – Amúgy nem értem, hogy miért lepődik meg ezen, mindenki. Huszonnégy éves vagyok, nem azt mondtam, hogy holnap, de lassan el kell kezdenem, gondolkodni a családalapításon.

-          Ez csak azért furcsa, mert épp te mondod. – szólalt meg megint anyu.

-          Na, de én, nem tartalak fel titeket. Felmegyek, átöltözöm és utána sétálok egy jó nagyot. Olyan rég voltam itt.

-          Felejtsd el. Csinálunk egy isten hozott itthon bulit. Szóval kapsz egy órát, hogy elkészülj, utána meg, meglátogatjuk Paul kocsmáját. – mondta Rami, aki nem rég érkezet vissza.

-          Inkább kihagynám. – kezdtem el a kibúvón gondolkodni.

-          De jössz, nincs apelláta. Igaz fiúk? – kérdezte, mire Sean csak bólogatott.

-          Jól van, akkor elmegyek készülődni. – adtam be a derekam.

Felmentem a szobámba. Mikor kinyitottam az ajtót, kicsit meglepődtem, hogy minden úgy van, mint ahogy hagytam.  A falak még mindig élénk rózsaszínűek voltak. Középen nagy franciaágyam, amit fehér plüss borított. Külön fürdöm volt, és egy hatalmas gardrób csatlakozott még a szobámhoz. Minden régi ruhám meg volt még, pedig a fele biztos nem jönne már rám, vagy fel sem húznám. Mindegy, nagyjából kipakoltam, már ahova még tudtam, mert nem volt sok hely.

Elkészítettem a forró fürdőm. Fél órát minimum fetrengtem benne. Először is, mert kicsit megviselt az út, másodszor ma túl gyorsan történtek az események. Találkoztam Kimivel, aki még mindig elég nagy hatást gyakorol rám, de ezt az istenért nem vallanám be magamnak.  Akkor itt van apa, sosem láttam sírni, most meg mikor meglátott, ugyan próbálta leplezni, de láttam, hogy bekönnyezet. Ráadásul senki nem mondja meg, hogy mi van vele pontosan. Akkor itt van az örök kérdés, hogy maradjak vagy nem? Szívem szerint maradnék, már régóta haza vágyódtam, de féltem, és most is félek. Ha anya nem telefonál, kitudja, mikor jövök ide. Miért félek? Hát ez egy elég hosszú történet.

Nagy nehezen kiszálltam a kádból, magamra tekertem a törülközöm és kisétáltam a szobámba. Az ágyra már kikészítettem a fehér farmernadrágom, azt fel is húztam. Hosszú tanakodás után egy fekete pántnélküli toppra eset a választásom. A sminkem egyszerű volt. Kihúztam a szemem feketével, ezzel is hangsúlyoztam a kék szemeim. A hajam hagytam kibontva, mivel megmostam és nem egyenesítettem ki, ezért nagy hullámokban omlott a vállamra. Betettem a nagy karika fülbevalóm. Azt a kis nyakláncot húztam fel, amit még aputól kaptam mielőtt elmentem. Miután megállapítottam, hogy nem is vagyok olyan szörnyű, felhúztam a fehér vastagított derekú kabátom, mert kint már nincs olyan meleg, de Paulnál mindig az van, így azt könnyen le tudom venni. Felhúztam a fehér sportcipőm és lesétáltam a nappaliba. A fiúk már tűkön ültek.

-          Wow hugi, fantasztikusan nézel ki. Már értem miért késtél annyit. – vigyorgott rám.

-          Nem is késtem sokat, csak öt percet. – válaszoltam neki.

-          Na, induljunk. – mondta Kimi, alig érthetően. Mi Kimi is jön? Erről nem volt szó. Kétségbe eseten néztem Sean-ra, de az kerülte a tekintettem.

Nagy nehezen rá vettem magam, hogy elinduljak. Gyalog mentünk, mert csak két sarokra volt a kocsma. Az út során Rami rengeteget mesélt, amin meglepődtem, mert régen ő gyűlölt a legjobban. Amikor beértünk a kocsmába, nem igazán ismertek fel. Gyors beültünk az egyik sarokba. Kimi elment köszöni a haverjainak. Nem értem, hogy ez miért zavar engem, az ő dolga, hogy mit csinál.

-          Na, hugicám, mit iszol? – kérdezte Sean.

-          Egy narancslevet. – válaszoltam, mire kitört belőle a nevetés.

-          Na, most komolyan. – miután még mindig értetlenül néztem rá visszakérdezet. – Ez most komoly volt? – bólintottam.

-          Fogsz te még meglepetést okozni nekünk. De, nem koccinthatsz narancslével. Pezsgő megfelel? – kérdezte Rami.

-          Igen, de akkor energiaitalt is kérek hozzá. – mosolyogtam.

-          Na, ez az én húgom. - csapot az asztalra a tesóm és már el is indult a pult felé.

-          Rami kérdezhetek valamit? – kérdeztem, miután kettesbe maradtunk.

-          Persze.

-          Miért nem utálsz? – tört ki belőlem, ami a legjobban foglalkoztatott.

-          Fogalmazunk úgy, hogy már érettebben látom a dolgokat és megértem, hogy miért tetted Kimivel azt, amit tettél.

-          Megérted? Az jó, mert még én sem értem. Nagyon szemét voltam. – mondtam szomorúan.

-          Ez már a múlt, nem érdemes miatta búslakodni. – mosolygott rám.

-          Sokat változtál. – néztem végig rajta.

-          Azért te sem panaszkodhatsz. Régen sem voltál csúnyácska, de most… - vette elő a Räikkönen vigyort. – Sokkal értebb lettél, ez látszik az öltözködéseden is és a viselkedéseden is. Hallod- e? Nem ismertelek meg egy percre mikor a házatok előtt találkoztunk – poénkódot a szőke finn.

-          Azért annyit nem változtam. – mondtam pirulva.

-          Nem- e? Szerinted miért nézz mindenki téged? Mindenkinek ismerős vagy, de senki nem ismer fel. – mutatott körbe, és tényleg el-elkaptam az emberek felém irányuló pillantásait.  – De mindjárt jövök. –azzal ott is hagyott. Remek, jó este lesz. Elnéztem az ajtó felé. Régen mennyit ültem ott Kimivel, amikor még elválaszthatatlanok voltunk. Örök barátságot fogadtunk, csak én mindent elrontottam.

-          Leülhetek? – kérdezte Toni Villander.

-          Toni. – sikítottam fel és a nyakába ugrottam, amire persze mindenki felénk nézett, Kimi tekintetében volt valami megmagyarázhatatlan.  – Persze, ülj csak le a fiuk már úgy is itt hagytak.

-          Tudom Rami oda jött, hogy szórakoztassalak, míg ő kifárad a wc-re, először nem akartam elhinni, hogy tényleg te vagy az.  – mosolygott rám.   – Úristen te bomba nő lettél.

-          Köszönöm. – pirultam el.

-          Na, és milyen újra itthon? – kérdezte pár perc múlva.

-          Fura. – válaszoltam őszintén.

-          Féltél? – kérdezte aggódva.

-          Hát, nem mindenki mondhatja el magáról, hogy tönkre tette a legjobb barátja esküvőjét.

-          Na, mi ez a szomorkodás fiatalok, Toni azért küldtelek, hogy szórakoztasd ezt a szép hölgyet, nem azért, hogy elrontsd a kedvét. – viccelődőt Rami és levágódót Toni mellé, velem szembe.

-          Nem rontotta el a kedvem, csak kicsit fáradt vagyok. – füllentettem.

-          Vanessa Mendez aki fáradt? Na, ez kizárt. – mosolygott Toni.

-          Régen talán kizárt, de most már annyira nem, úgy harminchat órája nem aludtam rendesen.

-          Hogy-hogy? – lepődött meg Rami, régen híres voltam többek között, a nagy alvásigényemről.

-          Hát lebonyolítottam egy esküvőt, ráadásul mikor reggel épp le akartam feküdni, akkor anya hívott, hogy mi történt apuval. Ezért egésznap rohangáltam, hogy elintézem a repülőjegyet, becsomagoltam stb.… Éjszaka meg Justinnal elintéztük minden olyan céges ügyet, amit nélkülem nem lehet kivitelezni. Mire végeztünk, addigra indulhattam a repülőtere és tudjátok milyen a viszonyom a repüléssel, így a repülőn való alvás nem volt megvalósítható.

-          Na, akkor forgalmas egy napod volt. Mindig ilyen? – kérdezte csodálkozva Toni.

-          Általában csak akkor, mikor hétvégén esküvő van.

-          Leülhetünk? – kérdezte Kimi és vele volt egy másik szőke srác.

-          Persze. – válaszolt Rami aki oda is húzott már 2 széket.

-          Hadd mutassam be, neked Nessa, az egyik barátom. Heikki ő itt Nessa.

-          Szia. – köszöntem neki.

-          Szia! – köszönt vissza.

-          Na és milyenek ezek az esküvők? – kérdezte Toni.

-          Milyen esküvők?  - kérdezte Heikki.

-          Nessa többek között esküvőket rendez a szállodájában. – mondta Rami.

-          Tényleg? – lepődött meg Kimi.

-          Nem csak esküvőket, de java részt, azt. De volt már nálunk keresztelő, eljegyzés, születésnap, házassági évforduló stb… - válaszoltam.

-          Hol van, a szálloda? – kérdezte Heikki kíváncsian.

-          Olaszországban, egy kis faluban, a tengerpart mellett. Általában azért választanak minket, mert, sokan szeretnek megesküdni a tengerparton, és mert eldugott helyen van, így a sztárok is szeretik, mert paparazzik nem keresik ott őket. Teljes titoktartás van nálunk. De, nem csak esküvők miatt jönnek hozzánk. De szóljatok, hogy most ne PR- ozak nektek.  – vigyorogtam.

-          Megjöttem. – mondta Sean.

-          Az mind oké, nem kérdezem, hogy hol voltál eddig, de azt igen, hogy hol a piánk? – mondta Rami.

-          Mindjárt hozza Cristin.

-          Akkor te mit csináltál eddig? – kérdeztem meglepődve.

-          Csajoztam. – válaszolta nemes egyszerűséggel. - De neked nincs meleged abban a pufajkában?- kérdezte.

-          Nem pufajka, vékony kabát. De, hogy örülj. – nyújtottam ki a nyelvem, majd levettem a kabátom és a hátam mögé tettem. – Most mi van? – kérdeztem vissza, mert úgy néztek rám.

-          Semmi. Csak ritkán látni erre ilyen jó csajt. – mondta Rami.  Amire én csak elpirultam, erre mindenki elkezdet nevetni rajtam.

-          Meghoztam az italokat fiuk. – mondta Cristin. Letette az asztalra a három üveg pezsgőt és az energia italokat, majd megakadt a tekintette rajtam. - Úristen VANESSA. – kiabálta jó hangosan, mire az egész kocsma felfigyelt. Teljes csönd lett a kocsmában. – Nem ismertelek meg. Mikor érkeztél? Meddig maradsz? Mikor is mentél el? – hadarta a kérdéseket.

-          Négy éve és ma délután érkeztem - válaszoltam, neki zavartan. Most már mindenki minket nézet. Hol rám, hol Kimire néztek.

-          Nekem vissza kell mennem, dolgozni, de ha gondolod, holnap beugorhatnál dél felé és cseveghetnénk egyet. – mondta kimérte. Tudni kell, hogy tini koromban Cristin és én barátnők voltunk.

-          Rendben. – mondtam neki. Azzal elment.

-          Jó ez a város, csak az a baj, hogy mindenki ismer mindenkit. - mondtam halkan. Mire a fiuk kitöltötték a piámat.

-          Ja, nekem is elterjedt a hírem, hogy nő faló vagyok, mikor nem is igaz. – mondta Sean mellettem. Koccintottunk.

-          Nem- e? – kérdeztem vissza. Azt rácuppantam a poharamra.

-          Jól van, nem mindenki lehet olyan komoly, hogy vőlegénye legyen. – mondta halkan Kimi.

-          Hogy mim van? – köptem vissza prüszkölve a piám. – Bocsi – mondtam Toninak amiért telibe találtam a piámmal.

-          Semmi. – mondta és törölgette magáról az én nyálas italom.

-          Vőlegényed, benne volt az újságokban, hogy valami olasz pasas eljegyzett.  –mondta kifejezéstelen arccal.

-           Anya is mondta, hogy mikor elmentek a temetésre, akkor a vőlegényed nagyon kedves volt velük. – tette hozzá Sean.

-          Nincs vőlegényem. – jelentetem ki.

-          Nincs? – kérdezet vissza Sean.

-          Nincs. Régen volt, de azt felbontottuk az eljegyzést. – mondtam szűkszavúan.

-          De miért? – kérdezte kíváncsian Kimi.

-          Hosszú történet.

-          Elég legyen a szomorú témákból, majd mi keresünk neked egy jó férfit, mit szólsz hozzá? – kacsintott rám Toni.

-          Köszi, inkább kihagyom.

-          Most miért? - kérdezte sértődötten.

-          Fogalmazunk úgy, hogy nem hiszem, hogy hasonló az ízlésünk. – válaszoltam, mire mindenkiből kitört a nevetés.

Elég laza volt a hangulat, talán az alkohol hatása, talán, csak mert egy estére elfelejtettük a múltat. A kocsma közben megtelt emberekkel, láttam, hogy sokan még rám-rám néznek, de próbáltam nem velük foglalkozni. Heikkivel is sokat beszélgettem, megtudtam, hogy ő is forma 1-es versenyző, de Kimi rivális csapatánál, de még is nagyon jó barátok. Nem nagyon néztem forma 1et, azt tudom, hogy Kimi most a Ferrarinál van, mert hát az olaszok nagyon boldogok a sportban elért eredményeikre. Az emberek többsége már táncolt. Rami, Toni és Kimi leléptek csajozni, Sean meg elment beszélgetni, így kettesbe maradtam Heikkivel. Nagyon aranyos volt, felajánlottam, hogy ő is leléphet, ha akar, de nem hagyott ott. Mesélte, hogy csak két éve lakik itt, vagyis nem is itt, hanem a város szélén. A szüleinél lakott, mikor eldöntötte, hogy ideje lelépni, akkor Kimi mesélt kicsiny városáról és Heikkinek megtetszet. Közel van a legjobb barátjához és a szüleitől is csak 50 kmre volt. Így nem tudtak neki szólni, hogy messze költözött, de még se volt a közelükben. Később felkért táncolni és hát nem mondhattam neki nemet. Végig táncoltam az egész estét. Először Heikkivel később Toni is felkért, sőt még a bátyám is. Már fél három volt, mikor úgy éreztem nem bírom tovább, hiába a rengeteg mennyiségű alkohol, de a fáradság eluralkodót rajtam. Körülnéztem, hogy szóljak valakinek, hogy elmegyek. Heikki már korábban elment, Seant sehol nem láttam, Toni épp csajozott, Rami és Kimi ott vitatkoztak az asztalnál. Oda mentem hozzájuk.

-          Na, fiuk köszönöm az estét, de bennem ennyi volt, haza megyek. – nyúltam a kabátomért, mikor Kimi megfogta a csuklom.

-          Ilyen korán?- húzta fel a szemöldökét.

-          Igen, elég fáradt vagyok. – válaszoltam neki és bele néztem a szemébe. Lehet, hogy nem kellett volna, mert teljesen elvesztem benne. Mindig is imádtam a szemeit, meghatározhatatlan volt a színe. Kékeszöldes szürkés, alapjában ez ronda lenne, de neki ez is nagyon jól állt. Tudtam, hogy el kellene, fordulom és elhúznom a kezem, de nem volt bennem ennyi erő. Ő is csak nézet és egyre csak közeledett. Az idillikus pillanatot egy földön széttört pohár csörömpölése zavarta meg. Mint akit, álomból rángattak fel úgy eszméltem fel, hogy hol vagyok. Gyors elrántottam a kezem. – Na, megyek. Sziasztok. További jó bulit.

-          Várj. – Szólt Rami. – Nem gondolod, hogy csak így elengedünk mi is megyünk, ugye Kimi. – mondta sunyi mosollyal, amit nem tudtam mire vélni.

-          Persze. – vágta rá. Elment szólni Sean-nak, hogy leléptünk.

Hazafelé nem történt semmi különös. Az utat végig hülyéskedtük Ramival, Kimi végig kimért volt velem szemben, de ezen nem lepődtem meg. Halkan mentem be a házba, nem akartam felkelteni már senkit. Gyors lezuhanyoztam és kidőltem. Még le sem feküdtem, már is aludtam.