-          A teszt… Sajnálom. Én azt hittem…

-          Semmi baj.- ölelt szorosan magához.

-          Én tényleg, azt hittem.

-          Figyelj. Még rengeteg babánk lehet. Ne sírj, kérlek.- ölelt meg.

-          Szédülök…

-          Gyere.- felvett és bevitt az ágyhoz. Feküdtem az ágyon és Nando fogta a kezem.

-          Én, komolyan azt hittem… Sajnálom. A szédülés és hányinger meg minden, passzolt.

-          Még sok-sok babánk lehet. Nehogy azt hidd, hogy megúszod.- mosolyodott el. Bármennyire is játssza itt, hogy ő milyen erős, én tudom, hogy neki is fáj. Látom a szemében.- Most azért aggódok, hogy mi van veled. Ha a szédülések, meg…

-          Nem akarok most orvoshoz menni. Majd, kicsit összeszedem magam, és talán később.

-          Rendben. Nem nyúzlak addig vele. Lassan fél 9. 10-re a pályán kell lenni. Mi lenne, ha itthon maradnál?

-          Nem. Akkor csak a teszten járna az agyam. Pillanat és összekapom magam.- ültem fel.

-          Csak óvatosan.

-          Te menj és egyél valamit. Összekészülök addig.

-          Oké.

Kiment a szobából. Lassan felálltam, majd a szekrényben kezdtem el keresgélni a ruhák között. Renault-os póló. Megfogtam, és az ágyra dobtam. Gatya. Kinéztem az ablakon. Már most meleg van. Fogtam egy farmer térdnadrágot és egy fehér zoknit. Felöltöztem hamar. A hajam összefogtam. Kész is vagyok.

-          Lassan mehetünk, ha te is kész vagy.- mentem a konyhába.

-          Rendben.- nézte a Renault-os pólómat.

-          Mi az? Mi a baj?- ültem le mellé egy székbe.

-          Lényegében most, utoljára versenyzek a Renault csapattal.  Nem hiszem, hogy vissza fogok térni.

-          Ne legyél szomorú. Gondolkodj úgy, hogy most ez a búcsú igaz hogy, szomorú, de egy fejezet záródik le vele. Jövőre már egy új fejezet kezdődik. Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogod a Ferrari-s éveket. És, a Renault-s helyedre Robert érkezik. Ő a legjobb haverod, nem?

-          De. Igazad van, csak tudod… Sokat köszönhetek ennek a csapatnak. A két VB címet és a sok sikert, amit közösen értünk el. Meg, rengeteg haverom lett a csapatnál. Sokat nevettünk.

-          És még nagyon sokat fogsz nevetni azokkal a Ferrari-s srácokkal. Most fel a fejjel. Dolgozzunk keményen, hogy jó eredménnyel tudj búcsúzni.

-          Rendben. Menjünk.

Felkaptam sportcipőm meg a Renault-os sapit és már mentünk is.

Kiértünk a pályára. Mindenki sürgött szokásosan. Kitty-vel sem tudtam beszélni még, mert össze-vissza futkos a különféle csapatoknál. Nando interjúra ment. Nekem épp volt egy kis pihenőm. Ültem bent a Motorhome-ban. Iszogattam és közben újra eszembe jutott a teszt.

-          Rendben. Mondd meg neki, hogy siessen.- lépett be Bell. Jó hangulatúnak tűnt.

-          Bob. Beszélhetnénk?- álltam fel.

-          Persze Daniela. Mi lenne az?

-          Hát…

-          Várj. Gyere. Menjünk az irodába. Ha jól gondolom, nem akarod, hogy a sajtó…

-          Pontosan.

Bementünk irodába. Bob leült a szokásos székébe. Én vele szembe.

-          Én, szeretnék bocsánatot kérni.- néztem rá.

-          Bocsánatot?

-          Igen. Előző futamokon nagyon tiszteletlen voltam. Sajnálom. Nem tehetek róla. Megszoktam azt a nagyképű, flegma viselkedést még Amerikában és ezt nem egyszerű olyan hamar ledobni magamról. De tényleg sajnálom. Köszönöm, hogy bíztál bennem, és esélyt adtál arra, hogy vezethessem ezt a Renault-ot.

-          Daniela…

-          És, még sajnálom azt is, hogy nem tudtam elég jó teljesítményt nyújtani. Csak ennyit akartam. Remélem, meg tudsz bocsátani.

-          Daniela. Én is szeretnék bocsánatot kérni. Nem volt szép, hogy a hátad mögött beszéltünk arról, hogy di Grassi esetleg beülhetne a helyedre. Látom én is, hogy borzasztó nehéz helyzetben vannak a mostani újoncok. Semmi teszt lehetőség. Az FIA bután oldotta meg. Fernando rendkívüli tehetség, és ha neki ilyen nehéz pontot szerezni, akkor nem várhatok el túl sokat tőled sem.

-          Akkor így az utolsó futamra azt hiszem, lehet béke, nem?

-          De.

-          Javaslom, hogy tartsunk majd valami ünnepséget. Egy búcsú bulit. Fernando-nak biztos jól esne. És az egész csapatnak.

-          Vasárnap estére már foglaltunk le egy hajót. De ezt nem tudod.

-          Rendben.

-          Bocsáss meg, de lassan nekem mennem kell. Lesz még pár tárgyalásom.

-          Oké. Nem is tartalak fel. Nekem is mennem kell.

-          Majd még a megbeszélésen úgyis összefutunk.

-          Persze.

Felálltam és mentem. Sétáltam a Paddock-ban, mikor valaki leállított.