Már teljesen összeomlottam, mikor egyszercsak nyílt az ajtó, és Kimi sétált be rajta egy tálcával, amin egy valag kaja volt. Istenem, de hülye vagyok! Én már a legrosszabb feltételeztem, mikor csak meg akart lepni!

- Te már ébren vagy? - jött közelebb Kimi, miután lerakta a tálcát az asztalra. - Jól vagy? Minden rendben? - de én még mindig a történtek hatása alatt voltam, így képtelen voltam megszólalni, csak közelebb ültem hozzá. - Mondj már valamit, a frászt hozod rám. - kezdett el átölelni. - Megbántad, ami az éjjel történt, vagy mi baj van?

- Nem, dehogy is. A tegnap éjjel gyönyörű volt. - mondtam alig hallhatóan. - Csak rossz volt egyedül ébredni… megijedtem.

- Attól hogy megint elmegyek? - apám, nem is Forma-1-es pilótaként, hanem agyfurkászként kéne a kenyerét keresnie. Csak bólogatni tudtam.

- Sajnálom. Most biztos azt hiszed, nem bízom benned. De ez nem így van.

- Tudom. - nem is tudja, hogy ez most mennyit jelent nekem, hogy nem kezd el itt a bizalomról, meg a mi egy másról papolni. 

- De így most nem lett meglepetés a reggeli. - bújtam ki a karjai közül, és odahoztam a tálcát, majd jóízűen megettünk róla mindent. - Na, mit csinálunk ma? - kérdeztem már jókedvűen.

- Nem is tudom. Mi lenne, ha ma kiruccannánk a közeli városba, és körbenéznék?

- Zseniális. - pattantam fel, már amennyire a takaró engedte, és a fürdő felé vettem az irányt. Kiminek milyen jó ötletei vannak, így anyuéknak, és Noorinak is nézek valami kis meglepit. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem jó melegen, és el is indultunk. Mivel a szállodából rálátás nyílik a falura, nem kellett sokat gyalogolnunk. Lélegzetelállító volt a kisváros, tipikus alpesi feelingje volt. Mindent hó fedett, az emberek a járdákat takarították le, a gyerekek meg hógolyóztak, szánkóztak, korcsolyáztak.  Tisztára mintha nem is március lenne, de hát a hegyekben már csak ez van. Kimivel lejártuk a lábunkat estére, mikor visszaértünk a szállodába. Ebédelni betértünk egy kis hangulatos vendéglőbe, és nagyon finom helyi specialitásokat kóstoltunk meg. Majd délután ajándékok után kutakodtunk. Én anyuéknak és Noorának, Kimi pedig a szüleinek, Ramiéknak, még a gyerkőcöknek is vett 1-2 apróságot, így egy csomó szatyorral megrakodva értünk „haza”. Ledobáltuk a szuveníreket, és farkas éhesen léptünk be a szállodai étterembe. A liftben, vacsi után vetettem felvetettem a szaunázás ötletét Kiminek, bele is ment. Mondjuk, el tudom képzelni, mi vette rá… csak annyit mondok, fürdőruha. Szóval a szobába felérve előkerestem a fekete bikinimet, és be is vágódtam a fürdőbe felöltözni. Nem rég vettem, mert az előző lila már eléggé elhasználódott. Mikor kiléptem, Kiminek leesett az álla. Reméltem, hogy hasonló hatást fogok elérni nála, de azért remélem, a nyála nem kezd el csorogni. Magam köré tekertem a törölközőm, nem szeretném, ha hasonló reakciók üldöznének a földszintig. Hála, a szaunában egy lélek sem volt, így Kimivel ketten ültünk be.

- Nincs meleged? - fordult felém Kimi egy fél óra múlva.

- Nem, nincs, pont jó. De a hó hiányzik.

- A miii?? - kérdezte Kimi megrökönyödve.

- A hó. Te soha nem ugrottál még be szaunázás után? Ja, persze, hogy nem, utálod a hideget. Pedig nagyon jó.

- Hát te nem vagy komplett. - nevetett. - Figyi, lesz egy buli 2 hét múlva szombat este, lenne kedved eljönni?

- Igen, lenne. De nem lenne baj, ha Noori is jönne?

- Noori?

- Igen, tudod, akivel éppen együtt ebédeltem, mikor megjelentél valamelyik nap.

- Ja, hát persze. Még a végén összejön valamelyik barátommal.

- Az kizárt.

- És mégis miért? Csak nem azért, mert olyan bolondok? - méregetett.

- Is. - néztem rá ártatlanul, de mielőtt megevett volna, folytattam. - Meg úgy néz ki, kezd alakulni valami egy fiúval. De ki tudja. És ti mindig ilyen sűrűn csináltok bulit?

- Ez neked sűrű? 3 hetente van csak.

- Ja, hogy ez neked nem sűrű, értem. - mosolyogtam.

Vagy egy teljes órán át relaxálhattunk a jó melegben, majd egy gyors zuhany után visszamentünk a szobánkba lefeküdni. Olyan éjfél körül járhatott az idő, mikor telefoncsörgésre ébredtem. Kimásztam az ágyból, és megkerestem a telefonom. De… nem is az enyém csörög, Kimié. Ha nagyon fontos, csak akkor ébresztem fel. Mikor megláttam, ki keresi, sokkot kaptam… Riitta kereste… éjnek évadján… tuti, h nem ép a csaj.

- Kimi, Kimi!

- Hmmm?

- Telefonod van.

- Mi? Ilyenkor? Ki az? - nem válaszoltam, csak a kezébe nyomtam a telefont, én meg minél hamarabb ki akartam jutni a szobából. De mi a fenét akarhat tőle?? Nem idegesítem magam ezen, csak magunknak ártanék vele, ha nekiállnék féltékenységi jelenetet rendezni, úgyhogy inkább fogom magam, és kiülök az erkélyre. Fogtam egy bögre teát, és kivonultam a csillagos ég alá, de Kimi még mindig telefonál. Olyan negyed óra után nyílt az erkélyajtó, és Kimi lépett ki rajta, majd rám terített egy takarót.

- Nehogy megfázz nekem. - ült le mellém, majd magához húzott. - Ne haragudj.

- Semmi baj.

- Mi? Más már rég kiakadt volna, te meg ilyen könnyen elintézed?

- Ha akarod, veszekedhetünk is. Meg egyébként sem te tehetsz arról, hogy felhívott. Csak egyvalami zavar… hogy felébresztett.

- Akkor, gyere, bújjunk vissza. - fogta meg a kezem, és visszafeküdtünk aludni, de Kimivel ellentétben, én elég nehezen tudtam csak visszaaludni.

Másnap reggel kávé illatára ébredtem, és mikor kinyitottam a szemem, Kimiével találtam szembe magam.

- Jó reggelt. - adott egy puszit a vállamra.

- Neked is. - mosolyodtam el.

- Most összejött a meglepetés-reggeli. - utalt a tegnap reggeli incidensre.

- Köszönöm. - vettem magamhoz egy bögrét.

- És mégegyszer bocs a tegnap estéért.

- Mégegyszer semmi baj. De remélem, hogy nem fog megismétlődni.

- Hát azt én is. Mi lenne, ha ma is az egész napot a sípályán töltenénk?

- Benne vagyok. - adtam egy puszit neki.

És így is történt. Egész álló nap a hegyen szánkáztunk lefele, vagy snowboarddal vagy síléccel vagy szánkóval, mint a gyerekek. Este hullafáradtan, és átfagyva dőltünk be egy kád forró vízbe. És a következő 2 nap is hasonlóan jól telt, és hál Isten, még éjszakai zaklatónk sem hívott többet. Péntek este értünk vissza Finnországba.

- Öhm… ha már úgyis ennyi cuccod kéznél van… nem akarnál itt aludni? - kérdeztem az ajtóban.

- Éppenséggel lenne. - kezdte el csókolgatni a nyakam. Persze, mondanom sem kell, hogy nem csak alvással telt az este, de ez már csak ránk tartozik. Másnap terveztük úgy, hogy átmegyünk anyuékhoz ebédre, és akkor már ott is alszunk náluk. Így reggel gyorsan becsomagoltam anyuék ajándékait, amit vettem nekik, és már indultunk is 11 körül, addigra sikerült összekaparnunk magunkat… inkább nekem Kimit.

- Akkor, ha anyudéknál, beugorhatunk még hozzám? Ledobom a bőröndöm, felveszek 1-2 tiszta ruhát, és mehetünk is.

- Rendben, én nem sietek.

Így egy kis kitérővel mentünk apáékhoz. Kimi Helsinki másikvégén, egy kis szigeten lakott, nagyon hangulatos, csendes helyen. Mikor beléptünk a házba, ugatás hangzott a ház túlsó vége felől.

- Ajax! - kiáltotta el magát Kimi, majd egy kutya vágódott ki a nappaliból, és őrült sebességgel rohant felém, és a nyakamba ugrott. - Hé, nagyfiú, szállj le Lauráról. - próbálta lerángatni rólam a kutyát.

- Aranyos. - igazítottam meg magamon a ruhát.

- A fürdő a folyosó végén jobbra, ha rendbe akarod szedni magad. Én addig összeszedem a dolgaim, érezd magad otthon. - falra tudok mászni ettől a kijelentéstől. Hogy tudnám otthon érezni magam egy idegen házban, mégha az a barátomé is. Az eszem megáll. Kézmosás után kicsit körbepillantottam a lakásban. Nagyon Kimis, egyszerű lakás volt. Tényleg csak a legszükségesebbekkel, persze azért nem a piacról szerezve. Fehér falak, és modern, stílusos bútorok mindenhol, és ami nem utolsó szempont, nagyon tágas is volt, meg világos.

- Kész is vagyok. - robogott le a lépcsőn Kimi egy sporttáskával.  Felvettem a kabátom, és mentünk is. Pontban délben szálltunk ki a kocsiból. Ha már ebédre jöttünk.