|
5. rész
2009.10.28. 18:21
Felmentem a szobámba, gyorsan lezuhanyoztam, és lefeküdtem aludni, mivel előző éjszaka nem volt időm az alvásra. xD
Kb. délben keltem fel, majd elkészülődtem. Fekete szoknyát vettem piros toppal, hozzá piros szandált. Megcsináltam a hajam és a sminkem, majd hallottam, hogy valaki kopogtat az ajtón. Raquel volt az.
- Szia! Nagyon csini vagy. – mondta mosolyogva.
- Szia! Te is. – válaszoltam vidáman.
- Amúgy tegnap 10 körül kopogtattam, de nem nyitottad ki az ajtót. Hol voltál? – kérdezte kíváncsian. Egy pillanatra ledermedtem, majd egyszerűen csak mosolyogtam.
- Neeeeeem! – nézett rám Raquel csodálkozva. – Már pár nap után?
- Jól van na. Ki tudna neki ellenállni. – válaszoltam vigyorogva.
- Te kis lotyó. – nevetett.
- Lehet… - válaszoltam vidáman.
Bezártam az ajtót, és elindultunk a pálya felé. A boxutca elején elbúcsúztam Raquel-től, és a Williams felé vettem az irányt. Láttam, hogy Nico éppen a kocsiján nézett valamit. Meglátott, odajött hozzám, és átölelt. - Gyere! - húzott be a box egyik eldugott részébe. Ott mégegyszer átölelt, de az öelés már szenvedélyesebb és őszintébb volt. Ezután megcsókolt. Érződött, hogy nem csak egyszeri esetnek gondolta az előző éjszakát.
- Hiányoztál. – mondta végül.
- Te is nekem. – válaszoltam mosolyogva.
- Mit csinálsz az időmérő alatt?
- Azt beszéltük meg Raquel-lel, hogy vele nézem meg a Renault-nál.
- Nem lenne kedved inkább innen nézni? Itt lesz még pár barátom. Szurkolhatnál nekem. – mondta vigyorogva.
- Nem mindegy, hol vagyok? Így is úgy is neked szurkolok. De ha szeretnéd, akkor itt maradok. Amúgy is szívesen megismerném a barátaidat.
- Akkor ezt megbeszéltük. Az időmérő után még nem lesz egy kis dolgom a csapattal. De aztán elmehetnénk vacsizni valahova.
- Rendben.
Még együtt voltunk egy kicsit, de aztán Niconak fel kellett készülnie az időmérőre, így én Raquel-lel voltam. A kedves barátnőm valamiről egyfolytában dumált, de én csak egy dologra tudtam gondolni. Mégpedig arra, hogy mi lesz velem és Nicoval, ha vége lesz a versenyhétvégének. Neki biztos sokat kell majd utaznia a két hetes szünetben is, én pedig visszamegyek Los Angelesbe.
- Figyelsz te rám egyáltalán?? – kérdezte bosszúsan végül Raquel.
- Ja, persze…vagyis nem.
- Azt mondtam, hogy ne éld bele magad nagyon a helyzetbe. Nem éppen egy istenáldás, ha F1-es versenyző a pasid.
- Tudom, de annyira szeretem. Nem akarom elveszíteni.
- Tudom, de azért vigyázz magadra.
- Oké, megígérem!
Az időmérő előtt nem sokkal átmentem a Williams boxába. Nico bemutatott a barátainak, akik elég szimpinek tűntek. Adtam egy szerencse csókot Niconak, leültem a barátaihoz, és az időmérő hamarosan el is kezdődött. Nico egész jó volt. Végül a 6. lett, bár előrébb is végezhetett vona, ha Barrichello nem tartja fel az utolsó mért körénél. :S
Az időmérő után Nico még egyezgetett a mérnökeivel, majd kb. másfél órával később elindultunk egy étterembe. Még vártunk a kajára, beszélgettünk.
- Szerinted jók lesztek holnap? – kérdeztem tőle.
- Igen, bár nehéz lesz előrébb lépni, mivel ha a rajtot elrontod, ezen a pályán nem sok jóra számíthatsz.
- Nem fogod elrontani! – mondtam lágyan, és megfogtam a kezét.
Rám nézett, és mosolygott. Nagyon aranyos volt. J
- Figyelj, a verseny után pár napra el kell mennem Grove-ba, de utána szeretnék találkozni veled. Elmehetnénk valahova kettesben, ha nem tartod még túl korainak.
- Nem tartom, szóval mehetünk. – válaszoltam mosolyogva.
Tudtam, hogy ki kell pihennie magát a versenyre, így megkértem Nicot vacsi után, hogy vigyen vissza a szállodába. Elbúcsúztunk, majd felmentem a szobába. Megfürödtem, és lefeküdtem aludni. Másnap viszonylag hamar felkeltem, éppen a válogattam a ruháim közül, amikor Raquel kopogtatott a szoba ajtaján.
- Szia kislány! – köszönt.
- Szia! – köszöntem én is, majd megöleltük egymást.
- Mit csinálsz? – kérdezte.
- Éppen próbálom kiválasztani a ruhámat, eddig nem sok sikerrel. – válaszoltam nevetve.
- Na várj, segítek.
Végül egy rövid, ezüst ruhára és egy hasonló magassarkúra esett a választásunk. Begöndörítettem a hajamat, kisminkeltem magam, majd elindultunk a pályához. Mikor megérkeztünk Raquel a Renault-hoz ment, én viszont a Williams felé indultam. Ott találkoztunk Nicoval, megöleltük egymást, majd elvonultunk. Beszélgettünk kicsit, de aztán Niconak még egyeztetnie kellett a mérnökeivel, és csapatmegbeszélésre kellett mennie, szóval elváltunk egymástól.
Én eközben odamentem Nico barátaihoz, üdvözöltük egymást, majd beszélgettünk kicsit. A verseny előtt még kimentünk a rajtrácsra. Próbáltam átlagosan viselkedni, nem akartam, hogy az ott ácsorgó újságíróknak feltűnjön, hogy mi is van köztem és Nico között. Hosszú várakozás után végre kezdetét vette a verseny. Mivel most már másképpen viszonyulok az egyik versenyzőhöz, azt hittem megőrülök az idegességtől és az aggodalomtól a verseny alatt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
