Annyira kik�sz�tettek a t�rt�ntek, hogy m�g a kapu k�dj�t sem tudtam megmondani a b�ty�mnak. �gy k�nytelen volt csengetni.

-Igen?- sz�lt bele a m�g mindig �ber Seb. M�r elm�lt �jf�l is.

-Bruno Freistein vagyok. Ad�t ide hoztam, mivel a b�lban volt n�h�ny esem�ny, amit�l nagyon rosszul van.- felelte a b�ty�m, mivel igaz�n agg�dott �rtem.

-Gyertek!- felelte a sr�c, majd ny�lt is a kapu. Mire oda�rt�nk az ajt�hoz, ott �llt egy es�kab�tban. Ahogy meg�llt a kocsi motorja, kinyitotta az ajt�t, a karjaiba kapott �s bevitt a h�zba.- Mi t�rt�nt, kicsim? �s mi�rt vagy tiszta s�r?- k�rdezte egyb�l, ahogy le�ltetett a kanap�ra. Nem tudtam felelni neki, m�g mindig fojtogatott a zokog�s. Majd a b�ty�mhoz fordult, aki elmes�lt neki mindent. �gy m�r �rtette, hogy mi�rt vagyok annyira rosszul. Le�lt mell�m, majd szorosan mag�hoz h�zott. K�zben ny�lt az ajt� �s bel�pett Jane Fabian k�s�ret�ben.

-Hogy van?- k�rdezte a l�ny k�nnyes szemekkel.

-Nagyon rosszul.- mondta Bruno let�rve.

-Hoztunk neki tiszta holmit meg m�g n�h�ny olyan dolgot, amire sz�ks�ge lehet.- tett le egy t�sk�t az unoka�cs�m.

-�desem!- cir�gatta meg az arcom Sebastian.- Menj fel a szob�mba �s szedd le magadr�l ezt a ruh�t. Majd Jane seg�t.- �ll�tott talpra. G�rcs�sen kapaszkodtam a p�l�j�ba.- Ne agg�dj, eszem �g�ban sincs elk�ldeni t�ged. Csak f�lek, hogy megbetegszel.- �rintette meg a kezemet is. Lassan k�zelebb hajolt (figyelve arra, hogy m�g v�letlen�l se ijesszen meg) �s gyeng�den megcs�kolt.

-Mondd, hogy…- kezdtem a mondatot, de a hangom elcsuklott.

-Szeretlek! �s t�rt�nhet b�rmi, ez nem fog v�ltozni.- �lelt �t m�g egyszer, majd bar�tn�m gondjaira b�zott. Felment�nk a szob�j�ba, ahol sikeresen rendbe szedtem magam. Jane seg�ts�g�vel levettem a ruh�mat, majd letusoltam �s felvettem azt, amiben aludni szoktam. Az �gy sz�l�re �ltem �s csak b�multam ki a fejemb�l. �s akkor �szrevettem egy v�ltoz�st.

-Hol a gy�r�m?- k�rdeztem a l�nyt.

-Melyik?- k�rdezett vissza.

-Az a k�k k�ves. Amit annyira dics�rt�l.- kezdtem el keresni.

-Nem volt rajtad.- adta meg a v�laszt. Ijedten n�ztem r�, majd lerohantam a nappaliba.

-Ugye, itt lesz?- kezdtem el felforgatni mindent.

-Mi hi�nyzik?- k�rdezte Bruno.

-A gy�r�m, a k�k k�ves. Tudom, hogy rajtam volt. Nem vesz�thettem el.- estem ism�telten k�ts�gbe.

-Itt van, n�lam.- �ltetett le Fabian.- Az a senki vette le az ujjadr�l, mikor a m�sikat adta.

Kiss� megnyugodva, de m�g mindig remegve a t�rt�ntekt�l, lehuppantam a kanap�ra. Sebastian �lt le mell�m �s megfogta a kezem.

-Ez nem tartozik hozz�d.- jegyezte meg �s leh�zta az eljegyz�si gy�r�met.- Ezt a gy�ny�r� kezet ennek a gy�r�nek kell d�sz�tenie.- h�zta fel a k�k k�veset. Ez volt az a kis �kszer, amit m�g Ausztr�li�ban kaptam a kark�t�mmel egy�tt.

-Most, hogy Ada biztons�gban van, mi megy�nk is.- mondta a b�ty�m. Kaptam mindenkit�l egy-egy puszit, majd t�voztak. M�g Seb kiengedte �ket, �n visszamentem a szob�j�ba. Ott volt egy k�nyelmes fotel, abba �ltem bele. A t�rdeimet felh�ztam �s �tkaroltam mindk�t kezemmel. A fejemet r�hajtottam �s n�ztem a semmibe. M�g mindig nem tudtam felfogni a dolgokat. Legink�bb azt, hogy mi�rt akarj�k t�nkretenni az �letemet. V�gre boldog lehettem volna. �letemben el�sz�r szerettem valakit �gy, ahogy Sebastiant �s �letemben el�sz�r szerettek �gy, ahogy Sebastian engem. �s az ap�m 2 perc alatt t�nkretette ezt. Mindent, amit eddig fel�p�tettem. A szemeimet ism�t k�nnyek lept�k el. Pr�b�ltam �ket visszaszor�tani, de nem siker�lt.

-Jaj, kicsim!-t�r�lte le az apr� k�nnycseppeket. �szre sem vettem, hogy ott �l, a f�ld�n �s engem n�z. Felkeltem a fotelb�l �s bef�szkeltem magam az �l�be. A fejem a mellkas�ra hajtottam �s tov�bb s�rtam. N�m�n, hang n�lk�l. � pedig v�gig nyugtatott. A szavait a f�lembe suttogta, az �rint�seivel minden k�telyemet eloszlatta. Azt k�v�ntam, hogy ne legyen a vil�gon m�s csak � �s �n. Mi ketten, szerelemben, �r�kk�.